Fu Kang, a parlament tanácsadó testületének egyetlen hocsen tagja a Reuters brit hírügynökségnek elmondta, hogy az 5000 főnél kisebb létszámú hocsen közösség fiatal tagjainak kevés idejük van a múlttal foglalkozni, ugyanakkor a kormány az utóbbi időben érdeklődést mutat kulturális örökségük megmentése iránt.

Az egyik szemem sír, a másik nevet - mondta Fu Kang, aki szerint az állami szervezetek és a kisebbséggel foglalkozó tudósok egyre több figyelmet szentelnek a kulturális örökség védelmének, míg a fiatalok, főként a gyermekek keveset törődnek az ősi kultúrával, és főleg a hocsen nyelvvel.

Az UNESCO szerint húsznál kevesebb azoknak a hocseneknek a száma, akik folyékonyan beszélik az anyanyelvüket, a kínai illetékesek pedig azt hangsúlyozták, hogy a régi császári mandzsuval együtt a hocsen az egyik legveszélyeztetettebb nyelv.

A hocsenek, az Oroszországban élő nanajok rokonai Kína északkeleti részén, Hejlungcsiang tartományban, az orosz határ közelében találhatók. A náluk is kisebb lélekszámú egyetlen kínai kisebbséget a Tibetben élő lhobák alkotják.

Kínában a többségükben sámánista hocseneket "halbőrű törzsként" ismerik, mivel hajdanán halpikkelyből készült ruhát viseltek, bár Fu Kang elmondta, hogy a mindennapokban már nem hordanak ilyet. Kínának a második világháború idején történt japán megszállása idején a számuk 300-ra olvadt.

Fu Kang elmondta, hogy megkezdték az iskolában az anyanyelv oktatását, hagyományos hocsen dalok fesztiválokon való bemutatásával igyekeznek a nyelvet megőrizni és átadni a feltörekvő nemzedéknek. Reményét fejezte ki, hogy a fejlődő ökoturizmus gazdasági előnyein túl a hagyományok megőrzésére is ösztönöz majd, bár falvaik sok órányi autózással érhetők csak el a legközelebbi repülőtérről.