Hetekkel azelőtt, hogy a kivitelezők nehéziszapot és cementet pumpáltak volna a Mexikói-öböl mélyén megsérült olajkútba, a kutatók olyan vízmintákat gyűjtöttek be a területről, amelyekben homokszem nagyságú olajfoltokkal szennyezett kék tarisznyarák lárvákat találtak.

Az amerikai kormány múlt heti közlése szerint az olaj háromnegyedét sikerült részben begyűjteni, részben pedig elégett, elpárolgott, illetve lebomlott.

A ráklárvák fertőzöttsége azonban annak a jele, hogy a nyersolajnak már sikerült beennie magát az öböl táplálékhálózatába és akár éveken keresztül is károsíthatja a tengeri élővilágot. "A vizsgálatok azt sugallják, hogy az olajnak sikerült egy olyan pozíciót elfoglalnia, ahonnan aztán szép lassan elkezdhet felkúszni a táplálékláncon, ahelyett, hogy lassan eltűnne a vízben" - mondta Bob Thomas, a New Orleans-i Loyola egyetem biológusa.

"Az olajjal szennyezett lárvákat előbb-utóbb megeszi valami, amit pedig egy még nagyobb valami fog felfalni és így tovább. Az apróbb lények a termetük miatt csak kisebb mennyiségű olajat vesznek fel, amely nem okozhatja a halálukat. A tápláléklánc legtetején lévő delfinek és tonhalak azonban halálos mennyiségű olaj-dózist falhatnak fel" - magyarázta a szakember.

Arról nincsenek pontos adatok, hogy a ráklárvák hány százaléka fertőzött, az azonban biztos, hogy a rákok lakta területek 40 százalékát öntötte el a kizúduló olaj.

A New Orleans-i Tulane Egyetem szakemberei azt is vizsgálják, hogy vajon a lárvákon tapasztalt narancssárgás foltok az olaj felbomlasztására használt vegyületet is tartalmazzák-e, ám eddig nem jutottak eredményre. A szakemberek szerint amennyiben jelentős számú kék tarisznyarák lárva fertőződött meg, akkor a populációnak hatalmas csapással kell szembenézni az elkövetkező években, vagy még tovább is. Azt, hogy mekkora lesz a pusztulás, egyelőre nem lehet megjósolni.

Az április 20-án történt szerencsétlenség után 776 millió liter olaj ömlött ki a Mexikói-öbölbe. A vékony filmrétegként, illetve kátránytömbök formájában úszkáló olajra több ezer gallonnyi oldószert öntöttek a későbbiekben.

A kutatók elsősorban azért összpontosítanak a rákokra, mert azok "kulcsfontosságú fajoknak" számítanak, hiszen központi szerepet játszanak a táplálékrendszerben: zsákmányként és ragadozóként egyaránt. Richard Condrey, a Louisiana Állami Egyetem oceanográfusának elmondása szerint a rákok "az egészséges környezetre vonatkozó információk legértékesebb tárházai".

A kéktarisznyás rákok nevüket a világoskék árnyalatú ollóikról kapták. Vastag vázuk és tíz lábuk van, amelyek lehetővé teszik számukra mind az úszást, mind a tengerfenéken való gyors haladást. Felnőttkorukban az állatok a Mexikói-öbölben, illetve a biztonságot nyújtó mocsaras folyótorkolatoknál élnek, ahol csigákkal, apró kagylókkal, növényekkel és kisebb fajtársaikkal táplálkoznak. Õk maguk pedig a ragadozók egész tárházának szolgálnak finom táplálékul, a halaktól kezdve, a mosómedvéken át, egészen a Lármás daruig.

A kifejlett példányok közvetlenül érintkeznek az olajjal és a szennyezett táplálékokkal, a szakemberek azonban mégis a sebezhetőbb lárvák miatt aggódnak. Ez azért van, mert a nőstények nem a biztonságos helyekre rakják le a tojásaikat, hanem a nyílt tengerrel érintkező torkolatokhoz.

A rákok hatalmas üzletet jelentenek a területen. Csak Louisianában, mintegy 15 ezer tonna rákot fognak ki évente, amely körülbelül 300 millió dollárt elérő gazdasági tevékenységet jelent - mondta Vince Guillory, a louisinai Vad- és Halvédelmi Minisztérium munkatársa. Azok a halászok, akik egy sikeres évben akár hat számjegyű összeget is megkerestek a rákokkal, most nem tudnak mit tenni, csak tétlenül ülni és aggódni a jövő miatt.