Anders Fogh Rasmussen a tallinni egyetemen tartott előadást, majd válaszolt kérdésekre. A rendezvényt a NATO-hoz akkreditált tudósítók internetes élő közvetítésben kísérhették figyelemmel. Előzőleg a tagállami NATO-nagykövetekből álló Észak-atlanti Tanács (NAC) az észt fővárosban tartott kihelyezett ülést. Észtországi útjukon a vezető NATO-diplomaták megtekintették a szövetség szempontjából kiemelten fontos szerepet betöltő kibernetikai védelmi központot is.

Beszédében az észak-atlanti szervezet főtitkára sajnálattal állapította meg, hogy Oroszország nem viszonyult építő szellemben a NATO partnerségi törekvéseihez, és "a jelek szerint most inkább ellenfelet, semmint partnert lát a NATO-ban".

"Ez nem az a hozzáállás, amit mi előnyben részesítünk, de készek vagyunk arra, hogy megfeleljünk a kihívásnak" - tette hozzá.

Rasmussen szavai mintegy kiegészítették, illetve finomították Alexander Vershbownak, a NATO amerikai főtitkár-helyettesének a május elsején Washingtonban tett, nagy visszhangot kiváltott kijelentését. Vershbow azt mondta: "az oroszok világosan ellenségnek nyilvánították a NATO-t, ezért el kell kezdenünk úgy tekinteni Oroszországra, mint amely nem partnerünk többé, hanem amely inkább ellenségünk, mint partnerünk".

Tallinni beszédében Anders Fogh Rasmussen hangsúlyozta, hogy a kollektív védelem elve továbbra is a NATO "sziklaszilárd alapját" jelenti, és az atlanti szövetség meg fogja védeni tagjait, "kerül, amibe kerül".

"A biztonságot nem adják ingyen" - tette hozzá.

Kérdésre válaszolva a főtitkár azt mondta, hogy továbbra sem látható az az orosz csapatvisszavonás, amelyről Vlagyimir Putyin orosz elnök szerdán beszélt. Megjegyezte, hogy ilyen állítások orosz részről már korábban is elhangzottak, és nem bizonyultak megalapozottnak, ezért ezek megítélésekor nagyon óvatosnak kell lenni.

Rasmussent arról is kérdezték, hogy az orosz fenyegetés megnövekedése nyomán a NATO hajlandó lenne-e befogadni soraiba Finnországot, illetve Svédországot. A főtitkár hangsúlyozta: azt a két érintett országban kell eldönteni, hogy folyamodjanak-e NATO-tagságért, és ennek belső, finnországi, illetve svédországi megvitatásába a maga részéről semmilyen módon nem kíván beleavatkozni. Ha azonban ez a két ország jelentkezne az atlanti szövetségbe, akkor Rasmussen ezt - mind mondta - üdvözölné. Szerinte viszonylag gyorsan fel is vennék mind a két észak-európai országot, hiszen csaknem teljes egészében felkészült, a NATO-val kompatibilis államokról van szó.

Finnország és Svédország esetleges NATO-csatlakozásának gondolata a közelmúltban nem csupán magában a szóban forgó két országban merült fel. A Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóirat április 30-i keltezéssel olyan írást közölt Jan Joel Andersson tollából, amely a növekvő orosz fenyegetésre adandó adekvát válaszként a finn és a svéd NATO-csatlakozás indokoltsága mellett érvelt.

Arra a kérdésre, hogy miként kommentálja Putyin krími látogatását, Rasmussen leszögezte: a NATO nem ismeri el a Krím orosz bekebelezését, a félszigetet továbbra is Ukrajna részének tekinti, és mivel tudomása szerint az ukrán vezetők nem hívták meg Putyint a Krímbe, az orosz elnök ottani megjelenése "nem helyénvaló dolog".