A szokatlan történet - amellyel az országos média is napok óta foglalkozik - 1999 karácsonyán kezdődött, amikor a gyermekeit meglátogató Xavier Fortin magával vitte egykori feleségével élő 6 és 7 éves fiát, és többé nem tért vissza velük.

Az alternatív, félnomád életformát folytató biológus végzettségű férfi maga tanította írni, olvasni két fiát, az étel a maguk nevelte állatok biztosították.

A tartózkodási helyét rendszeresen változtató, álnév alatt élő Xavier Fortint tízéves rejtőzködés után egy Pireneusok lábánál fekvő, délnyugat-franciaországi tanyán fogta el a rendőrség. Érdekes módon egyik barátja azt mondta a helyszíni riportot készítő Liberation napilapnak, hogy "a lebukás valójában megkönnyebbülés Xavier számára".

A távollétében kétéves börtönbüntetésre ítélt férfi most azzal védekezik, hogy valójában apai kötelességét teljesítette, amikor magával vitte fiait, az anyjuknál ugyanis veszélyben lettek volna.

Hogy pontosan milyen veszélyre gondol, azt egyelőre nem tudni, az eddig megjelent híradásokból annyi mindenesetre kiderült, hogy a férfi korábbi feleségével és gyermekeivel kezdettől fogva félnomád életre rendezkedett be, és rendhagyó, alkalmi biológiaórákból tartotta fenn családját, miközben lakókocsival járták az országot.

Belefáradt a hippiéletbe

A nő azonban egy idő után belefáradt a némiképp a hippimozgalomra is emlékeztető, bizonyos körökben ma is "cool"-nak, azaz "menőnek" számító életformába, és úgy döntött: elválik a férjétől.

A válóperben a bíróság szokatlan módon a gyermekeket az apának ítélte, ám az anya egy látogatás alkalmával egyszerűen távozott velük. Amikor tehát 1999 karácsonyán a férfi magával vitte két fiát - a témával foglalkozó újságok szerint - valójában igazságot szolgáltatott saját magának.

Az anya ügyvédje most azt hangsúlyozza: védence az elmúlt tíz évben elképesztő összeget költött gyermekei felkutatására, és emellett természetesen betegre aggódta magát. A társadalomtól elzártan, többnyire hegyek között, kecskék, bárányok és más háziállatok társaságában felnőtt, apjukkal szolidáris fiúk szívét azonban mindez nem lágyította meg. Azt nyilatkozták ugyanis az édesanyjukkal való találkozásukat követően, hogy szeretnének visszatérni arra a tanyára, ahol az elmúlt négy évben éltek.

A hely - a beszámolók szerint - a hegyek között, ezer méter fölött van, alig megközelíthető és másfél órás gyalogútra esik az első lakott településtől, és arról ismert, hogy a környéken számos, a világból kivonult, igazi személyazonosságát titkoló, félnomád életformát folytató ember él.

A lapok által megszólaltatott szakemberek úgy vélik: valószínűleg hosszú ideig eltart majd, amíg a társadalmilag "elvadult" fiataloknak sikerül új identitást kialakítaniuk maguk számára és megbarátkozniuk a világgal.