A kutatást végző Esélyegyenlőségi Bizottság (Equality Commission) szerint az eredmények aggasztó képet festenek az észak-ír emberek pszichéjéről. A szakértők szerint hosszú út vezet az előítéletek mérsékléséig, hiszen az adatok azt mutatják, míg a válaszadók harmada érez hátrányos megkülönböztetést, ugyanennyien úgy vélik, az előítéletesség bizonyos mértékig elfogadható.

A legsúlyosabb előítélettel a helyiek által az úgynevezett vándoroknak hívott közösség tagjai kénytelenek szembenézni. Ehhez a kisebbséghez tartozók kapcsán a kutatásban résztvevők 54 százaléka jelezte, nem örülne, ha rokoni kapcsolatba kerülnének velük.

Hasonló arányban mondták a válaszadók, hogy bánnák, ha a szomszédságba ilyen család költözne. Az arány drámai növekedést mutat a 2005-ben mért 17 százalékos előítéletességi szinthez képest - számol be az ELTE TÁTK hírlevele.

A negatív attitűd a homoszexuálisokkal szemben is növekedett. A 2005-ben mért 14 százalékról 27 százalékra emelkedett azok aránya, akik nem szeretnék, hogy meleg, leszbikus vagy biszexuális szomszédjuk legyen. Ugyanezen időszak alatt 13-ről 42 százalékra nőtt azok aránya, akik nem kívánnak rokonságba kerülni homoszexuális személyekkel. Transznemű szomszédot a megkérdezettek 40 százaléka utasítana el, míg a velük való rokoni kapcsolatot 53 százalék utasítana el.

A fogyatékkal élők esetében főként a mentális nehézségekkel küzdőkkel szemben jelentős az előítélet. A friss kutatás szerint a megkérdezettek 37 százaléka nem szeretne rokonsági, 24 százaléka pedig szomszédsági kapcsolatba kerülni szellemi fogyatékkal élőkkel.

A felmérés szerint az észak-írek az eltérő vallású, tanulási nehézséggel küzdő, illetve fizikai fogyatékkal élőkkel szemben a legkevésbé előítéletesek. Mindhárom csoport esetében 15 százalék körüli arányban elleneznék a rokonságba kerülést, és 10 százalék körüli arányban bánnák a szomszédsági viszonyt.