Az érelmeszesedés folyamata, amely a szív- és érbetegségek hátterében található, lényegében különleges, lassú gyulladás. Ezt a meglepőnek hangzó tudományos adatot korunkban jó néhány professzor büszkén saját fölfedezésének tulajdonítja, holott pontos leírása 1856-ból származik. A német kórboncnok, Rudolf Virchow tanulmánya akkor jelent meg, részletesen megfogalmazva az érfalban észlelt gyulladásos folyamat súlyos következményeit.

A fogaink gyökerét burkoló ínyszövet egészen más, mint a koszorúerek belső felszínét borító sejtréteg. Nemrég egy kutatócsoport megvizsgálta azokat a baktériumokat, amelyek az idült fogínygyulladás hátterében találhatók, illetve azokat, amelyek a verőerek belsejében, az ott megjelenő zsíros párnácskákból mutathatók ki. A kórokozók hasonlónak bizonyultak.

Ennek a tanulmánynak az eredményeit is idézték azon a konferencián, amelyet néhány napja az amerikai Baltimore-ban tartottak. Az amerikai Általános Fogászati Akadémia 57. kongresszusán külön programot szerveztek a szájüregi gyulladások és a szervezetben észlelhető, más kóros események összefüggéseiről.

Marvin J. Slepian, aki a tudományos ülésszak egyik elnöke volt, hangsúlyozta: egyértelmű, hogy a szájüregben a fogorvos észlelte kóros eltérések és a koszorúér-betegség gyakorisága között szoros összefüggés van.

Ezt az Egyesült Államokban a statisztikai adatok is alátámasztják, mivel a felnőttek 75 százalékában kimutatható a fogínygyulladás, ugyanakkor a halálozás leggyakoribb oka valamilyen szív- és érbetegség.

Idézték azt a most közölt vizsgálati adatot is, amely az Annals of Neurology című, ideggyógyászati folyóiratban jelent meg. Thomas Dietrich és Elisabeth Krall munkacsoportja Bostonban és környékén 24 éven át követte 1137, önként jelentkező felnőtt férfi fogászati és általános egészségi állapotát. A fogíny, a foggyökerek betegségei és az agyi érkatasztrófák kialakulása között szoros összefüggést találtak.