Veszprémyné Szajkó Márta tájékoztatása szerint a bíróság az ügy kilenc vádlottját bűnösnek mondta ki vagyoni haszonszerzés érdekében, az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva, üzletszerűen, bűnszervezetben, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében. A folytatólagos elkövetést egy vádlott kivételével szintén megállapította a bíróság.

Ezért a bíróság J. A. elsőrendű vádlottat 4 év 10 hónap fegyházbüntetésre és 6 év Magyarország területéről történő kiutasításra, I. A. másodrendű vádlottat 4 év fegyházbüntetésre, K. Ágota harmadrendű vádlottat 3 év 4 hónap fegyházbüntetésre, valamint 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Két vádlottat 2 év 10 hónap, három vádlottat 2 év 4 hónap, egy vádlottat 1 év 6 hónap fegyházbüntetéssel sújtott a bíróság. A bíróság hat vádlottat 2-3 évre eltiltott a járművezetéstől, illetve 2-3 évre a közügyek gyakorlásától. A vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók.

A Debreceni Járásbíróság ítélete nem jogerős, az ügyész valamennyi vádlott esetében súlyosításért, a vádlottak felmentésért, enyhítésért, illetve téves minősítés miatt jelentettek be fellebbezést. A büntetőügy másodfokon a Debreceni Törvényszéken folytatódik.

A Debreceni Járási Ügyészségnek a bíróság által is elfogadott vádirata szerint a vádlottak által működtetett bűnszervezet 2013 novembere és 2014 márciusa között 132 migránst csempészett ki a debreceni táborból Németországba.

A bűnszervezetet J. A. elsőrendű vádlott vezette, aki menedékkérelme elbírálására várt a debreceni menekülttáborban. Alkalmi munkaként a táborban lévő szabadidős létesítményben vezette a jelenléti ívet, így napi kapcsolatban állt a táborlakókkal, akik közül "utazásszervező" híre alapján sokan felkeresték.

J. A. egyeztette velük a célországot, az időpontot és a viteldíjat, a sofőrök szervezését pedig a magyar nyelvet nála jobban beszélő I. A. másodrendű vádlott intézte. Az ő segítségére élettársa, K. Ágota harmadrendű vádlott volt, akivel a másodrendű vádlott a tábor vegyesboltjában dolgozott.

A sofőröket internetes álláskeresők közül választották ki, különböző hirdetési oldalakról. A másod- és harmadrendű vádlott a kapcsolattartásra külön mobiltelefont használt, a készüléket és a SIM-kártyát rendszeresen váltogatták.

Az egyeztetett időpontokban legtöbbször két debreceni bevásárlóközpont, áruház parkolójából indultak, ahová a három vádlott valamelyike kísérte el az utazni szándékozókat. A cél szinte mindig Németország volt, a legtöbb migránst Frankfurtba vagy Münchenbe vitték.

Az ügy negyedrendű vádlottja, M. István szintén személyszállítási hirdetésével került a bűnszervezet látókörébe. M. István 14-18 fős németországi fuvarokra kapott ajánlatot. A csempészés megszervezése során egyébként mindig álneveket használtak: az elsőrendű vádlott Ahmedként, a másodrendű Aminként, a harmadrendű Csillaként mutatkozott be. Az ügy további hat vádlottja sofőrként működött közre, többségük internetes álláskeresőként került képbe.

A vádirat szerint a migránsok 350-500 eurót fizettek a szállításokért fejenként, a sofőrök 100-200 eurót kaptak, a többi pénzt a három vádlott osztotta el egymás között.

A bűnszervezet 2013 ősze és 2014 tavasza között 15 alkalommal összesen 132 embert csempészett ki a debreceni táborból. Közben két sofőrjük is lebukott, az egyiket 2013 novemberében, a másikat decemberben a német hatóságok kapcsolták le. Az egyik vádlottat sofőrként 1200 euró pénzbüntetésre ítélték.

A bűnszervezet utolsó akciója 2014. március 18-án Mezőkövesdnél ért véget, ahol az M3-as autópályán borsodi rendőrök tartottak ellenőrzést. A mikrobusz utasterében tíz felnőttet és nyolc gyermeket találtak, az afgán állampolgárok csak a debreceni befogadó állomáson kiállított fényképes kártyával rendelkeztek, útlevele egyiküknek sem volt.