Világszerte milliók élnek a leggyakoribb szívritmuszavarral, a pitvarremegéssel, amelyet sokszor nem is éreznek, csak véletlen orvosi vizsgálat alkalmával derül ki. Ilyenkor a szív felső része, a pitvar hagyja abba az ütemes összehúzódást, és ehelyett csak remeg, fibrillál.

Ekkor augyan a beteg csak a fizikai terheléshez nem tud olyan mértékben alkalmazkodni, mint zavartalan szívműködés esetén, de szövődményei súlyosak lehetnek: bénulás, agyi katasztrófa, sőt halál. Emiatt ezek a betegek folyamatos ellenőrzést, kezelést igényelnek. Azt már több vizsgálat bizonyította, hogy a kövérség hajlamosít a ritmuszavar kialakulására, de a későbbi szövődmények esélyére vonatkozólag eddig nem volt megbízható adat.

A teljes, angol neve alapján AFFIRM betűszóval jelölt tanulmány 4060, pitvarfibrilláció miatt kezelt beteg sorsát követte átlag három éven át. A betegcsoport háromnegyede élt súlytöbblettel vagy volt kifejezetten kövér. A testsúlyra vonatkozólag 2492 beteg esetében volt pontos adat az ő betegségük alakulását értékelték.

A bármilyen okból bekövetkező halál kockázata a súlytöbblettel élő, sőt még a jelentősen kövér, tehát nagy kockázatúnak minősülő betegek esetében is kisebbnek bizonyult, mint a normál testsúlyú betegek körében. Ugyanezt tapasztalták a szív- és érrendszeri betegségek miatt bekövetkező halálozás területén is.

Apurva O. Badheka és amerikai munkacsoportja részletesen tárgyalja az elhízási paradoxon újabb esetét: miközben az elhízás hajlamosít a pitvarfibrillációra, ezek a betegek a ritmuszavar veszélyeivel szembesülve, kisebb kockázattal élnek tovább, mint többletsúly nélküli társaik.

Fölvetik annak a lehetőségét, hogy a kövérek között gyakoribb a magas vérnyomás és a kedvezőtlen vérkoleszterin-szint, ezért ezek a betegek sokkalta határozottabb és sokrétűbb kezelésben részesülnek, mint karcsú betegtársaik.