Az előrehozott választáson a tartományt irányító Artur Mas Konvergencia és Unió Pártja (CiU) nyert ugyan, de az eddigi 62-nél jóval kevesebb, mindössze 50 helyet tudott szerezni a 135 fős barcelonai parlamentben. További három, a függetlenséget támogató erő is szerzett képviselői posztokat, de a széttagoltság miatt kérdésessé vált, hogy Mas tud-e olyan egységes erőt teremteni, amely az alkotmánnyal és a központi kormánnyal is szembemenve, népszavazás kiírását érheti el a függetlenségről.

Egy madridi külpolitikai elemzőintézet szakértője, José Ignácio Torreblanca vasárnap éjjel úgy fogalmazott, hogy miközben Mas "szeparatista menetrenddel kampányolt, az emberek azt adták értésére, hogy ugyanennek a menetrendnek a kivitelezését másra kívánják bízni".

Az elemzők szerint a népszavazási esélyeket csökkentő eredmény jól jön a spanyol központi kormánynak is, hiszen Mariano Rajoy miniszterelnök egyebek között az ország pénzügyi és politikai stabilitásának bizonygatásával igyekszik kedvezőbb hitelfeltételeket elérni a befektetőknél.

Artur Mas gyengébb szereplésének okai között sorolják fel azt is, hogy tartományi elnökként szigorú takarékossági intézkedéseket volt kénytelen bevezetni a jelentős adóssággal küzdő Katalóniában.

Az elnök maga is elismerte, hogy a megszerzett voksok aránya elmaradt a választás előtt remélttől, de leszögezte, ez nem jelenti azt, hogy le kell mondania korábban kitűzött céljairól.

A 2010-ben hatalomra került Mas a központi kormánnyal folyó hatalmi harc részeként hozta előre a választásokat. Barcelona megelégelte azt, hogy pénzét Madrid a szegényebb spanyol régiók megsegítésére használja, a kormány viszont nem kívánt engedni a rendszer felülvizsgálatát célzó követeléseknek.

A nem hivatalos végeredmény szerint a vasárnapi szavazáson a második legtöbb voksot a szintén függetlenségpárti Köztársasági Baloldal (ERC) kapta, amely több mint duplájára, 10-ről 21-re növelte képviselői helyeit.

A teljes függetlenséget nem támogató Katalán Szocialista Párt az eddigi 28 helyett csak 20 helyet szerzett, az országosan kormányzó (szintén nem függetlenségpárti) Néppárt pedig 19 képviselői posztot nyert az eddigi 18 mandátum helyett.

A fennmaradt 25 helyen három kisebb erő (köztük két függetlenségpárti) osztozott.

Az elemzők szerint a választási eredmény azt is mutatta, hogy Katalóniában hasonló tendenciák érvényesültek, mint a korábbi más európai választásokon, hiszen a gazdasági nehézségek miatt a hagyományos erők teret vesztettek, az eddig kicsinynek számító csoportok viszont jelentős politikai hasznot húztak ebből.