Bonner élete 89. évében járt, és az Egyesült Államokban halt meg betegség következtében.

Jelena Bonnert Massachusetts államban búcsúztatják, majd kívánságának megfelelően elhamvasztják, s hamvait Moszkvában fogják eltemetni - közölte a lánya a RIA Novosztyi orosz hírügynökséggel.

Bonner 1923-ban született Türkmenisztánban, az egyetemet Szentpéterváron végezte orosz nyelv- és irodalom szakon. A második világháborúban önkéntes ápolónőként dolgozott. 1953-ban szintén Szentpéterváron orvosi egyetemet végzett, majd körzeti és gyermekorvosként dolgozott.

1965-ben belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába, majd 1972-ben politikai meggyőződését követve kilépett a pártból. Ebben az évben lépett házasságra Andrej Szaharov akadémikussal, az orosz hidrogénbomba atyjával, aki már nemzetközileg ismert ellenzéki volt.

1975-ben ő vette át Stockholmban a Szaharovnak ítélt Nobel-békedíjat. Erről később elmondta: férjének a hatóságok nem engedélyezték a díj átvételét, ő azonban éppen Olaszországban volt egy szemműtét miatt, s így Szaharov őt bízta meg a díj átvételével.

Jelena Bonner 1980-tól kezdve férjével együtt Gorkij városában - a mai Nyizsnyij Novgorodban - élt száműzetésben egészen addig, amíg Mihail Gorbacsov pártfőtitkár, a Szovjetunió utolsó államfője 1986-ban vissza nem hívta őket Moszkvába.

1987-ben együtt részt vettek az azóta is nagy tekintélynek örvendő Memorial jogvédő közösség megalapításában.

Bonner Borisz Jelcin orosz elnök idején tagja volt az elnök mellett működő emberi jogi tanácsnak, de később lemondott e tisztségről az első csecsenföldi háború elleni tiltakozásul.

Bonner férje, Szaharov akadémikus, a hidrogénbomba atyja találmányával egyrészt sokat tett azért, hogy még a legelszántabb héják legtöbbje is megértse: egy nukleáris háborúnak nem lehet győztese. Saját elmondása szerint éppen a bomba megalkotásából eredő erkölcsi tehertétel bírta rá, hogy felülvizsgálja korábbi világlátását, lemondjon a bőven kijutó anyagi javakról, és felemelje a szavát ellenzékiként.