Természetesen nem dán dogokat próbálnak felkapni, hanem aprócska, úgynevezett ölebeket. Chelsea állatorvosai már több olyan kutyát láttak el, melyeket madárkarmok sebeztek meg.

A légitámadások - amelyek zömmel parkokban történnek - olykor egészen véresek, a sólymok és ölyvek karmai mélyen belevájnak az ebek pofájába, testébe, a kutyák gazdái pedig kétségbeesve igyekeznek elijeszteni a ragadozó madarat, és kiragadni kutyájukat a sólyom szorításából.

A solymászok oldaláról igyekeznek megnyugtatni a kutyásokat. Mint mondják, madaraik valójában félelmükben támadnak kutyákra, ugyanis a Harris-ölyvnek természetes ősi ellensége a prérikutya, és azt látják a pincsikben, tacskókban. Az egyik sólymot feltehetően jobban megviselte a kaland, mint az általa megtámadott kutyát, mert - gazdája elmondása szerint - azóta egyáltalán nem használható "bevetésre" - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.

A szóban forgó ragadozó madarak nem kicsik: testhosszuk fél méter, szárnyaik fesztávolsága 120 centi. Közép- és Dél-Amerikában őshonosak. Brit földön jól beváltak galambijesztőnek, a wimbledoni teniszpálya galambmentességét is egy Harris-ölyv biztosítja.