A leküzdhetetlen evésinger ugyanolyan idegrendszeri pályákon fut, mint a kábítószerfüggés. A Yale Egyetemen kutató Ashley N Gearhardt és munkacsoportja ezzel a témával foglalkozott és egyelőre csak elektronikus formában adták közre eredményeiket, melyeket nyomtatásban az Archives of General Psychiatry augusztusi számában közölnek.

"Minden harmadik amerikai felnőtt túlsúlyos, ami azért jelent mind súlyosabb gondot, mert a súlytöbblet olyan elhalálozási ok, mely megelőzhető. A kövérség kezelése átmenetileg hatásos, de ha sikerül is lefogyni, a statisztikák szerint a túlsúly legkésőbb öt éven belül visszatér" - írja a munkacsoport vezetője.

A kábítószer-függőséggel foglalkozó szakemberek már korábban is fölvetették, hogy az elhízás a drogfüggőkhöz hasonlóan idegrendszeri okokkal magyarázható. Az elhízók evésszenvedélyét olyan skálán mérték, mely pontokkal fejezte ki az evési kényszert. Az egyik legkorszerűbb, ideggyógyászatban használatos technikával, a mágneses rezonancia módszerével mérték bizonyos idegközpontok ingerületbe kerülését igen finom csemege, csokoládés tejpuding, illetve íztelen kontroll folyadék megpillantására, valamint ezek elfogyasztása közben.

A kutatók azt találták, hogy az ételimádati skála, valamint a finomság meglátása és megízlelése kiváltotta idegrendszeri aktivitás tökéletesen párhuzamos volt. Azok az idegrendszeri központok, melyek az evéssel kapcsolatosak, már a finom édesség meglátására is fokozott ingerületbe kerültek.

Azok az idegrendszeri területek, melyek a kábítószer-függést is magyarázzák, a vágyott ennivaló hatására ugyancsak aktivizálódtak. Ezeknek a jutalomközpontoknak a működése a kábítószerhez hasonló módon és mértékben magyarázza a sokak számára leküzdhetetlen falánkságot.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy tudomásuk szerint ez az első, műszeres mérésekkel is igazolt vizsgálat, mely a drogfüggéshez hasonló összefüggést bizonyít a leküzdhetetlen evéskényszer és az ehhez kapcsolódó idegközpontok működése között. Ez viszont csak magyarázat, nem mentség.