Vucic már az 1990-es évek elejétől kezdve aktívan részt vett a jugoszláv, majd a szerb politikában, karrierje viszont 2012 májusában kezdett üstökösszerűen emelkedni, amikor pártja, a jobbközép, konzervatív Szerb Haladó Párt (SNS) megnyerte a választásokat, és az új szerb kormány miniszterelnök-helyettesévé nevezték ki. Népszerűségét egyebek mellett annak köszönheti, hogy intenzív harcot indított a nyugat-balkáni országban a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, illetve jelentős lépéseket tett Szerbia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdése érdekében. Az utóbbi két évben számos alkalommal hangoztatta, hogy Szerbiát modern európai állammá fogja alakítani.

A 2012-es választásokon az SNS és a Demokrata Párt (DS) fej-fej mellett végzett, "a mérleg nyelvének" szerepét pedig a harmadik helyezett baloldali Szerbiai Szocialista Párt (SPS) töltötte be: Ivica Dacic a kormányfői posztért cserébe az SNS mellé állt. Rövid időn belül azonban kiderült, a kabinet meghatározó személyisége nem Dacic, hanem az Európa-párti Vucic lesz.

Aleksandar Vucic 1993-ban, 23 évesen csatlakozott a Vojislav Seselj vezette szélsőséges, nacionalista Szerb Radikális Párthoz (SRS), és még abban az évben a párt parlamenti képviselője lett. 1995-től már az SRS főtitkára volt. Az 1992 és 1995 közötti boszniai háború idején azzal tűnt ki politikustársai közül, hogy kemény hangvételű beszédekben védte a boszniai szerbek lépéseit. 1995 nyarán - néhány nappal azután, hogy a boszniai szerbek mintegy 8 muszlimot gyilkoltak meg Srebrenicában - például azt mondta: "ha meggyilkoltok egy szerbet, mi 100 muszlimot gyilkolunk meg".

A háborút és Jugoszlávia szétszakadását követően a szerb parlament meghatározó szereplői a Slobodan Milosevic szerb diktátor által vezetett szocialisták és a Vojislav Seselj által vezetett radikálisok lettek. Támogatottságuk attól függően változott, hogy a háborúktól megviselt és csalódott szerb nép mennyire érezte szükségét a szélsőséges fellépésnek. Vucic 1998 és 2000 között a Mirko Marjanovic vezette kormány hírközlési minisztere volt.

Az országgal szembeni szankciók, az óriási mértékű infláció, a szegénység és a munkanélküliség, végül az 1998-99-es koszovói válság vezetett ahhoz, hogy 2000. október 5-én az ellenzék a népfelkelésszerű belgrádi tüntetésekkel megdöntötte Milosevic uralmát. Ennek ellenére sem a Szerbiai Szocialista Párt, sem a Szerb Radikális Párt nem szorult ki a törvényhozásból.

Amikor 2008-ban, az akkor már Tomislav Nikolic vezette SRS - Vojislav Seselj 2003-ban feladta magát a hágai Nemzetközi Törvényszéknek - kettészakadt, Aleksandar Vucic is az újonnan megalakult jobbközép, Európa-párti Szerb Haladó Párthoz csatlakozott. A szakadáshoz éppen az EU-hoz való hozzáállás megváltozása vezetett: Tomislav Nikolic belátta, az ország jövője az EU-ban van, párttársainak többsége azonban nem értett ezzel egyet, és Seselj javaslatára kizárták a pártból.

Politikai elemzők szerint 2008-ban Vucic politikája 180 fokos fordulatot vett. Mérsékeltebben fogalmazott, konzervatívabbnak mutatta magát a korábbiaknál, a nacionalizmust pedig egy "proeurópai", megfontoltabb politizálás váltotta fel. 2010-ben például a srebrenicai mészárlást már "szégyenletesnek" nevezte.

2012 óta számos alkalommal rótták fel neki, hogy nemrégiben még teljesen más retorika volt jellemző rá. Ezekre a vádakra Vucic minden alkalommal ugyanazt a replikát alkalmazta: "Nem tagadom, megváltoztam, és erre büszke vagyok".

Kétségtelen, hogy Aleksandar Vucic az utóbbi két évben jelentősen javított Szerbia megítélésén: gazdasági reformokat hirdetett, befektetőket vonzott az országba, közreműködésével megkezdődtek az uniós csatlakozási tárgyalások Belgrád és Brüsszel között, és a Koszovóval való kapcsolat rendezése is megkezdődött. Az idei kampányban ugyan nem volt szó Szerbia főleg albánok lakta, egykori déli tartományáról, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügy lezárult volna. Elemzők szerint a közeljövőben két megoldásra lehet számítani: a Vucic-kabinet és az SNS óriási többsége a parlamentben a tervezett alkotmánymódosítás alkalmával elismeri Koszovó függetlenségét, vagy újabb diplomáciai támadást indítanak a terület megszerzéséért.

Vucic a korrupció és szervezett bűnözés ellen is támadást indított, aminek köszönhetően korrupciós vádakkal letartóztatták például Miroslav Miskovic milliárdos oligarchát is, Szerbia leggazdagabb és egyik legbefolyásosabb emberét. Ezt követően a külföldi sajtó az Eliot Ness becenevet adta neki, arra az amerikai szövetségi ügynökre utalva, "aki legyőzte Al Caponét".