Csak külföldi tanácsadókra egymillió fontot (384 millió forintot) költött a két nagy párt Angliában a választási kampányban. Minden idők legmagasabb költségvetéséhez mind a győztes Munkáspárt, mind a vesztes konzervatívok külső támogatók anyagi segítségét is igénybe vették, ami nem kis belpolitikai vihart kavart.

A két nagy párt költségvetése gyakorlatilag megegyezett, mindketten közel 18 millió fontot (6 milliárd 900 millió forintot) költöttek. Kevés sikerrel, legalábbis ezt bizonyítja a részvételi arány (61,3 százalék), ami minden idők legrosszabb eredménye.

A hét elején nyilvánosságra hozott adatok szerint a Munkáspárt bőkezűen jutalmazta saját embereit is. Az azóta lordi rangra emelt Philip Gould például 143 ezer fontos (közel 55 millió forintos) számlát nyújtott be, míg Tony Blair kormányfő volt kommunikációs vezetője, Alastair Campbell 47 ezer fontot (18 millió forintot) kapott szolgálataiért - utóbbi alig négy hónap alatt.

A legnagyobb vihart azonban alighanem a külföldi kampánytanácsadóknak kifizetett összegek kavarták. A Munkáspártot segítő amerikai Mark Penn (aki többek között Bill Clinton elnök 1996-os újraválasztásának egyik kulcsfigurája volt) például 530 ezer 372 fontot (203 millió 662 ezer 848 forintot) kapott szolgálataiért, melyek között szerepel a "Forward Not Back" (Előre ne hátra) szlogen kitalálása. (A jelszó erősen hasonlít az MSZP "Ne forduljunk vissza" szlogenjéhez.)

Némileg olcsóbban - és kevesebb sikerrel is - dolgozott a konzervatív Toryk által felbérelt ausztrál szakértő. Lynton Crosby szolgálataiért 441 ezer 146 fontot (169 millió 400 ezer 64 forintot) tehetett zsebre - más kérdés, hogy a konzervatívok így is elveszítették a választásokat.