Mi az a bunkerromboló bomba?

A bunkerromboló bomba egy rendkívül nagy, 13,5 tonnás bomba, ami egyrészt áthalad a felszínen és a nagyobb ellenálló közegeken, körülbelül 60-61 méter mélységig lehatol, majd amikor eléri a célját, akkor lép működésbe az időzített gyújtója és felrobbantja az egész helységet. Nyilván hallottuk, hogy Irán létesítményei közül nem mindegyik van 61 méteren, valamelyiket akár 150 méter mélyre is vihették, de ha az ottani alagútrendszert lerombolja, akkor az ahhoz való hozzáféréssel is sikeres lehet. Tizennégy ilyen bombát alkalmaztak a három helyszín ellen, 125 géppel támadták a rendszert. Ennek előfeltétele volt, hogy Izrael lebontotta a légvédelmi, az elektronikai harc-, a parancsnoki állásokat, a vezetési pontokat. Sok katonai felső vezetőt, a köztársasági gárda vagy éppen a rendőrség főnökét likvidálta, közel 200 kilométeres folyosó van jelenleg Teheránig azoknak a vadászgépeknek, bombázóknak, amelyek be tudnak oda hatolni, hiszen nem működik a légvédelem.

Miért nem robban fel a bunkerromboló bomba, amikor becsapódik a felszínbe, és átmegy az első, második, harmadik, tizedik betonrétegen?

Ez egy húszemeletes lakóház, körülbelül 60 méternyi rész, 60 rétegen tud áthaladni, mert akkor lép az időzítés, akkor kapcsolják be, amikor ennek robbannia kell, amikor eléri a legnagyobb mélységben az utolsó részt.

Autonóm eszköz, magától tudja, hogy milyen mélyen kell fölrobbannia? Vagy valakinek meg kell nyomnia?

Nem kell nyomni, ez akkor robban, amikor leért.

Honnan lehet tudni, hogy sikeresen célba ért és megcsinálta azt, amire tervezték? Mondta, hogy nem minden van pont 61 méteren.

Így van. Azt látjuk a műholdfelvételeken, egyet néztem meg a becsapódási lyuknál, az alatt van az atomlétesítmény, illetve egy hegyoldalnak az egyik részét bontotta le a bunkerromboló bomba. Nyilván ehhez végig kellene menni, kellene a személyes, humán erővel folytatott hírszerzés, felderítés, hogy bemegyek testkamerával, végigkamerázom az egészet, hogy milyen kárt okoztam, mert ezt kívülről, a távolból megmondani nem lehet, hiába mondja Trump elnök úr, hiába mondja az egyesített vezérkari főnök. Nyilván nagyon nagy károkat okoztak, vissza is vetik Iránnak ezt a képességét, főleg úgy, hogy az atomtudósokból is tizennégyet likvidáltak.

Ha lehet tudni, hogy a bunkerromboló bombának mi a képessége, akkor lehet ellene építkezéssel védekezni? Mondjuk nem 61 méterre telepíteni az érzékeny infrastruktúrát, hanem 200 méterre?

Amikor egy ilyen infrastruktúrát építenek, legyen az egy légi vagy szárazföldi vezetési pont, akkor nem gondol senki ilyenre, de ugyanilyen rakéta például a Taurus, csaknem ilyen mélységig megy le, amit a németek szállítottak volna Ukrajnának. Lehetne nagy valószínűséggel nagyon különböző sűrűségű eszközökkel elnyeletni ezt a fajta energiát, de amikor 13 tonna megindul a földbe, akkor azért elég sok réteget kellene egymásra tenni, hogy megakadályozzák a bomba hatását.

Azt mondta, hogy nem feltétlenül gondoltak arra, hogy ezt be fogják vetni. Ez régi eszköz vagy egy új fejlesztésű? Vagy amikor látták, hogy Afganisztánban a barlangokban nem nagyon lehet célt elérni, akkor kezdék el fejleszteni? Az nem volt olyan nagyon régen.

2001. szeptember 11. után az afganisztáni műveletekben már alkalmazták a tálib vezetők likvidálására, ami nem járt sikerrel, több évig üldözték Bin Ladent is, de a fejlesztés az akkori korból származik. Azt mondják, minden bombák anyja vagy atyja ez, ennél nagyobb hatása már csak a taktikai atomfegyvernek lenne.

Mivel lehet ezt az eszközt célba juttatni? A súlya korlátot jelent?

Egyrészt a súlya, 10-13 tonnányi eszközt a B2-es stratégiai bombázó tud magával vinni. Ennek a méretei: 22 méter hosszú és 40 méter széles, ellentétben az F 117-es, a kisebbik Lopakodóval, amit a koszovói háború idején láthattunk, az 20 méter hosszú volt és 14 méter széles. Vagyis egy rendkívül nagy eszközt látunk, aminek a teherbíró képessége olyan, hogy el tudja vinni ezeket a bombákat. Másrészt a lopakodó technológia nagyon fontos, az újfajta radarok ellen nem hatásos. Koszovóban láttuk, hogy az F 117-est leszedték, mivel egy magyar származású légvédelmi szakember a régebbi radart használta, és azzal tudta beazonosítani. Ezek azért is tudtak könnyebben csapást mérni ezekre a létesítményekre, mert Izrael kiiktatta a radarokat, a felderítő eszközeit Iránnak.

Mi irányítja a bombázókat? Autonóm módon, térképen navigálnak oda, katonai műholdakkal tartják a kapcsolatot, intuíció, hogy hova kell menni, látja, hogy ez olyan, mint egy forduló, akkor ide fogok lecsapni. Hogy működik?

A háború sokkal fontosabb dolog, minthogy katonákra lehetne bízni, ezért a műholdas navigáció, a GPS-jelek. A B2-es bombázók 13-14 órás repülés, levegőben történő utántöltés után léptek be Irán légterébe, illetve a 125 gép felépítése is rendkívül fontos. Ezek között vannak stratégiai felderítő, pilóta nélküli eszközök, amelyek szinte egész nap ellenőrzik Irán területét, hogy mi az, ami működik, legyen az akár radar. Rendkívül fontos, hogy van-e még vadászgépe Iránnak, van-e vadászirányító képessége, tehát az úgynevezett AWACS-gépekbőll mennyi áll rendelkezésre, ugyanis ezek is radarok, érzékelhetik a betörő ellenséget, és odavezényelhetik a vadászgépeket. Nagyon fontos, hogy a B2-es stratégiai bombázók előtt a megfelelő felderítő, elektronikai harc-, illetve a vadászgépek letakarítják azt a területet, ahol csapást kell mérni. Ez egy nagyon hosszú ideig tervezett, műholdas térképek, minden alapján előkészített, és végig teljes kontroll alatt tartott összhaderőnemi művelet, pilóta nélküli eszközökkel, vadászgépekkel, rakétákkal, illetve magukkal a stratégiai bombázókkal.

Reális az a civil meglátás, hogy elterelő műveleteket is végrehajtottak az amerikaiak, hogyha esetleg valami mozgás van, akkor azok vonják magukra az ellenség figyelmét?

Nyilván ezért kellett a 125 vadászgép, hiszen Izrael Iránnak a nyugati részét, ami legalább háromszor akkora terület, mint maga Izrael, Iszfahánt és környékét, porig bombázta. A vezetési pontokat, a légvédelmi eszközöket, mindent. De nyilván elterelő csapásokat is mértek, mert körülbelül 100 kilométeres folyosón ment be a 125 gép, és a mellékszálakon is csapásokat mértek. Nem véletlen, hogy tengeralattjáró is részt vett a műveletben, több rakétát indított, Tomahawk manőverező robotrepülőgépet a szárazföldi célpontok ellen, ez is elterelő művelet. Ha most visszautalnék egy filmre, Tom Cruise-nak a Maverick című filmjében szinte ugyanazt látjuk, hogy csapást mértek, és egy föld alatti létesítményt kellett elpusztítani.

A stratégiai bombázókat honnan lehet indítani? A hírekben az szerepelt, hogy ezek mind az Egyesült Államok területén lévő támaszpontokról szálltak fel, az azonban elég messze van.

A pilóta is ember, aki elfárad az ilyen műveletekben. Fontos, hogy nagyon sok gépet átmozgatott az Amerikai Egyesült Államok azokra a területekre, például a Diego Garcia támaszpontra, ami kívül van az iráni rakéták hatótávolságán, az 2000 kilométer maximálisan. Olyan közelbe vitte ezeket az eszközöket, amivel ezt meg tudta tenni. A vadászgépeket a repülőgéphordozókról indítja, legalább három van a térségben, ezt azért össze kellett hangolni az ott levő erőkkel, eszközökkel a siker érdekében.

Volt ennek a műveletnek olyan pontja, amiből ki lehetett következtetni, hogy mi jön majd? Arra gondolok, hogy a repülőgép-hordozókat odamozgatni nem olyan, mint amikor a repülőgép hat óra alatt odaér, ahhoz néha hetek kellenek, hogy egyik helyről átmenjenek a másikra. Amikor hordozókat vonnak össze egy területen, abból automatikusan következik, hogy ott lesz valami?

Ezek részt vettek Izrael állam légvédelmének a biztosításában is, ők is lőttek rakétákat az iráni rakétákra, drónokra válaszul, az elhárításban részt vettek, részt vettek Szíria területe fölött, részt vett a jordán légierő is, a szaúd-arábiai légierő is, rendkívül nagy pufferzóna volt Irán és Izrael között. Az a repülőgéphordozó, amely a Vörös-tengeren állomásozik, az a jemeni rakéták és drónok indítását próbálta megakadályozni, amennyire meg tudta akadályozni.

Van arra valamilyen szabály, hogy egy repülőgép-hordozónak, ami néhány közép-európai ország saját haderejével összemérhető erőt képes felmutatni, milyen távolságra kell lenni egy veszélyzónától? Egyszerű, vállról indítható rakétával is iszonyú károkat lehet csinálni, akár motorcsónakkal.

Voltak aszimmetrikus akciók, amikor a legfontosabb az volt, hogy az iráni rakéták hatótávolságán kívül legyenek, ez a 2000 kilométer az adott célponttól. Most Irán válaszára vár mindenki, hogy mit fognak elrendelni, milyen csapást. Legalább 40 amerikai bázis van a Közel-Keleten, közel 60 ezer katonával, és emlékszünk talán Szolejmáni tábornok kiiktatására, azt is vérrel próbálta megtorolni Irán, akkor 12 ballisztikus rakétát indítottak egy amerikai támaszpontra, ahol azért lettek sérültek, hiába voltak óvóhelyen, a rakéták veszélyes eszközök maradtak.

Lehet-e tudni, hogy Iránnak milyen képességei maradtak? Vagyis lehetett-e tudni, hogy a háború kirobbanása előtt milyen volt és abból mennyi veszett el, mert abból kijön, hogy most mije van.

Ha megnézzük Irán képességeit, azok nehezen mérhetők Izraeléhez. Területét tekintve rendkívül nagy országról beszélünk, 86 millió az utolsó felmérés szerint a lakosság száma, síita elég egyértelműen. A hadserege 610 ezer fős, a köztársasági gárdával, mindennel együtt. Mintegy 340 repülője volt a háború megkezdése előtt, és olyan rakétái, amelyekkel bőven el tudta érni Izraelt. A műveletek első fázisában Izrael kiiktatta a légvédelmet, a radarokat, a repülőterekre mért csapást, de nagy valószínűséggel 100-150 vadászgépe azért még van rejtett helyeken. Vannak föld alatti létesítményei, ugyanúgy, mint a Jemenben levő húsziknak. Rakétáit tekintve, az izraeli szolgálat és az egyéb kutatóintézetek szerint, nagyon sokat elhasznált Irán. De 1000-1300 rakétája még lehet. Az indításokból azt látjuk, hogy általában 300-350-et tud egy időben indítani Izrael felé, ez a képessége. Ezeket próbálják az izraeliek az Iránban levő különleges műveleti csapatokkal, drónokkal megakadályozni. Vannak felvételeink már, amiken látszik, hogy éppen egy rakétát szeretnének indítani, és ott csapódik be a drón Izrael részéről, ezeket jelentősen visszavették. A másik oldalon azt lehet mondani, hogy legalább 60 százalékra csökkent Izraelnek is az a képessége, hogy a Vaskupola, a Nyíl, a Dávid Parittyája és a különböző légvédelmi rakétáit, a Patriot TED-et idesorolva, alkalmazni tudja. Azt gondolom, hogy az amerikai támogatás miatt Izrael tovább ki fog tartani, mint Irán a rakétákkal. Ha forgatókönyvet nézek, akkor Irénban a rendszer túl szeretne élni. Nem szeretné azt, hogy belső feszültségek legyenek, vagy éppen Reza Pahlavi fia csináljon belső feszültséget, vagy egy nőmozgalom induljon el, hogy dobjuk el a kendőt, De azt is elmondta nagyon sok szakértő, hogy aki most Iránban él, az nem azt nézi, hogy a rendszert meg kellene dönteni, hanem azt, hogy Amerika megsértette Irán nemzeti büszkeségét.

Az izraeliek kiiktatták az iráni parancsnoki sor első két részét.

Amikor válsághelyzet van egy országban, akkor valamilyen védett vezetési pontra mennek a főnökök, mondjuk a rendőrség főnöke, a hadsereg főnöke, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, a mentők egy helyen vannak. De van egy másik vezetési pont is, ahol a helyettesek tartózkodnak, meg van egy harmadik is, ami – ha mind a kettő kiesik – biztosítja, hogy legyen, aki előrelép. Nagyon nehéz egy szervezetet egy csapással megsemmisíteni, ezt már Machiavelli elmondta a műveiben, de ezekkel a csapásokkal sok mindent meg lehetett semmisíteni. A vallási vezető már kijelölte három helyettesét is. Ő nem fél a haláltól, állítólag Trump elnök tudta megakadályozni, hogy Izrael ne iktassa ki. De gondoljunk bele, milyen hírszerzési műveletek lehettek emögött, hogy tudták, hol laknak az atomtudósok, a vezérkari főnökök, az energia- vagy a válsághelyzetekért felelős személy, a rendőrség főnöke, akiket egy műveletben kiiktattak.

Őket lehet pótolni, amikor már néhány helyettes is az áldozatok között van?

Lehet pótolni, hiszen ez a rendszer arra épült, hogy az 1979-es forradalom idején szocializálódott vezetők vannak ott, akik már kinevelték a maguk mögött levő generációt, akik ugyanúgy vallási meggyőződéssel áthatottak és szolgálják a rendszert.

Mennyire fejlett Irán a haditechnikában, a katonai gondolkodásban, a műveleti képességek modernitásában, a katonai kultúrában?

Nyilván egy orosz befolyásoltságú országról van szó, rengeteg orosz technikát kapott, az ennek megfelelő iskolákban képezték ki a tisztjeiket, főtisztjeiket, de rendkívül sok közöttük a Törökországban kiképzett is.

A török akadémiákon NATO-doktrínákat is tanítanak, nem? Törökország NATO-tagország.

Igen, de nyilván a tanfolyamoknál elhatárolják, hogy NATO-titkost nem tanítanak olyan országok katonáinak, akik máshonnan érkeztek, ezt mindenhol így csinálják. Például Hamburgban is van egy NATO-tanfolyam, meg egy a Partnerség a Békéért együttműködésben résztvevők számára szervezett tanfolyam. Igazán a Hormuzi-szoros kérdése érdekes. Ezzel kapcsolatban is a fejlettsége Iránnak, olyan zászlóaljakat, dandárokat állított fel, amelyek különleges műveletiek, aszimmetrikus hadviselésre képesek, egyszerű gumicsónakokkal, mind víz alatt, víz felett, levegőben képesek problémákat okozni a térségben. A Hormuzi-szoros legnagyobb kiterjedése 60 kilométeres szélesség, de egyéb szigetek is vannak ott, ez egy kétélű fegyver, mert ha valaki ezt a szorost lezárja, akkor az a kétmillió hordó évi iráni olaj sem megy ki ezen a szoroson keresztül, ami Iránnak is létérdeke, a nemzeti jövedelmét ebből tudja növelni. Egy 610 ezer fős hadsereg nem homogén kiképzettségű. Kicsit azt lehet mondani, hasonló, mint a krémes, vannak nagyon kemény részei, puha részei, a sorozott, a normál állomány, akiket idősebbek, az iraki-iráni háborúban láthattunk. De a különleges műveletiek azért tudnak meglepetéseket okozni.

Irán a rakétaképességeit saját maga állítja elő vagy vásárolja?

Ezek általában saját fejlesztések, de ha arra gondolunk, hogy egy atomerőműben 600 orosz tudós vagy szakember dolgozik, akik segítik a helyiek munkáját, cserébe azért, mert az irániak folyamatosan támogatták Oroszország Ukrajna elleni harcát drónokkal. Nagy valószínűséggel a Fatah II rakétának, a hiperszonikus rakétának a dokumentációját orosz kézből kapták meg, és ezeket látjuk becsapódni Haifában, a Ben Gurion reptéren, illetve azokon a helyeken, ahol nem tudja a Vaskupola ezt megakadályozni.

Maradt Iránnak arra képessége, hogy az izraeli légvédelmet rakétákkal vagy olcsóbb eszközökkel túlterhelje, mint ahogy korábban erre volt példa?

Én azt gondolom, nem maradt, hiszen a korábbi támadásokat a Hamász, a Hezbollah Libanonból és a Gázai-övezetből indította. Ők tudták, nagyon kis rakétákkal, nagyon sok eszközzel, 3500, más források szerint 5000 rakétával túlterhelni a védelmi rendszert. Most azt szerette volna Irán elérni, hogy a proxyai, amelyek Izraelt háborúban szeretnék megsemmisíteni, szintén indítsanak rakétákat, akkor sokkal nagyobb eséllyel, sokkal több rakétájuk csapódhatott volna be, ha túl tudták volna terhelni.

Az iráni proxyk harcképessége milyen állapotban van? A húszik épp most jelentették be, hogy ők is beszállnak. Komoly erőt képviselnek?

Igen, de azért ők is jelentős veszteségeket szenvedtek. Az a terület, amit uralnak, középhegyvidék, ők is a föld alá rejtették a technikájukat. Rendelkeznek rakétákkal, de nincs nekik akkora számban, hogy Izraelre ez nagyon nagy veszélyt jelentene, illetve az ott levő amerikai hajók és eszközök segítenek az elhárításban. A másik része a Hamász, a Gázai övezetben 603 nap óta tart az a nagyon mély művelet, az alagutaknak az elárasztása folyik éppen, erről láttam videót, még nagyon sok feladata van az izraeli haderőnek. A szakértők szerint még 4-6 ezer harcosa lehet a Hamásznak a Gázai-övezetben, nyilván rejtve, a maradék alagutakban. A libanoni részen, a Hezbollahnál kvázi lefejezték a szervezetet a vezetők levadászásával. Ott sokkal kevesebb lehetősége van rakétákat indítani, hiszen Izrael behatolt Libanon területére a Litáni folyóig, arrébb helyezte azt a lehetőséget, hogy egyszerű sorozatvetőkkel izraeli területeket lőjenek. Az ottani eszközök számát a szakértők 8-10 ezer rakétára becsülik, de mivel Izraelnek hét stratégiai műholdja van a térségben, F16-os vadászgépei is, 450 pilóta nélküli eszköze, azonnal csapást mérnek, ha előhúznak bármilyen eszközt, nincs nagy befolyásolási képessége ezen a két területen a helyettesítőknek.

Az amerikaiak szövetségesei, amikor fölöttük művelet zajlik, azt automatikusan tudomásul veszik, vagy úgy tesznek, mintha nem történne ott semmi? Vagy támogatást nyújtanak?

Ez nyilván egy pontosan egyeztetett művelet, hiszen ahol pilóta nélküli repülőgépek, felderítő rendszerek, hadászati bombázók és különböző radarok, légvédelmi rakéták vannak készenlétben, ezt előre meg kell tervezni és egyeztetni kell, vannak tiltott légterek, ahova nem lehet menni. Ha megnézzük a Föld légi közlekedését, Ukrajna, meg Irán körül kevesebb az utasszállító, meg a turistagép, akár drága, akár olcsó változatban, ezeket nagyon is egyeztetik, mondjuk, Szaúd-Arábiával. Érdekesség, hogy több országnak van TED légvédelmi rakétarendszere és radarja. Az izraeliek rácsatlakoztak az egyikre, és a többi információt is le tudták venni, Szaúd-Arábia még inkább előre tudta jelezni, hiszen plusz 3000 kilométer a felderítési távolsága ezeknek a rendszereknek. Ezeknek össze kell állni egy műveletté. Pont Ukrajnában láttuk a sötét oldalát ennek, amikor F-16-os vadászgépet vesztettek el, mert olyan légtérbe ment be, ami a légvédelemé volt, saját légvédelmi rakétával találkozott az F-16-os ukrán oldalon.

Egy ilyen műveletet honnan irányítanak? Valahonnan az Egyesült Államokból, valahonnan Izraelből, vagy egy repülőgép-hordozóról?

Egyrészt lehet repülőgép-hordozóról, amikor a vezetési pont maga egy repülőgéphordozó, ahol ott vannak a légierő gépei, az elektronikai harc felderítő rendszerei. Rengeteg olyan parancsnoksága van az Amerikai Egyesült Államoknak, ahol 24 órás helyzetkép van ezekről a helyzetekről. Itt nagy valószínűséggel valamelyik repülőgép-hordozó volt a parancsnok. Van egy stratégiai térkép, hogy a világ energiahordozóinak a 70 százaléka az egy ellipszisben van, az orosz olajmezőktől, Irán, Irak és az Öböl-államok területén. Rendkívül fontos ez a térség. Ukrajnában is előjött előbb-utóbb a szénnek, a kőolajnak, a földgáznak, a ritkaföldfémeknek a kérdése. Az is mindig stratégiai kérdés lesz, hogy a Hormuzi-szorosnál, ahol a világ olajforgalmának az egyötöde folyik, ne legyen fennakadás.

Azt mondta, hogy Irán ön szerint csak a végső esetben fordul a Hormuzi-szoros lezárásához, mert akkor a saját termékei sem mennek sehova. Ha senkinek nem érdeke lezárni, megbénítani a közlekedést, ez azt jelenti, hogy nem is fogják megbénítani a közlekedést?

Iráni részről nagyon sokszor fenyegetést, illetve diplomáciai játékot látunk. A vallási vezető is mondta, hogy megcsinálhatják, de ez nem jelenti azt, hogy meg is tennék, hiszen Irán ott fog maradni, ahol voltak a környező országok, akik olajszállítással, földgázszállítással foglalkoznak, egyedül Szaúd-Arábiának van olyan képessége, hogy más irányba tudja vinni az általa kitermelt kőolajat és földgázt. A többiekkel ez elmérgesítené a viszonyát.

A hadijog szerint mi volt az izraeli támadás Irán ellen, és mi volt a vasárnapi amerikai támadás Irán ellen?

Elég egyértelmű, hogy egy terrorakcióval kezdődött, aminek a hátterében mindenképp Irán állt, a Gázai övezetből indított művelet. Erre válaszcsapást mért Izrael, ez háborús tevékenység. Az, hogy Irán területén is csapásokat hajtott végre, szintén háborús tevékenység. Az Amerikai Egyesült Államok ehhez csatlakozott, tehát ő is résztvevője ennek a katonai műveletnek, ami zajlik ott.

Ilyenkor hadüzenetet kell bárkinek bárhová küldenie, vagy ha fegyveres összecsapás van, akkor automatikusan beáll egy háborús helyzet, és jönnek a háború jogai?

Igen, de elég erőteljes üzeneteket fogalmaztak meg izraeli részről is, amerikai részről is, és Irán is nagyon jelentősen visszaválaszolt, hogy most kezdődik igazán a háború, hiába csaptak ránk az izraeliek, mi vissza fogunk vágni. Ők nem számoltak, szerintem, az amerikai akcióval, bár minden szakértő mondta, hogy azok a bombák nélkül az izraeli támadás hatástalan lesz.

Elszámolták magukat?

Igen, illetve sokat vártak attól, hogy például Oroszország, Kína, a BRICS-országok támogatásával elkerülhető az izraeli és amerikai csapás. Oroszország azért el van foglalva 1200 kilométeren, küzd az ukrán haderővel, területeket akar elfoglalni, jobb pozíciókat akar, most nem tud légvédelmi rendszereket átadni, Moszkvát, Belgorodot, Kurszkot kell védeni, mert azzal a képességgel, amit az ukránok drónokkal kifejlesztettek, stratégiai repülőterekre is csapást mértek. Kína küldött már a második csapás napján egy katonai szállítógépet, illetve katonai szakemberekkel egyeztettek, de szerintem nem kíván részt venni ebben a háborúban. Szokták mondani, hogy minden Kínában készül, egy dolog nem, a háború, tehát ők ehhez szállítanak bármit, segítenek, de konkrétan nem akarnak fellépni. Ugyanúgy, mint az ENSZ többi tagállama, felszólították a feleket, hogy próbálják meg diplomáciai úton rendezni a kérdést.

Izrael szerint Irán nagyon közel volt ahhoz, hogy atomfegyvert állítson elő. Katonai értelemben a nagyon közel, az mennyi? Napok, hetek, hónapok? Húsz éve arról van szó, hogy nagyon-nagyon közel van Irán ehhez.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségre tudunk hagyatkozni. Egyrészt van a legfelsőbb vallási vezetőtől egy tiltás, hogy Irán ne fejlesszen atomfegyvert, mert a túloldalon Izraelnek 90 darab ilyen atomfegyvere van. Ha sikerül egy ilyen fegyvert kifejleszteni, aztán kilőjük, de valahol ezt megsemmisítik, az magával hozza a 90 atomfegyver válaszcsapását. A másik, hogy az atomenergia-ügynökség szerint 65 százalékra dúsították eddig az uránt az irániak. Kilencvenöt százalék kell ahhoz, hogy atomfegyvert tudjanak produkálni. Ez, attól függően, hogy a több ezer centrifugájukból mennyi maradt meg, lehet fél év, két év. A B változat szerint, kérdés, hogy ha az iráni héják jutnak szóhoz, az nem gyorsítja-e fel azt a folyamatot, hogy azért is egyet összeraknak.

Más az atomfegyver jelentősége az iráni rezsimben, mint az izraeliben? Az egyik egy nagyon kicsi ország, a másik meg egy nagyon nagy.

Irán azért is szeretné az atomfegyvert megszerezni, mert eléggé nehéz indokolni azt, hogy egy kőolajban, földgázban gazdag ország miért akar atomerőműveket építeni, esetleg a többi országnak villamosenergiát szállítani, ezt el lehet fogadni. De ha régebbre visszamegyünk, az iraki–iráni háború is arról szólt, hogy ki a középső térség legfontosabb szereplője, geostratégiai szempontból. Irán vezető szeretne lenni a térségben. Az izraeli atomfegyver az az állam biztonsága. Gondoljunk bele, egy kilőtt rakéta Libanonból, három és fél perc alatt Dél-Izraelben csapódik be, ha nem lövik le. A stratégiai mélysége olyan kicsi az országnak, hogy szüksége van olyan fegyverekre, ami az elrettentést szolgálja. Az atomfegyverre azt szoktuk mondani, hogy a legdrágábban kifejleszthető és a legkevésbé alkalmazható fegyver. Hál' Isten, nagyon kevés ilyen történt a világtörténelemben. Izrael is szokott diplomáciai kódolt csatornákon üzenni, hogy Bagdad azért ne ugráljon, mert kap két rakétát, ha tovább folytatja ezt a tevékenységét, de ugyanúgy Teheránnak is üzentek már így.

De soha nem ismerték el, hogy volna atomfegyverük.

Igen, soha nem ismerték el, most került elő egy 20 éves újságfotó, amin az ottani izraeli vezető mutat egy bombát, hogy már nagyon közel van Irán ehhez, húsz éve létezik ez a fenyegetés, de az atomenergia-ügynökség még nem tudta megerősíteni. Nyilván a szélsőséges irániak között van egy ilyen törekvés, hogy nekünk is legyen, lépjünk be az atomklubba.

Miért kell fejleszteni? Miért nem vesznek?

Ezt azért senki nem vállalná el, hogy elad. Bár Medvegyev elnök úr elmondta, hogy több ország képes lenne átadni Iránnak atomfegyvert. Gondolom, Észak-Koreára gondolt. Kína biztos, hogy nem, Pakisztán, India esetleg és Oroszország, de nem hiszem, hogy a világ bármelyik vezető hatalma atomfegyverekhez juttatna egy olyan országot, ami most, akár tetszik, akár nem, egy háborúban vesztésre áll, hiszen Teherán fölött vannak az izraeli vadászgépek. A világban több országnak is van, Észak-Koreának körülbelül 60 darab, Izraelnek 90, Indiának 180 plusz, 170 plusz van Pakisztánnak, utána következik Franciaország és Nagy-Britannia. Nagy-Britanniának 255, 290 van Franciaországnak, utána van egy nagy ugrás. Korábban 350 atomfegyvere volt Kínának, most a folyamatos, öt-tízéves fejlesztés alatt 500 bevethető fegyverhez jutott, ez is mutatja Kína feltörekvő szerepét. Aztán van a két világhatalom, 5300 darab az Egyesült Államok részéről, és 5800 darab Oroszország részéről. Ezekből körülbelül az amerikaiaknál 1000-1200, orosz részen pedig 2200 taktikai nukleáris fegyver.

Mi a taktikai nukleáris fegyver, meg a nem taktikai nukleáris fegyver közötti különbség?

Egyrészt a hatótávolság, a stratégiai eszköz, ami a másik fél megsemmisítését szolgálja, ez a Szarmat 28, vagy, ahogy a Nyugat kóddal illeti, a Sátán-1 és a Sátán-2 rakéta, ezek 18 ezer kilométeres hatótávolságúak, Oroszországnak az északi partvonala mentén vannak elhelyezve, amerikai irányba. Ezzel is szokott fenyegetőzni Putyin, hogy majd ezt beveti, a finneket is próbálták „jobb” belátásra bírni az eszközökkel, hogy ne legyenek NATO-tagok. A taktikai atomfegyver a hidegháborúból maradt vissza. Sokszor tüzérségi eszközzel, repülővel, bármivel kijuttathatók, kis hatótávolságúak, az 500–1000 kilométert jelent, egy front támadását segítette elő, itt mentek végig a harckocsizók, kikerülték ezeket a helyeket, a hatása a mostaniak szerint 100-150 kilótonnás. A Hirosimára és Nagaszakira ledobott bomba 15-20 kilótonna volt, tehát ötszörös hatása van egy ilyen taktikai atomfegyvernek is.

Ha Iránnak lesz, az elindít egy láncreakciót a térségben? Mert akkor Szaúd-Arábia is akar, meg mindenki, akinek van rá pénze?

Én nem gondolom, szerintem, Szaúd-Arábia okosabb és gazdagabb ennél, megbízik amerikai szövetségeseiben, nekik van 5300 atomfegyverük, ha szükséges, az ő érdeküket is szolgálja ez. Ők is mindent megtesznek az Amerikai Egyesült Államoknak, az olaj, a gazdaság, a világpiac működése szempontjából.

Mutatnak-e arra jelek, hogy Izrael vagy az Egyesült Államok, vagy mindkettő az iráni politikai vezetőket is megpróbálja likvidálni? A képesség nyilvánvalóan megvan rá.

Igen, ilyen eszközökkel, ami rendelkezésre áll, a legmélyebb ponton is el lehet zárni egy vallási vezetőt. De ennek vajon milyen hatása lesz a társadalomra? Ez a nagy kérdés, hiszen ez egy egységes síita ország. Itt 98 százalék ezt az irányvonalat követi. Ez nem Irak, hogy 61 százalék síita, 35 százalék szunnita, másfelől 25 százalék kurd, egy megosztott ország. Az irániak javarészt a perzsák leszármazottai, rendkívül büszke nép, nem szeretik, ha őket úgymond arcul verik, mint most az izraeliek és az amerikaiak. Azt gondolom, nincs értelme egy vallási vezetőt kiiktatni, hiszen a mostani vallási vezető pont ma jelentette be, hogy a három helyettese már kijelölésre került, az egyik a fia, 55 éves, ő is ajatollah.

Az iráni rezsim politikai fellazításával van értelme kísérletezni? Az izraeliek már elkezdték rádión, szórólapokon, interneten, mindenen keresztül. Az ifjabb Reza Pahlavi be is jelentkezett, hogy ő kész átvenni az ország irányítását.

Igen, ezt én párhuzamos történelemnek látom. Irakban is szerettek volna hozni egy olyan vezetőt, aki valahol nyugaton szocializálódott. Otthon ezeket egyszerűen nem fogadják el, nem ismerik el. Egy váltásnak a társadalomban kell megérni, legyen az egy nőmozgalom, legyen az egy fiatal generáció általi kezdeményezés. A 86 millióból több százezer ember tanul egyetemeken. Ők már más világban élnek. Lehet, hogy valaki hordja a csadort, a hidzsábot, de az alatt a legmodernebb Dior ruha van. A legmodernebb technikai eszközöket használják. Az a réteg, amelyre a régi vallás épített, a falusi tudatlan ember, aki naponta ötször imádkozik, meg elmegy Mekkába zarándoklatra, még nyilván megtalálható a 86 millióban, de jön egy olyan generáció, amelyik máshogy akar élni. Elég megnézni az 1970-es, 1980-as évek videóit Iránról, akár Afganisztánról, modern világban éltek. Azt gondolom, hogy kontraproduktív lenne kiiktatni egy vallási vezetőt, mert az még jobban összekovácsolná a vezetést, hogy akkor álljunk ellen.

Kell-e Irán részéről számítani terrortámadásokra bárhol a világban izraeli és/vagy amerikai, esetleg egyéb érdekeltségek, célpontok ellen?

Azt látjuk, hogy a katonai képességek fogynak, egyre kevesebb rakétát tudnak indítani Izraelre vagy amerikai bázisokra, egyértelműen elő fog jönni az aszimmetrikus hadviselés, ha nem is a Hornuzi-szoros teljes lezárása, de hasonló módszerekkel, mint ahogy a Vörös-tengernél csinálják a jemeniek, zaklathatják, támadhatják a hajókat, amelyek ott vannak. A másik, hogy azért az iráni diaszpóra elég nagy a világban. Ha nagyon sokkoló lesz a vereség, az a szélsőségeseknél elindíthatnak terrorakciókat a világ bármely pontján.

Irán részéről az iráni emigrációtól, ha egyáltalán van olyan, kell tartani? Az ifjabb Reza Pahlavitól, például? Vagy nem számít annyira ő már?

Én azt gondolom, hogy a 86 milliós népesség meg tud szólítani embereket, csoportokat, de nem tud olyan hatással lenni, hogy irányítaná a közvéleményt. Egy vallás által determinált országban az a meghatározó, amit az imám mond, azaz aki elöl áll, ő magyarázza a Koránt.

Oroszország és Ukrajna háborúja most hogy áll? Nem figyelünk rá, mert Irán és Izrael háborúzik.

Az arcvonalról azt tudom elmondani, hogy mintegy 650-700 ezer orosz katona főleg három irányba szeretne teret nyerni. Az egyik a szumi régió, Szumi város közelébe szeretnének jutni, legalábbis tüzérségi hatásos távolságra. Ott egy úgynevezett demilitarizált zónát kialakítani, hogy az ukránok ne tudják tüzérséggel lőni a belgorodi, kurszki területeket. Harkivnál passzív a helyzet, mind a két fél várólistán van. Pokrovszk, Kramatorszk irányába szeretnének az oroszok területet nyerni, legalább nyolc helyen alakítottak ki úgynevezett zsákokat vagy zsebeket, több ukrán alakulat került ilyen helyzetbe. Ez abból a szempontból rendkívül veszélyes, hogy három oldalról tüzérséggel pusztítják őket. Az orosz csapásokat most az vezéreli, hogy drónokkal, siklóbombákkal és a tüzérséggel pusztítsák az ukrán erőket. A siklóbombák nagyon jól mutatják a felőrlő háborút, a legújabbak 120 kilométerről indíthatók, GPS által vezéreltek, 3000 kilogrammból 1500 kiló robbanóanyagot visznek. Tavaly 41 ezer darabot vetettek be, idén 75 ezret szeretnének bevetni, de ezt majd meglátjuk. A tüzérségben még mindig azt látjuk, amit Rutte NATO-főtitkár úr mondott, Oroszország háromszor több lőszert gyárt, úgy, hogy a GDP-je egyötöde az Európai Unióénak.

Lehet-e előre látni, hogy Oroszország meddig akarja dűlőre vinni a dolgot? Szokták mondani, hogy jön az október, esni fog az eső.

A folyó a herszoni területnél elválasztja a feleket, nem gondolom, hogy nagyobb folyóátkelésre készülnének az oroszok, annak ellenére, hogy vannak ilyen ukrán hírszerzési jelentések, ennek nincs nyoma. Szlovjanszk, Kramatorszk irányban szeretnék kiegyenesíteni az arcvonalat, és a donyecki megyéből van vissza még 24-25 százaléknyi terület, itt nyerhetnek sokat ennek a 8-10 zsebnek a felszámolásával. Napi előrehaladási ütemük a Die Welt szerint 8-10 kilométer, osszuk el kettővel, még az is rendkívül rossz az ukránoknak, hiszen a személyi állománypótlást nagyon nehéz megoldani ukrán oldalon.

NATO-tanácskozás van kedden és szerdán. Állítólag szóba fog kerülni a GDP-arányos 5 százalékos nemzeti költés. Mire volna értelmes Magyarországnak ezt a maradék 3 százalékot költenie? Repülőt vásárolni belőle, tüzérséget, csapatszállítót, mit?

A GDP százalékos arány 3,66 az Amerikai Egyesült Államoknál, könnyen fölviszi öt százalékra. A NATO-tagokra vonatkozóan most azt mondta Rutte úr a legutolsó olvasmányomban, hogy 3,5-öt érjen el minden ország. Ez is nagy gazdasági kihívás, hiszen Magyarország most teljesített 2,34-et, sokat kell erre még rátenni. Ezt a haderőre kell fordítani. A 3,5 fölötti maradék részt az ötig, azt infrastruktúrára, honvédelemmel összefüggő beruházásokra kellene fordítani. Nem mindent a haderőre, mert akkor tényleg ágyúkat fogunk gyártani vaj helyett.

De amikor egy NATO-tagország fejleszt, akkor saját maga dönti el, hogy mit vagy olyat lehet csak, ami a NATO-rendszerbe illeszkedik, NATO-kompatibilis?

Általában egy NATO-országnak NATO-fegyvereket illik vásárolnia, Magyarország is norvég és főleg német technikákat vett, meg törököt. A törököknél vannak érdekességek, ők vettek S300-as légvédelmi rakétát, de ők jóban vannak Putyin elnök úrral. A NATO stratégiai tanácskozásán mindig születik egy dokumentum, egy NATO stratégiai koncepció. Ebben le fogják írni, hogy például az államvezetőknek meg kell állapodni az Észak-atlanti Tanácsban, hogy jó, legyen 5 százalék, de az nem holnapra, itt is kell egy politikai konszenzus. Utána kapják meg a vezérkari főnökök, honvédelmi miniszterek, hogy akkor mit is kell, mit is lehet. Létrehoztak egy európai alapot, lőszergyártás, technikai eszközök, ezekhez kell csatlakozni, de mi szerencsések vagyunk, mert 2016-ban megkezdtük a Magyar Honvédség modernizálását, ami 2030-ig tart, amit sokan nem tudnak, hogy oké, hogy van stratégiánk, de ez nem azonnali, és ebben rengeteg olyan eszköz van, amit mi be akarunk szerezni. Például a KC 399-es szállítógépet, a Lynx gyalogsági harcjárművekből 218-at, a Gidránokból közel 300-at, Leopard-2A7-es harckocsiból, ami a világ legmodernebb harckocsija, 44-et, eddig, azt hiszem, 40 darab érkezett meg, még várunk párat. A Leopard-2A4-ből 14 darabunk van, egy századnyi, illetve 12, amivel átképezzük a T-72-esről a saját katonáinkat, különböző hídvetőt, illetve a Panzerhaubitze 2000-ből 24 darabot rendeltünk. Ezeknek a beérkezése folyamatos. NASAMS légvédelmi rendszert vettünk, az Iron Dome radarját vettük meg, ami tizedek alatt eldönti, hogy indítsunk rakétát, vagy ne indítsunk, Airbusaink vannak, és ezeket már használtuk, amikor Afganisztánból kellett hazahozni NATO-országokbeli, illetve saját katonáinkat. Továbbá Szolnokon van egy nagy légibázisunk, ahol a H145M és a H225M típusú új helikoptereink vannak. Van arra vonatkozó terv, hogy Szolnokot a NATO kiképző bázissá alakítja, ahol ejtőernyővel, búvárfelszereléssel, bármivel lehet alkotni, illetve kiképezni a katonákat és a NATO-katonákat.

Ez a fejlesztési 2016-ban indult, ez már az új időkre is alkalmas? 2016-ban a Krím már az oroszoké volt.

Mi olyan eszközöket választottunk, egyrészt abból a szempontból, hogy ne messziről kelljen hozni, például Németország a fő bázis, hiszen gazdaságilag az autógyártásban, minden egyébben Németországgal tudunk együtt mozogni. A másik, hogy idetelepítünk vállalatokat, hogy például Várpalotán gyártsunk lőszert. Ne kelljen azért Düsseldorfba szaladgálni, hogy a harckocsihoz legyen lőszerünk. Idehoztuk a Lynx gyártását Zalaegerszegre, hogyha valamilyen alkatrész kell, akkor elég odáig elmenni és pótolni. Különböző klaszterokat alakítottunk ki Magyarországon, főleg a Dunántúlon, védett területen a keleti iránytól. A keleti végeken is lesznek hadiipari vállalataink, amelyek szintén termelni fognak, de inkább olyan eszközöket, mint a rotorok a helikopterekhez.