Az izraeli hadsereg újabb támadássorozatot indított Irán ellen, lőtte a nukleáris létesítményeket, de a védelmi minisztérium központját és üzemanyagraktárakat is. Ezt megelőzően Irán is ballisztikus rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen. Csapások és ellencsapások. Mi minden történt itt az elmúlt három napban?

Az elmúlt három nap logikus folytatása azoknak az eseményeknek, amelyek az utóbbi években történtek. Irán az atomprogramját rendkívül intenzíven folytatja, függetlenül attól, hogy amerikai, illetve izraeli részről is figyelmeztették, hogy ez jóra nem vezet, jó lenne abbahagyni. Az amerikaiak nem szeretnének háborút, ők elkezdtek tárgyalni Iránnal, és próbáltak megállapodni arról, hogy Irán befejezi az atomprogramját, illetve azt szerették volna még az amerikaiak elérni, hogy a rakétaprogramot se folytassák. Az atomeszköz szállításához nyilvánvalóan valamilyen hordozóeszközre van szükség. A leglogikusabb az, hogy rakétával juttatják célba, bár ennek vannak más módjai is, az irániak alapvetően a rakétára mentek rá. Nem egyeztek meg, nem született megállapodás, azt lehetett tapasztalni, hogy Irán odázta ennek az aláírását, Izrael viszont azzal számolt, hogy Irán igen rövid időn belül hat-hét, esetleg nyolc atomtöltet előállítására képes lehet. Ehhez hozzájárult – és ez nagyon lényeges – a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség igazgatójának a véleménye, mely szerint reális a veszélye annak, hogy Irán rövid időn belül atombombát tud előállítani. Az izraeliek az elmúlt években több alkalommal megmondták, hogy ők ezt nem tudják tolerálni. Bármi is történik, ők mindenképpen közbelépnek azért, hogy az atombombát ne ifejleszthessék ki az iráni atomtudósok. Még kicsit vissza kell menni időben, mert vannak további komolyabb előzmények is. Tavaly az izraeli légierő csapásokat mért Irán különböző objektumaira, de főleg a légvédelemre. Mondhatnám azt egyszerűbben kifejezve, hogy kinyitotta a kaput, megmutatta azt, hogy a saját gépeivel be tud hatolni az iráni légtérbe, és ott tud manőverezni. Tudjuk azt, hogy Izraelnek van két F35-ös százada. Az F35-ös gépekkel simán tud Irán bármely területén manőverezni és csapásokat végrehajtani. A világ legkorszerűbb gépei közé tartozik az F35-ös. Ezt tudják az irániak is. Az izraeliek nagyon meggyengítették a légvédelmet, kitaposták az utat. Miután bekövetkezett az a változás a Közel-Keleten, amit látunk, a szíriai változások, az amerikai politika megváltozása, Amerikának megvan az a célja, hogy szövetséget kössön néhány országgal úgy, hogy Izrael ennek előnyét élvezze – az Ábrahám-megállapodásokra gondolok –, de nem szabad azt elfelejteni, hogy döntő kérdés az, hogy Irán milyen irányba fog haladni. A katonai képességek meggyengítésén belül a legfontosabb célja Izraelnek egyértelműen az iráni atomprogram visszafogása, megállítása. Nem biztos, hogy teljes mértékben sikerül ez az elgondolás, de a meggyengítés mindenképpen reális. A mostani helyzet már túlmegy azon, hogy katonailag meggyengítsék Iránt az izraeliek. Itt már arról van szó, hogy rendszerváltást kell létrehozni. Erre, bár nagyon óvatosan, de utalt már az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, aki azt mondta, hogy ezt a rendszert meg kell változtatni, felkéri az iráni lakosságot, hogy támogassák ezt az elgondolást. Nem valószínű, hogy ez sikerülni fog. Meg lehet próbálni, de ez a folyamat egyelőre inkább abba az irányba megy, hogy nő az ellenállás Izraellel szemben. Ne felejtsük el, Irán lakosságszáma 85 millió, nem kis országról beszélünk, míg Izrael 9,5 milliós, óriási a különbség a két ország között. A haditechnikai eszközök viszont nyilvánvalóan az izraeli oldalon van, azt is lehet látni, hogy elérték azt a célt, amit szerettek volna. Csak egy háborúnál az a nagy probléma, hogy viszonylag könnyű elindítani, de nehéz leállítani. Nem lehet tudni, hogy milyen irányba fog haladni ez a folyamat, sok a kérdőjel. Alapvető kérdés, hogy az amerikaiak hogyan állnak ehhez. Az Amerikai Egyesült Államok és Izrael állam között védelmi megállapodás van, amelynek a célja és lényege az, hogy az Egyesült Államok mindenképpen kiáll Izrael mellett. Itt viszont most egy ellentétes folyamat zajlott. Izrael támadni akart, Izrael konkrétan meg akarta állítani az atomprogramot, miután konkrét jelek voltak arra, hogy nagyon előrehaladott állapotban van. Az amerikaiak ellenben azt mondták, hogy mi meg szeretnénk megállapodni Iránnal, és nem kell kapkodni ezzel az egésszel. Nagyon súlyos kérdések vannak napirenden. Az, hogy Irán hogyan válaszol, hogyan reagál. Csak Izraelt támadja? Az iráni válasz teljesen egyértelmű volt, hogy bekövetkezik, ehhez vannak eszközei, vannak rakétái, képes áttörni. Ha sok rakétát indít, bár az izraeli légvédelmi rendszer többszintű és jól fejlett, de láttuk a becsapódásokból, hogy azért néhány rakétának sikerült átmenni ezen a rendszeren. A nagy kérdés, hogy az Amerikai Egyesült Államok beszáll ebbe a folyamatba a megállapodásoknak megfelelően, vagy azt mondja, hogy én most ebbe nem akarok beszállni.

Donald Trump elismerte, hogy kormánya előre tudott az izraeli csapásról, de azt is mondja az amerikai elnök, hogy ebben nem vesznek részt. Az nem meglepő, hogy az Egyesült Államok tudott erről, de az meglepő, hogy az amerikai elnök ezt elárulta? Miért volt ez neki érdeke?

Az amerikaiaknak az az érdekük, hogy folytassák a tárgyalást Iránnal. Ez egy nagyon lényeges kérdés. Ne adjanak okot Iránnak arra, hogy a térségben lévő amerikai erőket megtámadja. Igen ám, csak az iráni vezetés azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy most az amerikaiak mit mondanak, ő úgy veszi, hogy az Egyesült Államok támogatja Izraelt. Én elhiszem azt a változatot, hogy Izrael tájékoztatta az Amerikai Egyesült Államokat, hiszen – és erre tudok bizonyítékot mondani – az amerikaiak elég sok olyan személyt kivontak a diplomáciai képviseletekről, akiknek a jelenléte nem feltétlenül szükséges az állomáshelyükön. Ez egyértelműen utalt arra, hogy ők tudták, hogy mi fog bekövetkezni. Ugyanakkor nem szeretnének olyan helyzetbe kerülni, hogy indokot adjanak Iránnak arra, hogy megtámadják a különböző katonai létesítményeket. Ott van Katar, ott vannak a különböző amerikai bázisok, nem kevés emberrel, ami azt jelenti, hogy Irán, amikor éppen úgy látja, csapást hajthat végre az amerikaiak ellen. Ezt az amerikaiak szerették volna elkerülni, ezért mondják azt, amit mondanak, és még most is nagy kérdés, hogy be fognak-e szállni, ha olyan helyzet alakulna ki. Nem tudjuk pontosan megmondani azt, hogy Iránnak milyen eszközei vannak. Van-e például Oresnyik, orosz gyártmány, tízszeres hangsebességgel repülő rakéta, nem tudjuk, hogy az oroszok átadták-e ezt Iránnak. Ha átadták, semmi garancia nincs arra, hogy nem vetik be. Iránban a döntési rendszer másképp működik, mint a demokratikus országokban. Ha az ajatollah azt mondja, hogy vész van, akkor ezeket alkalmazzák, s ez nagyon kellemetlen helyzetet jelenthet az amerikaiak és természetesen Izrael számára is. Ezeknek a kivédése nagyon nehéz. A többszintű, többrétegű légvédelmi rendszer lehet, hogy csődöt mondana. De vegyük úgy, hogy nincs ez a jobbik eset, az irániaknak sikerült átlépni azt a határt, hogy néhány rakétacélba talál, mondjuk, 100-ból 10 eltalál fontos objektumot Izraelben, az semmiképpen nem jó. Látszik, hogy lakott területet támadtak, és nem feltétlenül objektumokat, bár benne volt az atomkutató központ is, illetve Jeruzsálemet is megtámadták, pedig Jeruzsálem, tudjuk, azért elég kényes helyzetben van, tekintettel arra, hogy több vallás központja. Azt is lehet látni, hogy készen állnak az irániak, vannak bőséggel rakétáik, tudnak támadni. Megint jön egy újabb kérdés, amire egyértelmű választ nem lehet adni, hogy a proxykat használja-e Irán? Ha használja, akkor mikor fogja ezeket bevetni? A proxyk közül a Hamászt, a Hezbollahot és a jemeni hútikat nagyon meggyengítette az izraeli hadsereg, illetve az amerikai az elmúlt időben. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a legfontosabb a jemeni hútiknak a helyzete, akik azért kemény csapásokat tudnak mérni. Láttuk a közelmúltban, hogy a Ben Gurion repülőteret majdnem sikerült megtámadniuk. A közelében landolt a rakéta. Rendelkeznek rakétákkal, természetesen iráni eredetűekkel, tehát ha Irán erre zöld utat ad, akkor a hútik támadhatnak. Én elsősorban ezekkel számolok, abban az esetben, ha az eszkaláció folytatódik. Az eszkaláció pedig folyamatban van, nagyon érdekes helyzet alakult ki azáltal, hogy az arab országoknak a véleménye meglehetősen visszafogott, csendben támogatják Izraelt, nem verik ezt nagydobra, de nem szeretnék, különösen Szaúd-Arábia, vagy akár mondhatnám nyugodtan Jordániát is, azt, hogy Irán atomfegyverrel rendelkezzen. Sőt, beveszem ebbe a családba még talán Törökországot, ami ide is, meg oda is tartozik, és Egyiptomot is. Nem rajonganak az arab országok azért, hogy Iránnak mint síita államnak legyen atomfegyvere. Viszont például a jordánok esetében nagyon világosan lehet látni, hogy ők a légvédelmüket felhasználják azon rakéták vagy drónok ellen, amelyek megsértik Jordánia légterét – ezt meg is mondták, nem csinálnak ebből titkot. Azokat az iráni repülőgépeket, illetve azokat az iráni rakétákat, amelyek megsértik a Jordán Királyság légterét, ők lelövik, erre volt is példa. Máshol nem, csak a saját légterüket védik, de azért akárhogy is nézem, ha előbb megsemmisítik ezeket a rakétákat, azok biztos, hogy nem fognak eljutni Izrael területére. Emiatt nyugodtan ki lehet jelenteni azt, hogy Izrael némi segítséget kap az arab országoktól is.

Ez az eszkaláció, amit említett, akkor következik be, ha Irán más országokban amerikai érdeket sért, amerikai célpontokat támad meg? Donald Trump éppen néhány órája fenyegette meg Iránt, hogy ha támadás éri az Egyesült Államokat, akkor soha nem látott mértékű válaszcsapást fog elszenvedni Irán.

Értékelésem szerint Irán óriási hibát követne el, ha az amerikai érdekeket megtámadná. Akár katonai erőket, akár civil erőket – nagykövetségek is vannak bőven, meg katonai parancsnokságok is. Ha amerikai érdekeket támadna Irán, akkor azzal kell számolni, hogy nagyon kemény válaszcsapás lesz, és az Amerikai Egyesült Államoknak erre minden eszköze megvan. A CentCom ezt megszervezte, kész tervek vannak, föl lehet használni az ott lévő erőket, de lehet áttelepíteni, anyahajókat lehet alkalmazni, odavezényeltek három rakétarombolót, pillanatok alatt el tudják érni azt, hogy kemény csapást mérjenek iráni létesítmények ellen, és ha ez együtt történik Izraellel, márpedig miért ne történne, akkor Irán nagyon komoly ellentámadásra számíthat.

Arra van bizonyíték, hogy az Egyesült Államok már most is részt vesz, akár hírszerzési információk átadásával, akár konkrét drónelhárító-rendszerek átadásával a konfliktusban?

Egészen biztos vagyok, hogy igen. Az Irán-ellenes tevékenységben az Egyesült Államok és Izrael évek óta nagyon szoros együttműködésben van. Szolgáltam Izraelben, és tudom, beszéltem ott kollégákkal, hogy milyen a kapcsolat. Elmennek egy partnerszolgálati egyeztetésre, az mondjuk európai országoknál egy-két nap, náluk minimum egy hét, de van úgy, hogy két hét, azalatt azért meg lehet beszélni részletkérdéseket. Állandó kapcsolat van. Láttam az amerikai nagykövetség tevékenységét Izraelben, ott bármi történt, ők pillanatok alatt bent voltak a minisztériumban és megbeszélték a dolgokat. Nagyon szoros az együttműködés, nem tartom egyáltalán azt lehetetlennek, hogy a jelenlegi helyzetben az együttműködés még szorosabb, mint egyébként. Úgy gondolom, hogy minden kérdésben egyeztetnek, és ez most különösen fontos abból a szempontból, hogy reagáljanak az iráni lépésekre.

Megsínyli ezt az együttműködést esetleg az, hogy Izrael nemcsak katonai képességeket és kritikus infrastruktúrát támad Izraelben, hanem konkrét embereket is kiiktatott, elképesztő hatékonysággal? Több vezető tábornokot, köztük a Forradalmi Gárda főparancsnokát, 14 magas rangú katonai vezetőt, és ami talán a legérdekesebb, hat atomtudóst is, akik tulajdonképpen civilek, függetlenül attól, hogy milyen célt szolgált a munkájuk. Hogyan reagálhat erre a nemzetközi közvélemény, az Egyesült Államok és a többi nagyhatalom, hogy még csak nem is egy szomszédos országban, hanem eggyel odébb konkrét embereket iktat ki egy másik állam?

Teljesen jogos a kérdés, ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy Izraelt az nagyon nem hatja meg, hogy a nemzetközi közösség hogyan reagál. Azt mondja, hogy nem benneteket támadnak, hanem bennünket. A Hezbollah és a Hamász elleni harcban egész konkrétan bizonyítást nyert az, hogy ha a vezetőket kiiktatják, a pótlásuk nem történik meg azonnal. Kell kis időt kell szánni arra, míg egy új vezető beáll, és különösen háborús körülmények között át tudja venni a vezetést. Ezzel Izrael eddig sikeresen manőverezett a Hezbollah és a Hamász elleni harcában, s ugyanezt megvalósította Irán esetében is. Az atomfegyvert készítő tudósokat Izrael már nagyon régóta figyeli, tudja, hol laknak, tudja, hogy milyen tevékenységet folytatnak, sőt, telepítettek erőket Irán területére, mondjuk a légvédelmi rendszer kikapcsolása érdekében. Egy kicsit nekem hajaz ez az egész történet arra, amit az ukránok csinálnak Oroszország területén: mélységi támadásokat. Ebben benne vannak a különböző diverzáns akciók, benne vannak olyan akciók, amelyeknek a célja az, hogy ne tudjon reagálni az ellenséges ország rövid időn belül, mert hiszen olyan közel vannak a célhoz, hogy nem tudnak mit tenni. Azzal, hogy az atomtudósokat, akik azért keményen dolgoznak azon, hogy az atombomba elkészüljön, kikapcsolják, időt nyernek. Nem lehet egy tudóst lecserélni egy pékre és beállítani. Itt komoly tapasztalattal rendelkező emberekről van szó, most ezeket kiiktatták. Nem lehet azt mondani, hogy Izrael ezzel megszünteti az iráni atomprogramot, de hogy késlelteti, abban teljesen biztos vagyok, és ez Izrael államnak a célja. Azt, hogy ezt humanitárius oldalról ki hogyan értékeli, az mindenki egyéni ízlésétől függ.

Hírszerzési és katonai szempontból bravúrnak tekinthető, hogy ennyire fontos és ennyire védett személyeket egy eggyel odébb lévő országban, egyetlen nap, vagy két-három nap leforgása alatt ki tudtak iktatni? Tényleg nem akárkikről van szó, magas rangú katonákról és tudósokról.

Az Iráni Forradalmi Gárda vezetője nagyon fontos ember. Az Iráni Forradalmi Gárda erősebb, mint a hadsereg. Ha ennek a vezetőjét kiiktatták, az azt jelenti, hogy vannak gondok Iránban a magasrangú vezetők védelmével. Hogy tudták ezt megoldani? Nyilván rakétacsapással, tudják, hol lakik, a Moszad dolgozik, tudják, hogy itt tartózkodik, éjszaka otthon van, ezt a házat megtámadjuk, és ettől kezdve elintézzük azt, amit szerettünk volna. Tudatosan választották ki ezeket a célokat, és fontos embereket likvidáltak, ami tetszik, vagy nem tetszik, zavart okozott. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy az irániak fel voltak készülve ilyen esetre is. Tudniillik az ajatollah pillanatokon belül kinevezte az utódot. Nem kellett heteket meg napokat várni, másnap megvolt az utód. Hogy ez hatékonyság szempontjából mit jelent? Nyilván ha valamelyik vezető kiesik és helyette máris ott van egy már előre felkészített személy, akkor ez mindenképpen jó, de bennem felvetődik a kérdés, hogy hogyan védték ezeket az embereket? Akár az atomtudósokat is, mert teljesen mindegy, hogy ők civilek vagy nem. Nagyon komoly szereplők abból a szempontból, hogy a nukleáris program haladjon előre. Arról már beszéltünk, hogy Izraelnek az elsődleges célja az, hogy az atomprogramot megakadályozza. De van egy másik is, ami szintén fontos, és erről még nagyon keveset beszélnek. A célok között most már nem feltétlenül a katonai akciók szerepelnek. Benjamin Netanjahu próbált utalni arra, hogy rendszerváltás szükséges Iránban. Ez azt jelenti, hogy szeretnék megdönteni azt a rendszert, ami Izrael számára rendkívül káros. Az irániak többször elmondták, hogy Izrael államot meg kell semmisíteni, ez rákos daganat, el kell távolítani. Az izraeliek most szeretnék elérni azt, hogy legyen rendszerváltás, ami belülről indul. Én úgy látom, hogy ennek pillanatnyilag még nincs aktualitása, de hogy a távolabbi izraeli célok között szerepel, az teljesen nyilvánvaló. Az más kérdés, hogy az iráni lakosság jelentős része nem Izrael-barát, de vannak olyanok, akik nem is Irán-barátok. Az előkészítés hosszabb folyamat, és ehhez hozzájárulna az, ha ebben a néhány hétig tartó küzdelemben – inkább néhány hét, de lehet több hónap is – az iráni vezetés vereséget szenved.

Akkor szenved vereséget az iráni vezetés, ha Izrael megsemmisíti az iráni hadsereget, ha nem is teljesen, de annak a képességeit nagyrészt felszámolja?

Nem feltétlenül megsemmisítésről van szó. Átállás. Azt lehet, hogy Izraelben nem jól értékelik, vagy én nem látom jól, de az iráni hadsereg alapvetően a rendszer mellett van. A Forradalmi Gárda a rendszer leghűségesebb támogatója. Ezeket az embereket gyerekkoruk óta vallási nevelésben részesítik, úgy nevelik őket, hogy a rendszer mellett kiálljanak. Őket nem egyszerű csak úgy átállítani egy másik oldalra, arra, hogy küzdjenek a jelenleg fennálló és őket maximálisan kiszolgáló támogató rendszerrel szemben. Ez egy hosszabb folyamat, de az eddigi események alapján lehet látni, hogy ez az izraeli cél létezik. Az, hogy az amerikaiak ezt hogyan értékelik, és ebben mennyire egyeztetnek Izraellel, nem tudni, de látszik, hogy az amerikaiak sem teljesen bíznak a rezsimváltásban, hiszen ők meg szeretnének megállapodni az iráni vezetéssel. Ez viszont nem jött eddig be, és nem biztos, hogy be fog jönni. Irán az atomprogramot illetően rendkívül elkötelezett. Illik vagy nem illik ilyet mondani – félrevezeti a nemzetközi közösséget. Félrevezeti vagy próbálja félrevezetni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget azzal, hogy nem engedi be bizonyos helyekre. Tisztelettel megkérdezem, ha polgári célokra használják az atomlétesítményt – erre mindenkinek joga van, atomerőművet jogos használni –, miért kell a föld alá vinni és miért kell olyan magas tisztaságú uránt előállítani, amit az atombombákhoz használnak. Egy atomerőműhöz 4-5 százalék tisztaságú uránra van szükség, az atombombához meg 90 százalékra. Akkor mit akarunk most a 60 százalékkal? Jóval fölötte van annak, ami az atomerőművekhez szükséges. Elég egyértelmű, hogy kilóg a lóláb. Miért kell 100-150 méter mélyen a hegyben ezeket elrejteni? Miért kell folytatni a dúsítást? Olyan tények vannak, amelyek azt mutatják, hogy az iráni vezetés ebben a kérdésben, ha diplomatikus és finom akarok lenni, azt mondom, nem őszinte.

Minek Iránnak atombomba? Az elrettentés miatt, vagy tényleg használná, ha lenne neki?

A Közel-Keleten egyetlen országnak van atombombája, azt pedig úgy hívják, hogy Izrael, de Izraelben ez nem téma. Ott nem beszélnek arról, hogy nekik atomfegyverük van. Nem kérkednek azzal, hogy mi rendelkezünk atombombával és akkor alkalmazzuk, amikor akarjuk, sőt, az izraeli állampolgárokat meg is büntetik abban az esetben, ha ezzel kapcsolatban nyilatkoznak. Iránnak az ősellensége Izrael, az irániak többször elmondták, hogy Izraelt el kell törölni a Földről, és ehhez bármilyen eszközt felhasználhatnak, amire az engedélyt a vallási vezetés megadja, maga az ajatollah dönt ebben a kérdésben. Tehát nem egy grémium, mint mondjuk más országok esetében, azt tudni kell, hogy az amerikaiaknál meg az oroszoknál sem egy személy dönt ebben a kérdésben. Iránban az ajatollah. Ha Iránnak van atombombája, teljesen más védelmi pozícióba kerül. Látjuk, hogy azon országokat, amelyeknek van atomfegyverük, egy kicsit másképp kezelik, mert tartanak tőlük. Beszélhetünk akár Indiáról és Pakisztánról, beszélhetünk a nyugati országokról. Aki az atomklubba tartozik, az komoly országnak számít. Irán szeretne ebbe a klubba bekerülni a maga sajátos politikájával és döntési folyamatával. Viszont a világ ezt nem szeretné. Vagy legalábbis a Nyugat semmiképpen nem szeretné ezt elfogadni. Izrael érthető módon mindent megtesz, és erről szól a mostani történet is, annak érdekében, hogy ezt megakadályozza, és kijelenthetjük nyugodtan, hogy az arab országok sem hívei annak, hogy legyen atombombája Iránnak. További nagyon fontos kérdés, amit mi úgy hívunk, hogy proliferáció, ez azt jelenti, hogy az atomtechnológiát átadják másoknak. Ha Iránnak lenne atombombája, jó néhány más közel-keleti ország is azt kérdezné, hogy miért büdösebb az én atombombám, mint az iráni? Szaúd-Arábia azt mondaná, pénzem van, az olaj sok pénzt ad, megveszem, nem kell kifejleszteni, megvesszük készen. Vannak erre lehetőségek. Nem könnyű, az biztos, mert sokan figyelik ezeket a folyamatokat. Vagy azt mondaná Törökország, bocs, a miénk is nagy ország, 80 milliós, nekünk miért nem lehet atombombánk? Vagy menjünk tovább egy kicsit nyugati irányba, Egyiptomi Arab Köztársaság. Nekünk is legyen. Ebből óriási kalamajka származna a Közel-Keleten. Atomhatalmak jelennének meg. Ezt a mai világ nem engedheti meg. Izraelnek meg aztán a léte függ attól, hogy van-e lehetőség arra, hogy Irán atombombát birtokoljon. Azt mindenáron meg kell akadályozni. Erről szól a háború.

Ha ma Iránnak sikerülne atombombát gyártani, akkor holnap az ajatollah ledobatná Izraelre?

Benne van a pakliban. Nem mondhatom azt, hogy biztos, hogy ledobatná, de nem lesz atombombája Iránnak. Nem fogják megengedni. Ha továbbra is ezen a vonalon halad az Iráni Iszlám Köztársaság, akkor ebben az esetben komoly támadásra számíthat.

Ománban elmaradtak azok az amerikai–iráni tárgyalások, amelyeket az iráni atomprogramról folytattak volna. Mi lehetett volna ezeknek az eredménye?

Valami megállapodást szeretett volna Trump elnök aláírni az irániakkal, de az irániak nagyon húzzák az időt ebben a témában. Az amerikaiak részéről pedig történt egy olyan hiba, én annak értékelem, lehet, hogy másnak ez nem hiba, hogy kiterjesztették az egész programot a rakétákra is. A rakétákkal nem csak atomfegyvert lehet célba juttatni, attól függ, hogy milyen fejet tesznek rá. Lehet hagyományos eszközt is. Az nyilvánvaló, hogy Irán nem mond le a rakétafejlesztésről. Szerintem nem volt szerencsés ilyen magasan indítani az amerikaiaknak, és azt mondani, hogy tessék a rakétaprogramot is leállítani. Ebbe Irán nem megy bele. Valahol érthető módon, én se mennék bele ebbe. Azt kellett volna mondani, hogy maradjunk az atomprogramnál, maradjunk a dúsításnál, és abban valamilyen megállapodást kötni. Szeretnék emlékeztetni a 2015-ös atomalkura, ahol bár nagyon keményen dolgoztak, nem lett különösebb eredmény. Most is szerették volna az amerikaiak békés úton megoldani ezt a kérdést. Egyelőre most ez ad acta van téve, attól függ, hogy hogyan végződik ez az egész folyamat. Szerintem ilyen körülmények között az irániak nem fognak leülni tárgyalni, de most az amerikaiak sem erőltetik.

Németország, Franciaország és Nagy-Britannia készen áll azonnali tárgyalásokat folytatni Iránnal Teherán nukleáris programjáról annak érdekében, hogy enyhítsék a feszültséget a Közel-Keleten – ez az idézet a német külügyminisztertől származik, aki éppen a közel-keleti útját folytatja. Reális, hogy Irán a németekkel, a franciákkal és a britekkel tárgyalóasztalhoz ül, ha az amerikaiakkal már nem hajlandó?

Szerencsétlen dolog lenne. Együtt kéne csinálni. Az amerikaiaknak és a nyugatiaknak együtt. Egymással szemben más álláspontot képviselve a divide et impera, az oszd meg és uralkodj érvényesül, ez nem jó politika, az amerikaiakkal mindenképpen egyeztetni kell. A Közel-Keleten azt az országot, amelyiknek van súlya, úgy hívják, hogy Amerikai Egyesült Államok. Sem a britek, sem a németek nem rendelkeznek nagy befolyással, talán a franciák valamennyivel, de amerikaiak nélkül ez nem megy. Amerikaiak nem is engedik meg. Sőt, az Európai Uniónak is azt mondták, hogy fizethettek bármit, támogathatjátok az országokat, de a politikát mi fogjuk meghatározni a Közel-Keleten. Ez sok tényezőtől függ. Nyilván benne van az olaj kérdése, ami megint nagyon érdekes téma. Az izraeliek most megtámadták az olajlétesítményeket. Eddig azért ezeket kímélték. Most megtámadták. És attól félek, hogy ez válaszcsapást válthat ki Irán részéről, és ránézünk a térképre, és megnézzük a Haifa körüli üzemeket, ahol Izrael üzemanyagkészletét állítják elő, finomítják, ha oda elküldenek egy-két rakétát, abból nagyon nagy kalamajka lesz. Nem lennék meglepve, ha Irán úgy reagálna, hogy ezt a területet támadja. Nem lennék nyugodt most Haifa környékén lakva, hogy néhány iráni rakéta nem csapódik-e be oda esetleg. Aztán vannak ott vegyi üzemek is, bőségesen. Elmentünk a katonai céloktól egy polgári irányba, ha így történik valóban, annak nagyon-nagyon beláthatatlan következményei lesznek, mondjuk az olaj árára.

Abban Szaúd-Arábiát is érdekelt.

Egyértelmű. Most már a szűk katonai célokból átmentünk polgári célokra, amiket támadnak. Aztán persze beszélhetünk a Hormuzi-szoros lezárásáról is, amit korábban említettek – ezzel kapcsolatban az amerikaiak azt mondták annak idején, hogy ha Irán a Hormuzi-szorost lezárja, akkor ők azt 48 óra alatt fel tudják szabadítani. Mit tudnak alkalmazni? Nyilvánvalóan hajókat. Az Iráni Forradalmi Gárdát az elmúlt években nagyon fölfejlesztették, a haditengerészeti részlegét is, és ez nyilván a Hormuzi-szoros lezárásával függhet össze, de azt azért nem engedheti meg a világ, hogy ezt a szorost lezárják, hiszen a világ olajtermelésének egyharmada itt megy át. Ebből nagyon komoly eszkalációs probléma származhat. Azt, hogy föl tudják-e szedni a tengeri aknákat és ez mennyi idő alatt az amerikaiak, azt nem tudom megmondani, mert erre még nem volt gyakorlat. Nagyon kényes téma.

Iránnak most mely országok segítenek, ha vannak ilyenek?

Iránnak és az Oroszországi Föderációnak meglehetősen jó a kapcsolata. Kapcsolódik az orosz–ukrán konfliktushoz, tulajdonképpen ez egy láncreakció, ami most elindult, nyilvánvaló, hogy eszkalációról beszélhetünk. Úgy látom, hogy az oroszok függenek attól, hogy Irán mennyi drónt szállít nekik, hiszen ezeket is alkalmazzák Ukrajna ellen. Ez kéz kezet mos, egymást támogatják, nagy az esély arra, hogy néhány technológiát az oroszok átadnak az irániaknak, aztán hogy milyen rakétatechnológiát biztosítanak számukra, nem nyilvános, nem mindenki tudja ezt. Említettem az Oresnyik rakétáknak az átadását, ha azokat átadják, abból nagy probléma lehet. Nem tudom megmondani, hogy átadták-e.

Oroszországnak az az érdeke, hogy az orosz–ukrán háborúról a figyelmet, az erőforrásokat átterelje a Közel-Keletre?

Egyértelmű. Az oroszok mindjárt jelentkeztek, hogy közvetítenek, ha fölkérik őket, annak érdekében, hogy lehetőleg békés úton állapodjanak meg. A példát nem látom a másik oldalon, tehát az orosz–ukrán háborúban. Nyilván Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Az irániak kérték az ENSZ BT összehívását, majd meglátjuk, hogy ebből mi lesz. Az is nagyon érdekes kérdés, ha ott valami határozatot hoznak, akkor Kína, illetve Oroszország hogyan foglal állást. Nagyon nem mindegy, hogy kit és milyen módon ítélnek el ebben az egész dologban. Meglátjuk, hogy hogy fognak dönteni az urak.

Mire tippel, hogyan fognak dönteni az urak?

Szerintem úgy, hogy nem fogják támogatni az iráni atomprogramot. Ha nem erről lenne szó, akkor ezt elengednék, de nem érdeke, szerintem, sem a kínaiaknak, sem az oroszoknak, hogy Iránnak atomfegyvere legyen, függetlenül attól, hogy mit mondanak. A kínaiaknak különösen nem. Aztán a kínai–orosz viszonyra utalva, nem Oroszország diktál Kínának, hanem mintha fordítva lenne. Most nem az Oroszországi Föderáció dönt, hanem a kínaiak.

Mit tehet Donald Trump, az Egyesült Államok, hogy a tárgyalások folytatódjanak, ne legyen eszkaláció, és hogy az amerikai elnök léphessen föl béketeremtőként a Közel-Keleten? Egy pici, apró részlet, de nagyon szemléletes: megütötte a szememet, hogy Elon Musk amerikai milliárdos, aki a közelmúltig Donald Trump tanácsadója, bizalmasa volt, aktiválta a Starlink műholdas kommunikációs rendszert Iránban, ahol megszüntették az internetes kapcsolatot. Valamiért most fontos Amerikának, hogy Iránban legyen internet.

Hát legyen internet, és ez része annak, amit az előbb mondtam, hogy tulajdonképpen egy rendszerváltást kellene létrehozni.

Amikor azt mondja, hogy rendszerváltás, akkor tulajdonképpen arra utal, hogy Izrael forradalmat vagy polgárháborút szeretne kirobbantatni?

Inkább polgárháborút, hogy abban döntsék meg a jelenlegi rezsimet. Mint ahogy előfordult. Ehhez kell az internetkapcsolat is, bár lehet pótolni. Láttuk az egyiptomi események esetén is, hogy mikor lekapcsolták az internetet, akkor azért működött más rendszer is, bár nem könnyen. Az amerikaiak nem akarnak háborút. Ők szeretnék ezt tárgyalás útján elintézni, még akkor is, ha ezek a tárgyalások sokáig tartanak, nagy veszekedések árán, de békés úton szeretnének megegyezni, nem egymást lőni, mert a háborúból egyik fél sem fog kikerülni győztesen. Azt lehet látni, hogy azért Izraelben is vannak veszteségek. Máris vannak halottak, Izraelnek a területe olyan kicsi, hogy nagyon sebezhető, és ezt pontosan tudják az irániak is, és tudják, hova kell lőni. Az amerikaiak is tudják, nem akarnak ők sem nagyon aktívan beavatkozni ebbe a háborúba, úgy látom, kivárnak. Irán és Izrael között haditechnikai eszközök szempontjából óriási a különbség. Amit meg tud tenni Izrael, azt egyáltalán nem tudja megtenni Irán, de nem lehet elhanyagolni az iráni képességeket sem. Nem lehet azt mondani, hogy gyenge, és mondom, főleg, ha a proxykat is bevonja, sok bosszúságot tud okozni Izraelnek.

Izrael világszerte bezárja a nagykövetségeit, ha nem is mindet, és arra szólította fel az állampolgárait az egész világon, hogy nyilvános helyen ne viseljenek zsidó vagy izraeli jelképeket. Nem emlékszem arra, hogy a palesztin terrortámadás és a gázai válaszcsapás után ilyesmi lett volna. Nagyobb most az izraeli óvatosság és a készültség?

Ez természetes. Ez nem a Hamász, meg nem a Hezbollah, hanem egy 85 milliós ország, komoly képességekkel, és ebben benne vannak a drónok is. Drónokat is tudnak indítani az irániak, elég fejlett a dróniparuk. Izraeli részről most már alkalmazzák a lézereket a drónok megsemmisítésére. Ugyanúgy, mint látjuk az orosz–ukrán háborúban is. Lézersugárral megsemmisíteni egy drónt lényegesen olcsóbb, mint rakétát indítani rá, vagy egyéb komolyabb eszközt. Nagyon lényeges, hogy nemcsak a létszámot kell figyelembe venni, hanem a haditechnika fejlettségét is. Ugyanakkor az óvatosság izraeli részről azért is érthető, mert láttuk, hogy a Hamásszal történt konfrontáció miatt voltak ellenállások különböző országokban. Nem kell nagyon messzire menni, csak a tengerentúlra. Az Egyesült Államokban hány egyetemen voltak tüntetések? Európában is találkoztunk ilyesmivel. Szerintem az izraeli félelmek jogosak, ők már megtanulták azt, hogy ebben az esetben a követségeket be kell zárni. Mese nincs, a már kidolgozott intézkedések végrehajtását el kell rendelni, az embereket hazaszállítják, vagy elviszik szomszédos országokba.

Izrael polgárháborút szeretne Iránban. Izrael most példátlannak tűnő evakuálási figyelmeztetést küldött az iráni civileknek, hogy innen-onnan-amonnan menjetek el. Ez háborúban nem szokás.

Szokás. Ez az úgynevezett kopogtatási technika. Például a palesztin emberek esetében is alkalmazták, mielőtt támadnak, figyelmeztetik őket. Mondjuk, van egy nyolcemeletes épület, amiben megbújik egy madárka, egy Hamász-vezető, akit mindenképpen meg akarnak ölni. Bevezették azt, hogy a támadás előtt néhány perccel figyelmeztették a lakosságot, hogy tessék innen eltűnni, de nagyon gyorsan. Ezt próbálják most Iránban is, és ebben egy kicsit benne van az is, hogy a lakosságot a maguk oldalára állítsák. Mondjuk, Izraelt biztosan nem fogják szeretni Iránban, de próbálkoznak. Nem tart semeddig ilyet megtenni, és lehet, hogy azt mondja a lakosság, hogy igen, végül is ezek nem ellenünk vannak. És mondja is az izraeli propaganda, hogy mi nem az iráni lakosság ellen vagyunk, hanem az iráni vezetés ellen. Folyik egy információs háború is, nagyon keményen. Ebben természetesen részt vesznek az irániak is. Ők is alkalmazzák ezt a fegyvert Izrael ellen. A háborúnak van egy olyan változata, ami nem a hadszíntereken folyik és nem nyilvános, hanem a kibertérben.

Az iráni külügyminiszter most arról beszélt, hogy Teheránnak nem áll szándékában kiterjeszteni az Izraellel fennálló konfliktusát a szomszédos országokra, hacsak nem kényszerítik erre. Ez mit jelent? Irán mit értelmezne kényszerítésként?

Arra, hogy a környező országok hogyan viszonyulnak. Elsősorban Szaúd-Arábiára kell gondolni. Szaúd-Arábia nincs feltétlenül pazar viszonyban Iránnal, azt tudjuk. Azzal számolni kell, hogy esetleg a szaúdiak is Irán-ellenes lépéseket tesznek, ők annak veszik azt is, ha a szaúdiak támogatják Izraelt, mondjuk, átengedik a gépeket minden további nélkül. Ugyanez Jordánia esetében. Azokra, akik Irán ellen lépnek fel, ellenségként tekintenek. Izraelnek megvannak azok a lehetőségei, hogy nem feltétlen kell átmenni Szaúd-Arábián vagy Jordánián, ott van a Vörös-tenger. Eilatnál kimennek a Vörös-tengerre, és nemzetközi vizek fölött szépen el tudnak repülni. Mielőtt belépnének Irán területére, föltöltik a gépeket, a légi utántöltés biztosított, ott vannak az izraeli tengeralattjárók, ha éppen szükség van valami csapásmérésre, ezek pontosan ki vannak dolgozva ott vannak a polcon, csak le kell venni azt, amelyik változat következik, esetleg adaptálni a jelenlegi helyzethez.

Izrael és Irán között ott van Irak. Ennek ellenére lehetőség és szükség van arra, hogy Izrael valahogyan szárazföldi csapatokat is bevessen Iránban?

Nem tartom valószínűnek. A távolság miatt ez nem oldható meg. Ráadásul nehezen tudom elképzelni azt, hogy Irakon izraeli csapatok menjenek át, ne felejtsük el, hogy Irak déli részén síiták élnek. Ők viszont Irán szövetségesei, ezért sem tartom valószínűnek, vagy egyáltalán lehetségesnek szárazföldi csapatok alkalmazását. Nem tudom elképzelni, hogy szárazföldi erőket, akár dandárokat, akármilyen katonai egységet bevessenek A különleges erők, az egy más téma, azokat nyilván használják. Most is ott vannak Iránban a különleges erők.

Ami most Izrael és Irán között zajlik, az akár de facto, akár de jure, háború?

Mind a két értelmezés szerint háború. Nem totális háború, de háború. Akárhogy is nézzük, itt erőket alkalmaznak, emberek halnak meg. Ez háború. A mai háborúk nem feltétlenül arról szólnak, amit a II. világháborúban megszoktunk. Itt a történet arról szól, hogy kis alegységeket, céltudatosan, alaposan felkészítve, logisztikai támogatással bevetnek. Izraelben minden haderőnemnek vannak különleges egységei, amiről nem lehet megállapítani azt, hogy hova tartozik. A nyelvet tökéletesen tudják, különleges erők. Ezeket nagyon jól fel lehet használni. Ez is háború. A háborúnak egy speciális változata. Megváltozott a hadviselés módja.

Mi várható ön szerint az elkövetkezendő napokban az izraeli–iráni háborúban?

Sok a kérdés. Nagyon lényeges az, hogy hogyan fog Irán reagálni. Úgy látom, hogy az iráni térfélen pattog a labda, ha ők megtámadnak amerikai létesítményeket, amire már utaltam, óriási hiba lenne az ő szempontjukból, akkor ez eszkalálódik. Abból komoly háború származik, és itt megint nem csapatok mennek, hanem légitámadásokat intéznek, ott vannak a Tomahawkok. Az amerikai hadseregnek bőven van eszköze, nem kell bemenni az országba, kívülről porrá lehet zúzni az egész országot, bár nem kis területről van szó, és az irániak nagyon okosan az atomlétesítményeket szétszórták az egész országban, ki tudja azt megmondani pontosan, hogy a dúsított urán, amiről azt mondták, hogy Natanzban állítják elő, vagy Fordóban, hol van most. Nem vagyok benne biztos, hogy a hegy gyomrában. Lehet, hogy elvitték máshová. Ha okosak, akkor elvitték. Ebben az esetben hiába alkalmaznak sorozatban bunkertörő bombákat, hiába próbálnak mélyre hatolni és tönkretenni ott a berendezéseket, lehet, hogy már nincs ott semmi. Nyilván nem tudja senki, hogy hova vitték el, ha elvitték, de Iránban el lehet helyezni, van terület. Ám úgy látom, hogy itt szárazföldi háborúra nem kerül sor sem amerikai, sem izraeli részről.

Izrael képes arra, hogy magát az ajatollahot likvidálja?

Képes, de nem csinál ilyet. Van egy íratlan szabály, hogy vezetőket, pláne vallásit, nem bántanak. Ne felejtsük el, hogy az iráni ajatollah a síita mozgalom vezetője is egyben. Egy ilyen személy likvidálása iszonyatosan sok ellenséget szülne, nemcsak Iránban, hanem az egész síita világban.