"Hogy mire hasonlít az íze? Mint amikor valaki átsétál az aljnövényzeten eső után: faíze van, enyhe gomba és tölgylevél beütéssel" - így fogalmazta meg a csigakaviár lényegét Sylvie Pierru csigatenyésztő.

Az asszony és férje, Domonique ötvenezer, Észak-Afrikából importált nagy szürke csigát tart a farmján. Mivel a csúszómászók hermafroditák, a hímek és a nőstények is raknak tojást, de csak nagyon keveset: alig száz darabot évente.

A házaspár három évig kísérletezett, mire képesen lettek biztosítani a folyamatos csigakaviár-termelést.

Először eltávolítják a csigatojást borító kálciumot, ennek ugyanis rossz az íze. "A kezelés előtt a tojások olyanok, mint a pingpong labda. Utána viszont éppen jó ropogósak lesznek" - számolt be a technológiáról Dominique Pierru.

A tojásokat tengervízben és rozmaringkivonatban tartósítják, majd 50 grammos adagokban forgalmazzák - egy adag ára eléri az 50 fontot (17881 forintot); ez körülbelül annyi, amennyibe a tenyésztett tokhal ikrája.