Bokor László közgazdász a portfolio.hu-n megjelent cikkében bemutatja, hogy a magyar nettó jövedelmek emelkedése, hogyan viszonyul a régió többi országában tapasztaltakhoz. Kiemeli, hogy béreken túli jövedelmeket is figyelembe vette kalkulációjában, és az egyszerűség kedvéért a nettó jövedelmekre koncentrál.

Az Eurostat az EU-SILC (European Union Statistics on Income and Living Conditions) és ECHP (European Community Household Panel) felmérések alapján közli az egyes háztartások éves nettó átlag- és mediánjövedelmét. A jövedelem tartalmazza a bért, a befektetésből vagy ingatlanból származó bevételt, a háztartások közötti transzfert, valamint minden szociális juttatást, beleértve a nyugdíjat. Leszögezi, hogy a leghűbb képet akkor kapjuk, ha két felnőtt és két gyereket tekintjük igazodási pontnak.

E háztartások jövedelmei Közép-Európában a következőképpen festenek:

Mint írja, a kép leginkább azért nem biztató, mert az ábrák nemcsak azt mutatják, hogy le vagyunk maradna a régió többi szereplőjétől, hanem azt is, hogy a lemaradás mértéke egyre nagyobb.

Megjegyzi, hogy a magyar háztartások túlnyomó többsége alapvetően magyar, tehát alacsonyabb forintértékű szolgáltatásokat fogyaszt, így a jövedelmi helyzet euróban szemlélve alulbecsült. Mindazonáltal a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk esetében ez már koránt sincs így. Sőt, az Európai Unió négy szabadságelve miatt az egységes piac kvázi-hazai piacnak számít, azaz a háztartások euróban vett mozgásterének vizsgálata nem egy elvi síkon folytatott gyakorlat.

Nem csupán arról van szó, hogy mennyire engedheti meg magának egy magyar állampolgár, hogy külföldön menjen étterembe vagy szállodába. Azon külföldi gyártók és szolgáltatók, melyek költségei zömében nem Magyarországon keletkeznek (mely költségek például az ottani jóval magasabb bérszínvonal miatt tetemesebbek), bizonyos terméknívó felett nem vagy csak korlátozottan lépnek be a magyar piacra a gyengébb vásárlóerő miatt. Nem a vakvéletlennek köszönhető a minőségrontott termék és szolgáltatás, vagy éppenséggel a kiskereskedelem relatíve alacsony termékdiverzifikációja – hívja fel a figyelmet a közgazdász.

Vásárlőerő-alapon az ábrák még markánsabb magyar leszakadást sejtetnek. Bár Szlovákia erősen stagnáló pályát mutat, és számai az utóbbi időben a magyar értékek alá kerültek, a többiektől való lemaradás egyre fokozódó. Sőt, az átlagjövedelemmel szemben a magyar mediánjövedelmek – az első Covid-válságévet megelőzően – hosszú évekig az alsó burkoló szerepét töltötték be.

Hozzáteszi, hogy a szóban forgó országok 15–64 éves korosztályának jelenlegi aktivitási rátái között legfeljebb pár százalékpontos eltérés van, ráadásul Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. Sőt, az elmúlt évtizedben nálunk javult a legnagyobb mértékben ez a mutató, tehát nem ez áll a háttérben.