A londoni gazdasági napilapnak nyilatkozva Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter egyenesen Németország érdekeinek veszélyeztetésével vádolta a konzervatív párti brit miniszterelnököt.

Steinmeier kijelentette, hogy az unión belüli szabad mozgásból Németországnak "óriási haszna" származik, és aki ezt az alapelvet megkérdőjelezi, az "kárt okoz Európának és kárt okoz Németországnak".

Hozzátette: a mozgásszabadság tagadhatatlanul része az európai integrációnak, nem lehet módosítani vagy újratárgyalni.

Paschal Donohoe ír Európa-ügyi miniszter hasonlóképp nyilatkozott a Financial Timesnak. Kijelentette: az emberek szabad mozgásának lehetősége az unión belül az EU "abszolút sarokköve", integráns része annak az átfogó megállapodásnak, amely egyben tartja az uniót.

Donohoe szerint számos problémát már most is lehet kezelni tagállami hatáskörben a Lisszaboni Szerződésben foglaltak alapján.

A Financial Times név nélkül idéz egy nyugat-európai EU-diplomatát is, aki szerint a Brüsszelben honos álláspont az, hogy az európai szabadságjogok gyengítése "szóba sem jöhet". A diplomata szerint a nagy európai vívmányokat nem szabad feláldozni a populizmus oltárán, és ahol visszaélés tapasztalható, azzal szemben a meglévő eszközökkel kell fellépni.

Cameron először éppen a Financial Timesban részletezte hivatalosan a brit kormány elképzeléseit az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlás feltételeinek szigorításáról. November végi cikkében a brit miniszterelnök azt írta, hogy új alapokra kell helyezni a munkaerő szabad mozgását az EU-n belül, mivel a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból Nagy-Britanniába érkező hatalmas tömeg megmutatta, hogy a jelenlegi szabályozás rossz.

Ennek alapján itt az ideje egy olyan új megállapodásnak, amely az EU központi, ám nem minden feltétel nélküli alapelveként ismeri el a munkaerő szabad áramlását, és "lelassítja" a hozzáférést egymás munkapiacaihoz mindaddig, amíg nem lehet biztosra venni a nagyon nagyarányú vándorlás elkerülését.

Ezt több módon el lehet érni. Meg lehet követelni például, hogy az új EU-tagállamok egy főre jutó jövedelme vagy gazdasági teljesítménye elérjen egy bizonyos szintet, mielőtt teljesen szabaddá válik állampolgáraik számára a munkavállalás más uniós országokban. Emellett lehetővé tehető az is, hogy egy-egy EU-tagállam felső korlátot szabjon meg, ha egy adott évben meghalad egy meghatározott szintet az uniós bevándorolás - írta a Financial Timesban a brit miniszterelnök.

Nagy-Britanniában - főleg a román és a bolgár állampolgárokkal szembeni korlátozások lejártával és az idei európai parlamenti, illetve a jövő tavaszi brit parlamenti választások közeledtével - egyre fajsúlyosabb belpolitikai vitatémává válik az uniós társállamokból érkezők bevándorlásának szabályozása, és a brit kormány máris több ponton szigorította a külföldi EU-munkavállalók szociális ellátásának szabályait.

London e szigorítási intézkedések és a további korlátozások tervei miatt az utóbbi hetekben komoly konfliktusba keveredett Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős EU-biztossal, akinek többszöri bíráló nyilatkozatait éles ellenkritikákkal fogadták brit politikusok.

Elutasította ugyanakkor az újraszabályozást követelő brit álláspontot Martin Schulz is. Az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke nemrégiben kijelentette, hogy az unión belüli szabad mozgás elvének érvényesítése az EU egyik legnagyobb sikere, és ugyanúgy nem képezi újratárgyalás alapját, mint ahogy az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának elve sem újratárgyalható.