"Mindent és mindenkit ismer" - mondta róla Pierre Moscovici volt francia miniszter. Jean-Claude Juncker, aki közel 19 éven át (1995-2013) volt Luxemburg miniszterelnöke, Francois Mitterrand francia elnök és Helmut Kohl német kancellár óta valamennyi európai vezetővel találkozott.

Átélte az EU mély átalakulását, az alkotmányos szerződés 2005-ös válságát és a lisszaboni szerződés négy évvel későbbi életbe lépését, a közös pénz születését, majd a hitelválságot és az euró megmentését.

Jean-Claude Juncker 1954. december 9-én született a Luxemburgi Nagyhercegségben, Rédange-sur-Attert-ben. Tanulmányait a belgiumi Clairefontaine-ben, majd szülővárosában és Strasbourgban végezte. Már egyetemistaként csatlakozott a Keresztény Szociális Néppárthoz. 1979-ben szerzett jogi diplomát, de sohasem dolgozott ügyvédként.

Amikor visszatért Luxemburgba, hamar felfigyeltek szónoki képességeire, politikai éleslátására, kompromisszumteremtő képességére, érthető és logikus fogalmazására. Harmincéves volt, amikor Jacques Santer kormányában megkapta a munkaügyi miniszteri tárcát, és ezt a feladatkört 11 éven át, 1995-ig töltötte be.

1989-ben autóbalesetet szenvedett, két hétig kómában volt. Felépülése után, az év júliusában Jacques Santer kormányfő a pénzügyminiszteri tárcát is rábízta, s 20 éven át, 2009-ig látta el ezt a feladatot. Párhuzamosan a Világbank elnöki tisztségét is betöltötte 1989-1995 között.

Ezekben az években vált az Európai Unió egyik meghatározó politikusává, az európai integrációs folyamat egyik kiemelkedően fontos személyiségévé is. Tevékeny szerepet vállalt a maastrichti szerződés (1992) kidolgozásában, az euró (1999) létrehozásában. Nyolc éven át elnökölt a közös fizetőeszközt használó országok pénzügyminisztereinek tanácskozásain (Eurogroup).

Első alkalommal 1995-ben kérték fel kormányalakításra. A Luxemburgi Nagyhercegség 23. miniszterelnökeként egyéb miniszteri tárcák irányítása mellett 1995 januárjától a 2013. július 10-én bejelentett lemondásáig töltötte be hivatalát, ami az Európai Unióban rekordnak számít. Két alkalommal - 1997-ben és 2005-ben - volt az Európai Tanács elnöke, 2005-ben megválasztották az Eurogroup elnökének, e tisztséget 2012-ig töltötte be.

Kormányfői tisztségéről 2013-ban mondott le, miután a luxemburgi parlament vizsgálóbizottsága számos visszaélést tárt fel az ország titkosszolgálatánál, és a koalíciós partner szocialisták megvonták tőle a bizalmat.

Juncker kitűnően ért az európai ügyekhez, remek szónok, s folyékonyan beszél angolul, németül és franciául. Politikusi munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el: 2005-ben az év európai embere kitüntető címet nyerte el (a European Voice hetilap felmérésének eredményeként), 2006-ban átvehette az egységes Európáért tett erőfeszítések elismeréseként odaítélt Károly-díjat Aachenben, 2008-ban pedig Franz Josef Strauss-díjban részesítették.