A NATO és a magyar kormány álláspontja között bármilyen különbség vagy vita van Ukrajna ügyében?

A NATO-tagállamok között van ilyen vita, de miután a NATO-ban közös álláspontra kell jutni, ezért az a közös álláspont, amit a múlt heti NATO-csúcstalálkozón a tagállamok kialakítottak, megfelel a magyar álláspontnak.

Milyen vita van a NATO-tagállamok között?

Elsősorban arról van vita, hogy Ukrajnát milyen formában kell vagy lehet támogatni, mit tud tenni az észak-atlanti szövetség annak érdekében, hogy a háború a lehető legrövidebb legyen. Itt azok a kérdések jönnek elő, amelyek a magyar belpolitikát is meghatározzák, tehát hogy fegyverszállításokra van-e lehetőség, de a szankciókról is van szó, hiszen ez az egyetlen olyan szervezet, ahol Amerika is jelen van.

Ezeket a vitákat Magyarországon a belpolitikában a választás eldönti, de a NATO-ban mi fogja eldönteni ezeket a vitákat? Milyen időközönként kell ezeket újra és újra lefolytatni?

Vita nyilván mindaddig lesz, amíg háború van. Viszont a NATO-ban, ha nem jutnak a felek megegyezésre, akkor marad az, ami közös álláspontként elfogadható, és ez pedig a múlt heti NATO-csúcson elfogadott döntés. Szerintem a legfontosabb Magyarország szempontjából, hogy a NATO azt megerősítette, hogy a közös védelmi klauzulát, tehát az 5. cikkelyt minden körülmények között be fogja tartani. Tehát bármely NATO-tagállamot érő támadást valamennyi tagállam saját maga ellen irányuló támadásnak tekinti. Ez adja ma a NATO-n belül a legnagyobb biztonsági garanciát, és ez a legnagyobb elrettentő erő is azzal kapcsolatosan, hogy bármely ország, akár Oroszország, akár más ország megtámadjon egy NATO-országot. Ebben az egyetértés teljes, az amerikai elnöktől a német kancelláron és a francia elnökön át a kisebb országok vezetőiig mindenki megerősítette.

Az határozza meg az államok álláspontját ebben az ügyben, hogy milyen közel vannak Ukrajnához? Az Oroszországgal betöltött történelmi viszonyok határozzák meg az álláspontokat?

A történelmi tapasztalat és a gazdasági viszonyok határozzák meg, részben pedig az, hogy ki mit tud elképzelni, hogy abból a helyzetből, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, mi az a legrosszabb forgatókönyv, ami előállhat. Itt a lengyelekkel azért van sokaknak vitája – mondhatjuk, hogy nekünk is –, mert az ő álláspontjuk az az, hogy Oroszország közvetlen fenyegetést jelent Lengyelországra és a NATO-tagállamokra. Éppen ezért mindent meg kell tenni, hogy akár egy háborúba beavatkozva, belesodródva, de Oroszországot elriasszuk attól, hogy megtámadjon egy NATO-tagállamot. A NATO-tagállamok többsége, köztük Magyarország is úgy látja, hogy nem áll fenn olyan veszély, hogy Oroszország egy NATO-tagállamot megtámadjon. Természetes, hogy Ukrajna megtámadása nemzetközi jogsértés, Magyarország sem fogadja el és nem is fogadta el a háborút mint a politikai viták rendezésének módját. Az sem vitás, hogy Európának vannak olyan gazdasági érdekei, amelyek nem egyszerűen csak azt jelentik, hogy kevesebb hasznunk legyen, ami nélkül Európa nem tud működni. Ilyen értelemben az orosz energiakitettség óriási, és ez is egy olyan szempont, amiről van, aki őszintébben beszél, van, aki kevésbé őszintén, de az biztos, hogy meghatározta eddig is Európának az Oroszországhoz való viszonyát és a jelen helyzetben is a cselekvőképességünknek határ szab.

Lát a magyar kormány garanciát arra, hogy semmilyen NATO-tagállam nem fogja belesodorni a szövetséget a háborúba?

Garanciát erre azért nehéz adni, mert ha csak a magyar baloldal kormányon tettekre váltaná a szavait, akkor máris belesodródtunk volna a háborúba. Az, hogy csapatokat küldjünk vagy fegyvereket szállítsunk, nyílt beavatkozás egy háborús konfliktusba, ami természetesen megnöveli annak a veszélyét, hogy erre Oroszországtól valamilyen válasz érkezzen. Mi azt tudjuk mondani, hogy a magyar kormány politikája az, ami a legnagyobb biztonságot adja, hiszen világossá tettük, hogy az orosz támadást Ukrajna területi egysége ellen elítéljük, éppen azt a budapesti megállapodást sérti meg, amely 1994 decemberében itt az EBESZ-csúcstalálkozón született meg, és amelyben Oroszország is garantálta Ukrajna területi egységét. Komoly humanitárius szállítmányokat küldünk, elsősorban élelmiszereket és gyógyszereket, nemcsak Kárpátaljára, és emellett pedig menedéket nyújtunk mindazoknak, akik menekülnek. Szerintünk Magyarország nem tud ennél többet tenni, viszont Európa azáltal biztonságos menedéke ma 4-5 millió ukránnak, akik elhagyták Ukrajnát, hogy nem áll háborúban, tehát az ő érdekük is az, hogy Európa ne sodródjon bele ebbe a háborúba.

Szijjártó Péter külügyminiszter szerint az ukrán külügyminiszter azzal hívta fel Ukrajna magyarországi nagykövetét, hogy a választási eredmény befolyásolásának lehetőségeiről konzultáljanak. Az ukrán külügyminiszter erre azt mondta, hogy ez egy ostobaság, nem avatkoznak be Magyarország belügyeibe. Kielégítő, megnyugtató a válasz?

Nem, ugyanis amiről Szijjártó Péter külügyminiszter beszélt, az ténykérdés. Nem úgy gondoljuk, hanem ez történt. Az történt, hogy az ukrán külügyminiszter felhívta az itteni külképviseletet, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a kormánypártok esélyeit rontsa a választáson.

Milyen választ adott? Erről van-e információjuk? Mert ha a hívásról van, akkor valószínűleg a válaszról is van információjuk.

Mi ezt a tényt tartjuk rögzítendőnek, ez megjelent különböző lapokban, ezt a külügyminiszter megerősítette, ez megfelel a valóságnak. Mi nem feledkezünk meg arról, hogy Ukrajna egy háborúban álló ország. Az előbb említettem, hogy számtalan formában mutatjuk ki a szolidaritásunkat Ukrajnával és az ukránokkal, többek közt azokkal, akik ide menekülnek, de ez még egy háborúban álló ország külügyminiszterétől is megengedhetetlen.

Milyen választ kap erre Ukrajna?

A külügyminiszter úr felhívta a figyelmet arra, hogy Ukrajna tartózkodjon a magyar választásokba való beavatkozástól és amit a színfalak mögött a külügyminiszter kívánatosnak tartott, azt a színpadon állva már elítélte és nem tartja kívánatosnak. Mi ennek szívből örülünk, örülnénk, ha a viselkedése is ennek megfelelő lenne.

Egyébként volna módja Ukrajnának, amely éppen háborúban áll, beavatkozni a magyarországi választásokba?

Azért is kell Ukrajnával megértőnek lenni, mert egy háborúban álló ország, amelynek természetes érdeke, hogy akár katonákkal, akár fegyverekkel segítsék őket. Miután a magyar ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter megnyilvánult ebben az ügyben és azt mondta, akár katonákkal is, de fegyverekkel mindenféleképpen segíteni kellene Ukrajnát, ezek a nyilatkozatok az ukrán érdeknek megfelelnek. Ellenzéki képviselőktől még azt is hallottuk, hogy el kell zárni a földgázcsapokat, ezek az ukrán érdeknek szintén megfelelnek. Az a baj, hogy a magyar érdekekkel viszont élesen szemben állnak. Tehát ukrán részről az, hogy a magyar baloldal kormányra jutását kívánatosnak tartják, nincs mit meglepődni. Magyarországnak az elmúlt tíz évben nem volt olyan nemzetközi konfliktusa, amiben a magyar baloldal ne a kormánnyal szemben foglalt volna állást. Itt pedig teljesen világos és egyértelmű, hogy nem érdekünk belesodródni a háborúba és nem érdekünk olyan szankciókat bevezetni, amelynek köszönhetően az országban a földgázellátás ellehetetlenül, és beláthatatlan következményekkel járna a háztartások fűtésétől elkezdve a gazdaság működéséig.

Márki-Zay Péter mindig a NATO-val való együttműködést hangsúlyozza abban a kérdésben, amikor azt kapja, hogy küldene-e katonát. Anélkül volna lehetősége bármilyen kormánynak katonát bárhova küldeni, mint NATO-tagállamnak?

Elvileg bármelyik ország dönthet arról, hogy katonákat küld egy külföldi országban, elvi lehetősége lenne, de itt mondom még egyszer, nemcsak katonákról van szó, hanem a fegyverekről is. Itt hosszan lehetne sorolni azokat a baloldali politikusokat, akik megszólaltak, hogy fegyvereket kell küldeni és talán még hosszabb azok listája, akik pedig a szankciók kiterjesztését az energetika területére is szükségesnek tartják.

Nehéz eligazodni, mert mennek ma is fegyverek szövetségi országokból Ukrajnába. Azok akkor nem NATO-fegyverek, hanem nemzeti fegyverek?

Vannak felajánlások, de Magyarország ilyen felajánlást nem tett.

Zelenszkij elnök több európai kormányfőt is, például az olajra és a gázra szintén nagyon érzékeny Németország vezetőjét is élesen kritizálta Orbán Viktor miniszterelnök mellett. Ebből levon a kormány valamilyen következtetést? Mert ez most már egy többfrontos támadás az ukrán elnök részéről.

Ebből semmilyen következtetést nem kell levonni. Megértőnek kell lenni azzal, aki egy háborúban álló országot vezet, de látni kell, hogy mi Európa érdeke. Ez néhány számmal kifejezhető: Európa 400 milliárd köbméter földgázt használ fel egy évben. Ez azt jelenti, hogy ebből importként kell beszerezni 330-at, és ennek valamivel több mint a felét, mintegy 170 milliárd köbmétert, Oroszországból. Ezt nem tudjuk kiváltani. Ez Magyarországon úgy néz ki, hogy mi 10 milliárd köbméter földgázból 8,5-öt szerzünk be Oroszországból, kőolajbeszerzésünknek pedig a 65 százaléka orosz import. A földgáz nem váltható ki, ha Európa elesik több mint 40 százalékától a földgázellátásának, akkor nem lesz fűtés az európai lakásokban és megáll az európai gazdaság. Lehet, hogy Ukrajna egy háború sújtotta helyzetben ezt is kívánatosnak tartja, de felelősségteljesen sem a magyar miniszterelnök, sem a német kancellár ezt nyilvánvalóan nem vállalhatja.

De az, hogy a magyar miniszterelnök mellett most már Németország is megkapta azt a vádat, hogy csak a gazdaságával törődik, azt jelenti, hogy ez garancia arra, hogy soha nem is lesz energiára szankció Oroszországgal szemben?

Szerintem a józan ész a garancia erre. Lehet indulatból nyilatkozatokat megfogalmazni és politikai pozíciókat elfoglalni, de az egy ilyen helyzetben életveszélyes, beláthatatlan következményekkel jár. Mi nem akadályoztuk meg az Oroszországgal szembeni szankciókat sehol, ahol Európának ez kevésbé fájt, mint Oroszországnak, de az egy teljesen életidegen logika, hogy olyan szankciókat is be kell vezetni, ami minket tesz tönkre és nem Oroszországot. Lehet, hogy átmeneti nehézséget okoz Moszkvának, de majd máshova eladja a földgázkapacitását. Csak azt tudom mondani, aki nem akarja tönkretenni az európai gazdaságot, aki nem akarja tönkretenni a magyar gazdaságot, akár fölfogja a szavai súlyát, akár nem ‒ nem tudjuk Márki-Zay Péternél például melyik a helyzet ‒, az nem támogathat az energetika területén szankciókat.

Azt látják a magyar kormányban, hogy melyek azok a szankciók, amelyek Oroszországnak fájnak jobban? Mert Oroszországból ellentmondó hírek jönnek időnként. Van, amikor az óriás felhalmozott tartalékaikról szólnak az információk, hogy simán kibírnak bármilyen szankciót.

Persze, súlyos szankciókat fogadtunk el az utóbbi másfél hónapban európai uniós szövetségeseinkkel együtt. Magyarország ezeket támogatta, mindenki, még a holland miniszterelnök is meglepően korrekt módon nyilatkozott, elismerve azt, hogy Magyarország is az észszerűség mentén mindazt támogatta, ami azt nehezíti meg, hogy Oroszország a háborút Ukrajnával szemben folytassa. De ami az európai gazdaságot bénítja meg, ami a magyar gazdaságot, a magyar háztartások ellátását teszi lehetetlenné, azt mi soha nem fogjuk támogatni.

Mi Magyarország érdeke ebben a háborúban? Mi Magyarország lehetősége és kötelessége az orosz–ukrán háborúban?

Magyarország érdeke, hogy a lehető leghamarabb legyen vége a háborúnak. A kötelességünk az, hogy segítsük Ukrajnát élelmiszerrel, gyógyszerekkel és adjunk menedéket az onnan menekülőknek. Szerintem mindegyiket, beleértve itt a humanitárius szervezetek példás, áldozatkész összefogását is, az ország az elmúlt másfél hónapban kiválóan teljesítette.

Annak mi volt az oka, hogy a kormány háromhetes késéssel lépett be a humanitárius ellátásba? Akkor viszont nagy erővel, mert egy új központba csoportosította.

A kérdésben foglalt állítás nem teljesen pontos, hiszen az első héten egymilliárd forint fölötti támogatást nyújtottunk valamennyi humanitárius szervnek, a határon kijelöltük azokat a segítő pontokat, ahol mindenkit eligazítottunk, nem is beszélve arról az ingyenes vonatjegy-szolgáltatásról, amivel az országba vagy az országon keresztül lehetett utazni. Azt a humanitárius budapesti központot, ami a Keleti pályaudvari várót váltotta ki, hoztuk létre 15 nappal később. Ennek az volt az oka, hogy nagyon sokan voltak, akik a Keleti pályaudvaron azért töltöttek el néhány órát, mert tovább akartak utazni vonattal és egyáltalán nem volt az garantálható, hogyha őket elhozzuk onnan, akkor egyáltalán hajlandóak-e eljönni. Konzultáltunk a humanitárius szervezetekkel, én személyesen is voltam kint a Keleti pályaudvaron. Arra jutottunk, ha kellően közel találunk ilyen helyet – ez volt a BOK-csarnok –, akkor ott talán a menekültek azt a néhány órát, illetve néhány napot méltóbb körülmények között tudják eltölteni, mint a pályaudvaron. Mindeközben megpróbálunk munkát is adni azoknak, akik átmenetileg Magyarországon maradnak, és ez is a BOK-csarnokban már biztosítható volt.

Ez a kapacitás elegendőnek látszik? Mert nem lehet tudni, hogy az ukrajnai műveletek miatt milyen tömegek mikor indulnak el.

Pillanatnyilag elegendőnek látszik, de valóban, ez attól függ, hogy a háború meddig tart és Ukrajna mekkora területére terjed majd ki. Azt látjuk, hogy a NATO várakozásával szemben az idei héten bár még mindig sokan jönnek, de összehasonlítva az előző és az azt megelőző héttel, valamivel csillapodott a menekülthullám, és azt is látjuk, hogy a kárpátaljai magyarok közül több tízezren is vannak Magyarországon, de ők általában ismerősnél, rokonnál vagy korábbi munkavállalásnak köszönhetően tudtak szállást találni. De vannak ukránok is, akik átutaztak az országon és vannak, akik itt maradnak. Róluk is gondoskodni kell és munkát kell adnunk nekik. Körülbelül 90 százalékban gyermekekről és nőkről beszélünk és ezen belül is kétharmada gyermek és egyharmada nő.

Nyilván az oktatásukat is meg kell szervezni, az ellátásukat.

Igen, ebben hoztunk is döntést. Óvodába és iskolába is be lehet íratni az ukrán gyermekeket, és akkor kapnak rendes ellátást, tehát a napi háromszori étkezés nekik is ugyanúgy jár. Meglátjuk, hogy hány emberről kell gondoskodni, de szerintem a kulcs az, hogy a lakhatás és a munkahely biztosított legyen. Hál’ istennek, abban a helyzetben vagyunk, hogy Magyarországon ma már nem a tömeges munkanélküliség a probléma, hanem sokszor a munkaerőhiány. Tehát ha a betöltetlen helyek számát nézzük, akkor mintegy hatvanezer olyan álláshely van, ahol holnap fölvennék a munkavállalót dolgozni, de nem jelentkezik senki, tehát anélkül, hogy bárki elől elvennék a munkát az ide érkező menekültek, tudunk sokak számára megélhetést biztosítani.

A Kárpátalján lévő magyarok érdekében tud-e valamit tenni a kormány? Mert ez békeidőben sem volt mindig nagyon egyszerű, háborús időben pedig valószínűleg még nehezebb.

Felvettük a kapcsolatot a térség kormányzójával, segélyszállítmányokat biztosítunk úgy, hogy ez ne csupán magyaroknak, hanem ukránoknak is jusson. A kormányzó nyilatkozott is, elismerve a magyar kormány humanitárius tevékenységét és segítségnyújtását, tehát szeretnénk az ott élő magyarokat abba a helyzetbe hozni, nehogy véletlenül őket kiáltsák ki bűnbaknak. Ez lehet a vége ugyanis a teljesen eszement és felelőtlen nyilatkozatoknak, amit Márki-Zay Péter megengedett magának. Ő ugyanis oroszbarátnak nevezte egy oroszok által indított háború küszöbén az Ukrajnában élő magyar kisebbséget.

Milyen lesz a magyar energiaellátás jövője? Gondolkoznak-e már most erről?

Természetesen gondolkodunk, és előtte is gondolkodtunk. Az energiaellátásnál Magyarország komoly dolgokat vállalt, és azok az országok közé tartozik, amelyek nem csupán vállalásokat tettek, hanem évről évre ennek megfelelően is haladnak. Azt mondtuk, hogy 2030-ra az energiafelhasználásnak a 90 százaléka kibocsátásmentes lehet. Ehhez nyilván kell az atomenergia, mert az atomenergia kibocsátásmentes és kell megújuló energia, méghozzá körülbelül 6000 megawattnyi napelem. Ennyi megújuló energiára van szükség ahhoz, hogy ugyanazt tudja biztosítani, mint amit a 2000 megawattos paksi erőművek tudnak. Jelentős probléma még a kőolaj, ahol az orosz import valamelyest kiváltható ugyan, de azt tudni kell, hogy a finomítók orosz kőolajjal működnek. Ezeket nem lehet kicserélni, tehát ha hirtelen, itt lenne a Föld más pontjáról kőolaj, azt nem tudnák ezek a finomítók kezelni. Többéves és több százmillió dolláros változtatásokra van szükség, ahhoz, hogy a Mol finomítóiban, a százhalombattai finomítójában nem orosz kőolajat is fel lehessen dolgozni.

Ez azt jelenti, hogy hosszú távon arra a forrásra vagyunk utalva, amit most használunk?

Igen, vagy ha ezt át akarjuk alakítani, akkor először is meg kell találni a szállítási lehetőséget, meg kell találni, hogy honnan tudunk venni, hogy tudjuk azt elszállítani. Nem véletlen, hogy a vezetékes összeköttetést hat országgal megteremtettük. Annak idején ezt mindenki kritizálta, de most látszik, hogy ez milyen fontos volt. Lelőhelyet és kapacitást kell találni, hogy el lehessen szállítani, majd az itteni felhasználás feltételeit is meg kell teremteni, de ez nem megy az egyik pillanatról a másikra. Elmondtuk, könnyű utánanézni, ha Paksot holnap lekapcsolnánk és az energiapiacon kellene az ott megtermelt áramot beszerezni, akkor az egy átlagos háztartásnak félmillió forint többlet rezsiköltséget jelentene egy évben, ami valamivel több, mint havi negyvenezer forint. Nyilván a háború mindenhol megnövelte az ilyen jellegű beszerzések árát, de vannak olyan források, amelyek ezelőtt is kétszer-háromszor-négyszer annyiba kerültek, mint amennyiért Oroszországból be tudtuk szerezni. Egy polgári kormány nem fog egy olyan kalandba bocsátkozni, ahol a végén kétszeres, háromszoros árakat kell fizetni, mi mégiscsak a rezsicsökkentés kormánya vagyunk. Lehet, hogy a baloldali kormány majd megpróbálja elmagyarázni a választóknak, ha lesz ilyen, hogy miért jó, hogy háromszor annyit kell fizetni a rezsiért, de szerintem ez nem engedhető meg. Ez az ország még mindig nem elég gazdag ehhez, még akkor se, ha azért sikerült a jólét területén előbbre lépni.

Pakssal továbbra is mint biztosan megépülő kapacitással számolnak?

Pillanatnyilag nincs okunk arra, hogy másként számoljunk, hiszen ezt a szankciók nem érintik, és nem tudunk olyan szándékról, ami a megépítés kapcsán bármelyik fél részéről megváltozott volna.

A magyar energiastratégia Európa jövőbeni energiastratégiájába beleilleszthető? Azért kérdezem, mert nagyon vad híreket lehet hallani. A lengyelek azt mondják, hogy már jövőre leválnak az orosz ellátásról.

Az európai energiastratégia jóval azelőtt készült el, hogy Oroszország háborút indított volna Ukrajnával szemben. Mindazt, ami zöld elvárás, ami a kibocsátáscsökkentést illeti, ott Magyarország pillanatnyilag is a legjobb eredményeket felmutatni képes országok közé tartozik, ráadásul mi a vállalásainkat olyan országokkal szemben, mint Németország, Svédország, Ausztria, tudjuk tartani. A napelempályázatokat nemrég írtuk ki, láthatóan egyre több napelem van az országban, és atomenergia nélkül sem a klímaegyezmény nem tartható be, sem pedig ezek a vállalások, éppen ezért fontos fejlemény, hogy bekerült európai energiapolitika környezetbarát energiái közé az atomenergia is.

Csak orosz technológiával tudjuk a miénket üzemeltetni?

A most működő két blokk kizárólag orosz technikával működik, de a mi tulajdonunk, tehát ilyen értelemben a függés lényegesen kisebb, mint azoknál a nyersanyagoknál, amelyeket Oroszországból kapunk, amelyeket Oroszországból kell megvásárolni.

A magyar kormány készül élelmiszerválságra? Az ukrajnai termőterületek pusztulása szemmel látható, Macron elnök élelmiszerválságról beszél.

A magyar mezőgazdaság attól függően, hogy milyen évünk van, 18-22 millió emberről tudna gondoskodni.

És 9,6 millióan vagyunk.

Természetesen senki sem örül annak a folyamatnak, ami zajlik, hiszen gabonából Ukrajna is és Oroszország is jelentős mértékben járul hozzá a világpiaci termeléshez, és ezeknek a piacoknak a kiesése, illetve bizonytalanná válása, önmagában is hihetetlen mértékben megnövelte a gabona árát. Magyarország egyébként azok az országok közé tartozik, amelyeknek a saját szükségleténél több áll rendelkezésre, tehát még valószínűleg értékesíteni is fogunk tudni.

Mennyit? Mert lehet hallani olyan hírekről, hogy kiviteli tilalmat lehet elrendelni, bár az a gazdáknak nem nagyon fog tetszeni nyilván, mert emelkedő áraknál exportálni szeretne.

Igen, éppen ezért nem is tilalmat rendeltünk el, hanem elővásárlási jogot vezettünk be. Az állam, ha kíván, akkor élhessen az elővásárlási jogával. Természetesen attól még, hogy akár kétszeresen is el tudnánk látni az országot, a jelenlegi árak mellett látszik, hogy mivel a korábbi ukrán, illetve orosz lekötések bizonytalanná váltak, bármennyit megvennének tőlünk. Ezért fontos, legyen állami kontroll a biztonságos ellátásához, hogy ami az országnak feltétlenül szükséges, az maradjon is itthon.

Az állam megveszi és eltárolja?

Ha szükséges, akkor igen.

Van megfelelő tárolókapacitás? Mert a gabona érzékeny áru.

Igen, részben van megfelelő kapacitás, részben meg azt reméljük, hogy ez a rendszer önmagában is garantálja azt, hogy az állam kontrollt tudjon gyakorolni. Természetesen mi nem az agrár-külkereskedelem ellen vagyunk, hanem éppen azt támogatjuk. Azt a lehetőséget adja meg az államnak az elővásárlás, hogy már az itthoni felhasználáshoz nem elegendő a megmaradó gabona, akkor tudjunk belépni.

Addig kell fenntartani a helyzetet, amíg az orosz–ukrán háború nem ér véget és utána vissza lehet térni egy normális kereskedelemre?

Valószínűleg igen, természetesen a háború eredményének függvénye, hogy azok a gabonatárolói kapacitások és egyáltalán azok a területek, ahol gabonát termesztenek, milyen mértékben fognak a háború után rendelkezésre állni.

Választás után, ha megnyerik, a családpolitika változatlan marad? Mert annak egyes elemei fixek, egyes elemeit pedig gazdasági teljesítménytől függővé tettek.

Ebből a szempontból változatlan marad, természetesen. Még egy fontos szempontot tudok mondani: az biztos, hogy egy polgári kormány családpolitikára nem kevesebbet, hanem többet fog költeni. Ma is GDP-arányosan a családtámogatási rendszerre Magyarország költi a legtöbbet az Európai Unió tagállamai közül. Ezt mindenképpen fenn fogjuk tartani. Ezen belül természetesen minden eszköznek a hatékonyságát vizsgálni kell és azt is, hogy lehet-e más, még hatékonyabb eszközöket bevezetni a jelenlegiek fenntartása mellett. Természetesen értékelni kell a családtámogatási rendszert, de én úgy látom, hogy még egy durva vádaktól, állításoktól hemzsegő kampányban sem merte azt senki vitatni, hogy az a rendszer, amit a polgári kormány kidolgozott, óriási előrelépés bármilyen korábbi rendszerhez képest és hogy ez fenntartásra és megőrzésre érdemes. Az már egy más kérdés, hogy mielőtt a baloldal legutóbb kormányra került, akkor is ezt mondta, és utána elsők között verte szét a családtámogatási rendszert, de ettől még a hivatalos, közéleti diskurzusok szintjén mindenki elismeri, hogy ezen a területen a polgári kormány jól teljesített.

Láttak a családtámogatás rendszerben olyat, amelyik a hosszú idő alatt kezdi az erejét veszíteni, és érdemes valami mással pótolni vagy frissíteni?

Az összes elemet érdemes megvizsgálni. Én egy ilyet sem tudok kiemelni, de a másik irányból tudok jó példát mondani. A falusi csok komoly fejlődést hozott a falvakban és ahhoz járult hozzá, amihez a magyar faluprogram is, hogy a kettőezernyolcszázhetven-valamennyi ötezer fő alatti településből az elmúlt négy évben 1200 településen a lélekszámcsökkenés megállt. Szerintem ez az egyik legnagyobb teljesítmény, amit elmondhatunk. Tehát vannak olyan eszközök, amik jól hasznosulnak, de mindegyiket külön-külön meg kell vizsgálni. Azokat, amelyek jól hasznosulnak, jó társadalompolitikai célokat szolgálnak, meg kell tartani, de a többi helyett, ha van hatékonyabb, akkor természetesen azt kell alkalmazni. Az biztos: a kormánynak csak és kizárólag az a szándéka, hogy a ráfordításokat ezen a területen növelje.

Ez gazdasági teljesítménytől nem függ? Tehát mindig a GDP összességét kell nézni és abból kell kiszámolni?

Annyiban igen, hogy a GDP 5 százaléka körül költünk családtámogatásra. Ezt az arányt legalább fenntartani, de inkább növelni kell. Az eszközökből pedig mindig a leghatékonyabbakat kell alkalmazni.

És fix a hadi kiadás is?

A hadi kiadás is fix, de egy zárójelet nyitnék. Néhány évvel ezelőtt, amikor a haderőfejlesztést megkezdtük, akkor még az ellenzék prominens képviselői közül volt olyan, aki azt mondta, hogy a hadsereg az új stadion. Most már valószínűleg ezt a nyilatkozatot nem vállalná, hiszen a legpacifistább pártok és erők is Nyugat-Európában egymással versengenek, hogy mennyi pénzt költsenek haderőfejlesztésre. Németország százmilliárd euró haderőfejlesztésre fordítandó összegről döntött, és már senki sem vitatja, hogy a NATO-hozzájárulást, ami 2 százaléka a GDP-nek, azt tartani kell. Magyarországon ebben sem volt nemzeti konszenzus, pedig ez egy nemzetközi kötelezettségünk is, de az ország érdeke is egyébként. Mostanra úgy látom, hogy ezeket senki nem fogja megtámadni, tehát ilyen értelemben a haderőfejlesztés immáron politikai vitáktól mentesen folytatódhat.

Jövedelemelosztás, újrafelosztás rendszere, társasági és személyi jövedelemadó rendszer, ez a mostani keretek között marad, ha folytatják?

Nem látok okot arra, hogy drasztikus vagy gyors változás legyen, tehát abból kell kiindulni, hogy ezek a keretek maradnak.

A társasági adó ezen a szinten és személyi jövedelemadó kedvezményekkel együtt?

Így van, igen.

Mert az a családi adórendszer része?

Mindig elmondtuk, hogy a legalacsonyabb személyi jövedelemadó lenne a legjobb, 15 százalékig jutottunk, ami szerintem szép teljesítmény, de természetesen az egy számjegyű szja még jobb lenne. Ma azonban felelősségteljesen a jelenlegi helyzetben, amikor a világgazdaságra leselkedő veszélyek száma az elmúlt időszakban sajnos nem csökkent, hanem az orosz–ukrán háborúval megnőtt, azt tudjuk mondani, hogy ezeket a kereteket mindenképpen tartani szeretnénk.

Választás előtt a nyugellátás kérdése, mindig érzékeny kérdés, mert ha túl nagyot mond a kérdezett, akkor választási költségvetést ígér, ha túl kicsit, akkor pedig támadásra ad okot. Milyen lesz a nyugellátás rendszere, ha folytathatják? Marad?

Igen, mi úgy látjuk, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer Magyarországon még évekig, akár egy évtizedig is fenntartható, ezért semmilyen gyors változtatásra nincs szükség, örülünk annak, hogy amit a baloldal elvett, azt a jobboldali kormány visszaadta, tehát a 13. havi nyugdíjat újra be tudtuk vezetni, és örülünk annak is, hogy az ígéretünket tudtuk tartani, hogy a nyugdíjak reálértéke nem csökkent. Az idei évben szinte biztos, hogy az infláció még magasabb lesz, mint amit januárban mindenki, az egész világon és Magyarországon is gondolt, ebben az esetben pedig törvény garantálja, hogy a nyugdíjasoknak a kompenzációt ki kell fizetni.

Hol tud a kormány, bármilyen kormány fogást találni az inflációra? Hol akar a magyar kormány ezen fogást találni?

Talán a legtöbb lépést mi tettük az infláció ellen, ami nem jelenti azt, hogy az egész világon iszonyatosan meglódult inflációt teljesen meg lehet állítani Magyarország határainál, de azt igen, hogy mérsékelni tudtuk. Annak köszönhetően, hogy élelmiszerárstopot vezettünk be, benzinárstopot vezettünk be, kamatstopot vezettünk be, tehát a tavaly októberi kamatokat rögzítettük és a rezsicsökkentést is fenntartottuk.

Az üzemanyagárstop meddig tartható fönt? A Mol Nyrt. egy tőzsdei vállalati, az elnök-vezérigazgató azt mondta, hogy mivel ők itt vannak otthon, az ellátásbiztonság az első, és ezt értsék meg a részvényesek is.

Üdvözlöm azt, hogy a magyar olajipari vállalat és annak vezetése így gondolkodik, helyesnek is tartom, mivel egy olyan magyar vállalatról van szó, amit annak idején Gyurcsány Ferencék eladtak, amit mi visszavásároltuk, és ebben a helyzetben valóban támaszkodni kell arra, hogy ez a cég alapvetően magyar. Hogy mi meddig tartható fenn, azért nehéz kérdés, mert nem tudjuk meddig tart a háború. Joggal bízhatunk abban, hogy azok a benzinárak, amelyek ma egyébként Nyugat-Európában a dízel esetén a 900 forintot, a benzinnél a 800 forintot nyaldossák, nem maradnak örökre ilyen magasan. Remélem, képes lesz arra a világgazdaság, hogy új forrásokat nyisson meg, illetve ahogy a háború véget ér, úgy radikálisan csökkenjen a nyersanyagoknak az ára. És ha ez így lesz, akkor természetesen nem kell ilyen durva piaci beavatkozás sem, amiről szerintem senki nem gondolja, hogy jó. A kormány eddig egyszer három hónapra döntött a benzinárstopról, és egyszer meghosszabbította.

Hogy kell majd visszavezetni? Egyszerre, mint ahogy eldöntötték és meghúzták a sapkát, vagy fokozatosan kell ráengedni? Kormányon ez nagyon nehéz kérdésnek tűnik.

Ez valóban így van, de attól függ, hogy milyen lesz a helyzet, mert ha valaki emlékszik rá, miután bevezettünk a benzinárstopot, volt egy rövid időszak, amikor a benzin ára 480 forint alá ment. Az üzemanyagárstop május közepéig tart, ami azért még több mint másfél hónap, ez pedig az olajárpiacon nagyon nagy idő, A legpozitívabb várakozások szerint eljuthatunk oda is, hogy újra ötszáz forint alatt legyen a benzin, és akkor a kormánynak különösebb teendője nincsen. Ez a kérdés döntően attól függ, hogy meddig tart a háború, és ennek megfelelően a kormányzati döntésnek is ehhez a helyzethez kell igazodnia.

Ha egyszer beválik egy ilyen rendkívüli eszköz, mint az üzemanyagár-sapka, akkor rendkívül helyzetben most már mindenki számítson arra, ha ilyen ugrás van, akkor megint meglépi a kormány? Azt mondták, hogy ez nem jó eszköz, csak muszáj.

Rögzíteni kell az alapelveket. Az első, hogy a piaci folyamatokba az erőteljes állami beavatkozás mindig rossz. Az a kérdés, hogy van-e egy olyan nagyobb kár, amit el tudunk hárítani a beavatkozással, és mi most úgy láttuk, hogy a magyar gazdaság működése, nem is beszélve a magyar családok anyagi körülményeiről, indokolttá teszi azt, hogy ne legyen hét-nyolcszáz forint Magyarországon a benzin, illetve a gázolaj ára, mert ha annyi lesz, akkor az infláció is még két-három százalékkal magasabb lesz, mint ahol így tudjuk tartani. Tehát volt egy olyan cél, ami a rendkívüli helyzetben rendkívüli lépéseket indokolt. De egyébként, ha valaki az elmúlt bő évtized kormányzását végignézi, minden esetben, amikor rendkívül eszközökhöz nyúltunk, akkor azt látja: maga a helyzet is rendkívüli volt. Egyébként az a meggyőződésünk, hogy a legjobb, ha a piac a normális jogszabályi feltételeknek megfelelően működik.

Az élelmiszertermékek árának fixálása meddig maradhat? Ott nem egy szereplő van, hanem sok, nem egy olyan nagy, mint a Mol, valószínűleg a terheket is nehezebben tudják viselni.

Én ezt nem teljesen látom így, mert a Molnak mondhatni talán, egy terméke van eltekintve attól, hogy a bolthálózata ma már a bevételek 20-25 százalékát is jelenti, míg egy élelmiszeripari áruházláncnál sok termék van.

Tehát szét tudják teríteni a veszteséget?

Igen, ebből adódóan van veszteség, de a veszteség kisebb, és azért, ha megnézzük az elmúlt években ezeknek a társaságoknak a nyereségét – természetesen nem sajnáljuk ezt senkitől –, ez egy elviselhető veszteség.

És az egyéni termelőknek, akik egyedül „termelik meg” mondjuk a baromfit?

Ez valóban egy nehezebb kérdés. Ebben az esetben az agrártárca olyan előterjesztéseket szokott a kormány elé hozni, ami szektoriális támogatást tesz lehetővé.

Mi a magyar uniós forrásokhoz való hozzáférés rendje? Ez egy rendkívül bonyolult rendszer, hogy működik ez most?

A napokban volt egy aktuális és pozitív hír – hogy ne csak rosszat mondjunk Brüsszelről –,az európai uniós csúcstalálkozón sikerült elérnünk, hogy 300 millió rendkívül támogatást kapjunk, ez egyébként az úgynevezett react-EU forrásból érkezik, ez több mint 100 milliárd forint és gyakorlatilag szabadon tudjuk felhasználni. Nyilvánvaló, hogy azok a humanitárius kötelezettségek, amelyeknek a menekülthelyzet kapcsán eleget teszünk, az államnak nagyon-nagyon sokba kerülnek, de ez valóban egy értékes és értékelendő hozzájárulás az Európai Unió részéről. Akkor van a két nagy terület, az európai uniós költségvetés, illetve a helyreállítási alap. A helyreállítási alapnál egyszer kötöttünk egy megállapodást, az utolsó részletig megállapodtunk, az Európai Bizottság elnöke időpontot kért, hogy mikor jöhet Budapestre ezt bejelenteni. Majd elfogadtuk a családvédelmi törvényt, amihez semmi köze az Európai Uniónak, semmilyen uniós hatáskört nem érint, de ők visszaléptek az aláírástól és azóta szolidan reménykednek ezt ki nem mondva: ha a baloldal nyeri a választást, akkor majd visszavonják a családvédelmi törvényt. De ha nem találják el a magyar választók a Brüsszel szerint helyes választ és mégiscsak a polgári kormánynak szavaznak bizalmat, akkor velünk kénytelenek megállapodni. A jogszabály egyértelművé teszi, hogy meg kell állapodjon a bizottság. Mi úgy is látjuk, sőt, informálisan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy természetesen áprilisban vagy a választást követően belátható időn belül akkor meg kell állapodni. Ez a helyreállítási alap. És akkor ehhez jön a rendes hétéves költségvetés, ott azt kell mondjam, normális időben, megfelelően haladva tárgyalunk és ott a partnerségi megállapodás nagyon hamar, még az is lehet, hogy a helyreállítási alapnál előbb megköthető lesz.

És az újjáépítési pénzeknek a hitellába?

Tettünk egy javaslatot a hitellábbal kapcsolatosan, hogy ezt haderőfejlesztésre fel lehessen használni. Korábban is felmerült, esetleg hitelkiváltásra fel lehet-e, de az volt a válasz, hogy nem. Most van egy újabb javaslat, egyelőre nem reagált erre senki. Tehát Magyarország alapvetően a hitelt nem akarta igénybe venni, de most van egy helyzet, ahol szerintünk a bizottság valamennyi tagállamnak megkönnyítené a dolgát, ha azt mondhatná, hogy a hitel meghatározott célra, de felvehető.

Haderőfejlesztésre, jól értem?

Haderőfejlesztésre lehetne fordítani, akár a humanitárius válsággal összefüggő költségekre és még továbbra is, korábban is javasoltuk, hogy hitelkiváltásra. Az Európai Unió, amikor kiment a piacokra, akkor nagyon kedvező kamatokkal tudott hitelt felvenni. Bár a magyar miniszterelnök ezt most nem javasolta a levélben, de korábban ez magyar álláspont is volt, hogy az Európai Unió nem kell, hogy ellenérdekelt legyen abban, hogy egy korábban kevésbé kedvező hitelt kedvezőbb hitelre váltsunk ki, például akár Magyarország Paks kapcsán az orosz hitelt ki tudná váltani egy európai uniós hitelre.

Milyen jövőt lát a visegrádi együttműködésben? A csehek és a lengyelek nem osztják a magyar kormány ukrajnai álláspontját. A csehek elég kemény szavakkal nem osztják.

Attól függ, hogy a cseh kormány mely tagja nyilvánul meg, az is egy öt-hatpárti koalíció ennek minden működési nehézségével. Az biztos, hogy a visegrádi négyek közötti együttműködés mindig is érték- és érdekalapú volt, és ez nem változott meg. Csak az a fő kérdés, ami a politikai napirenden ma minden mást kiszorít, a háború ügye. Ott éles ellentét van a V4-ek álláspontja között. És mindenki mondhatná, hogy a magyar és a lengyel között, de még ez sem igaz, mert a szlovák álláspont nem áll messze a magyartól, legfeljebb, ahogyan azt megszokhattuk a nemzetközi politikában, kevesen mernek olyan karakteres véleményt mondani, mint amilyet mi merünk, és a cseheknél szerintem meg egyáltalán nem olyan egyértelmű a kép, mint ami a honvédelmi miniszter nyilatkozatából kiderül, de lehet, hogy a csehek meg a lengyelekhez valamivel közelebb állnak. Amíg ez a kérdés van napirenden, addig azzal az ismert ténnyel szembesülünk valamennyien, hogy a lengyeleknek az oroszokhoz való viszonyulása alapvetően más, mint a másik három visegrádi országé és különösen más, mint a szlovákoké például.

Attól függ, hogy helyreáll-e a kapcsolat, hogy hogy ér véget az oroszok ukrajnai háborúja?

Amikor ez a háború véget ér, akkor újra azok az ügyek kerülnek napirendre, ahol ezeknek az országoknak közösek az érdekeik. Az elmúlt években a visegrádi négyek közötti együttműködés úgy volt hasznos, zökkenőmentes és gyümölcsöző, hogy a négy miniszterelnök négy különböző európai pártcsaládból érkezett. Ezért is mondom azt, hogy ebből az következik, hogy ez nem egy ideológiai alapú együttműködés volt, hanem ezeknek a társadalmaknak van egy közös értékviláguk, ennek volt köszönhető, hogy például migráció ügyében ugyanazt az álláspontot képviseltük. De vannak még közös érdekeink az Európai Unióban, például az, hogy a kohézió, mint az Európai Unió költségvetésének egyik legfontosabb része, fennmaradjon, megerősödjön. Tehát annyi közös ügy, annyi közös pont, érdek van, közös társadalmi értékítélet van, hogy én annyiban középtávon már optimista vagyok, hogy ahogy túl leszünk az orosz-ukrán háborún, utána ezek a kérdések kerülnek előtérbe és ezek újra rá fogják szorítani az országokat az együttműködésre.

Mi dől el attól függően, hogy a választás napjára kiírt népszavazásnak mi lesz az eredménye? Ez nekünk szól vagy Brüsszelnek szól vagy mindkettőnek szól?

Mindenkinek szól. Természetesen leginkább a mi brüsszeli alkupozíciónkat javítja, ha eredményes a népszavazás. Ha viszont nem eredményes, de nagyon sokan nyilvánítanak egyirányú véleményt, az is egy segítség. A demokrácia alapelvét még Brüsszelben is nehéz zárójelbe tenni, pedig hajlam lenne rá. Magyarországon volt egy népszavazás, amely bár jogilag nem volt érvényes, az emberek elsöprő többsége ugyanúgy foglalt állást. Ha még érvényes is, még jobb. De ez segít bennünket abban, hogy azt a szerintünk magától értetődő elvet, hogy a gyerekvédelem kulcsfontosságú és a szexuális felvilágosítás joga, az a szülőket illeti meg, ennek az elvnek az érvényesítéséhez, elfogadtatásához nagyon nagy segítség a népszavazás.

Minden eddiginél több párt, szavazatszámlálót delegáltak a választókörzetekbe és egy teljes EBESZ-megfigyelőcsapat jön. Gyors, hatékony eredményközlésre számít?

Igen.

Mikorra teszi?

Szerintem 10 és 11 között minden látszani fog.