A találkozót követően Barack Obama azt hangoztatta: a három ország számára közös veszélyt jelent Phenjan atomprogramja, ezzel kapcsolatban pedig a háromoldalú koordinációt érintő kérdésekről, köztük a katonai együttműködésről és esetleges közös hadgyakorlatokról is tárgyaltak.

Észak-Korea a találkozó alatt egyébként újabb két rövid hatótávolságú rakétát indított a Japán-tenger térségébe. Phenjan csak a múlt héten 46 rakétaindítást hajtott végre, válaszul a Koreai-félsziget környékén folyó éves amerikai-dél-koreai hadgyakorlatokra.

Az Észak-Korea jelentette veszélyt, illetve a kérdéssel kapcsolatos együttműködés fontosságát hangoztatta Pak és Abe is, ugyanakkor találkozójuk jelentősége nem ebben rejlett. A japán kormányfő hosszú ideje szeretett volna találkozni a hozzá hasonlóan 2012 decemberében megválasztott dél-koreai elnökkel, de Pak Abének a két ország közös múltjával kapcsolatos, Dél-Koreában nagy felháborodást keltő lépései miatt mindeddig hűvös elutasítással fogadta a közeledést.

Abe újságírók előtt koreaiul köszöntötte Pakot, és mindkét vezető "nagy jelentőségűnek" nevezte a találkozót. Obama pedig Szöul és Tokió korábbi - Abe hatalomra jutását megelőző - együttműködésének sikereit hangoztatta.

A két ország viszonya a közelmúltban egy szigetvita mellett azért romlott meg, mert a japán kabinet bejelentette, hogy felülvizsgálja a Koreai-félsziget japán megszállása (1910-1945) alatt szexrabszolgaságra kényszerített koreai nők által tett tanúvallomások hitelességét, Abe pedig decemberben meglátogatta a szigetország háborús halottainak - köztük 14 háborús főbűnösnek - emléket állító Jaszukuni-szentélyt, amelyet Szöul a japán militarizmus jelképének tart.

A közeledést az sem könnyíti, hogy míg Abe Kína ellensúlyozását illetően is támogatást várna Paktól, addig Dél-Korea ezzel szemben jó kapcsolatra törekszik Pekinggel. Ugyanakkor az Egyesült Államok számára fontos stratégiai cél, hogy két legfőbb ázsiai szövetségese kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoljon egymással.