Szeptember elején hagyományosan kezdetét veszi hazánkban a szarvasbőgés, amely nagyjából október végéig tart. A hazai gímszarvas állomány Európában a legnagyobb, eléri 80 ezres számot. A szarvas veszély nem egyforma mértékű az országon belül: a legnagyobb esélyünk a Dunántúlon lesz, hogy az erdők nagyvadját megpillantsuk a volán mögül. Ezen belül Somogy, Tolna, Baranya, Zala rendelkezik a legnagyobb állománnyal. A Bakony és vidékének útjain is gyakori a gímszarvas. Újabb fejlemény, hogy a Duna ártereiből a Duna-Tisza vidék erdőségeibe is beköltözött a nagyvad, és vendégként előfordul az ukrán határhoz közeli régiókban is – írja a kozlekedésbiztonsag.kti.hu

Hazánk legnagyobb testű, kérődző vadja a gímszarvas (Cervus elaphus). Bár egy személygépkocsi 4-4,5 méter hosszú, a súlya 1,5-2 tonna, mégis könnyen totálkárosra törhet, ha összeütközik a gímszarvas bikával. Ez utóbbi ugyanis akár 250 centiméter hosszú, marmagassága 150 centiméter, testtömege pedig 300 kilogramm is lehet. A fő veszélyforrást itt a magas súlypont jelenti, mert könnyen előfordulhat, hogy a futó, szökellő állat bezuhan a gépkocsi szélvédőjén, és akár súlyos sérülést okozhat a bennülőknek.

Egy-egy szarvasbika a bőgés idején naponta akár 30-40 nősténnyel is párosodhat. Nemcsak az éjszakai órákban, de a nappali világosban is űzik, kergetik az ünőket, ilyenkor a tőlük megszokott óvatosságot is mellőzik. Nem csoda, hogy a megszokottól eltérő napszakokban is nagyobb eséllyel találkozhatunk velük, akár lakott területekhez közel.

A közútkezelő nem tudja megakadályozni, hogy a vadak is használják a fő- és mellékutakat.

A legtöbb, amit megtehet, hogy a jól ismert, ugró szarvas sziluettjét ábrázoló táblát helyez el a veszélyeztetett szakaszokon. Aki járt már ilyen utakon, az tudja, hogy a járművezetők magatartását nem igazán befolyásolják ezek a figyelmeztetések. Ki-ki a maga tempójában halad, és ha észre is veszi, higgadtan nyugtázza az ugrásra kész vadak jelentette fenyegetést.

Kétféle autós van: aki ütött már el vadat, és aki még nem. Az az autós, aki legfeljebb hírből hallott az úton vakon keresztül rohanó vadakról, mélyen meg van róla győződve, hogy ez csak másokkal fordulhat elő. De az, aki átélte már a pillanatot, amikor a semmiből termett előtte egy hatalmas élő test, soha többé nem tud lazán, figyelmetlenül áthajtani a sűrű erdő mélyén vezető szakaszokon.