A böjt − a tartózkodás az étkezéstől bizonyos napokon − már a korai időszakoktól jelen volt a kereszténységben. A húsvét előtti böjtöt eleinte kizárólag nagypénteken és nagyszombaton tartották, 336-tól kezdve foglalt egy hetet − a nagyhetet − magába. A negyvennapos − hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó − étkezési megtartóztatás a 4. századtól fokozatosan alakult ki, a 7. század elején vált szokássá, majd 1091-ben II. Orbán pápa törvénybe is iktatta. Latin neve quadragesima, emlékezésként arra, hogy Jézus, mielőtt tanítani kezdett volna, negyven napig böjtölt a pusztában. A negyvenes szám többször előfordul a Bibliában, így a vízözön is negyven napig tartott és Mózes is negyven napig böjtölt, mielőtt átvette volna a Tízparancsolatot.

A nagyböjt kezdete nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek.

Hamvazószerda „mozgó” ünnep, a húsvét előtti negyvenedik hétköznap,

mert a nyugati egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak. A húsvét előtti hetedik hét szerdájának legkorábbi időpontja így február 4., a legkésőbbi március 10. lehet. Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik, az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila.

A katolikus egyház mára enyhített a korábbi szigorú böjti szabályokon, a 11. századig például késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak.

A II. vatikáni zsinat rendelkezése szerint 1966 óta csak hamvazószerda és nagypéntek szigorú böjti nap,

amikor tilos a hús, a nap folyamán csak egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés. Mentesülnek ez alól a 18 év alattiak és a 60 év felettiek, a betegek, az állapotos nők, a szoptató anyák és egyes foglalkozások gyakorlói.

Az egyház tanítása szerint az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. Ez az időszak arra szolgálhat, hogy a hívők megtanulják uralni vágyaikat, elmélyüljenek hitükben húsvét előtt, amikor a megváltást ünneplik a keresztények. Ahogy Szent Ágoston mondta: „A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja, és meggyújtja a tisztaság világosságát”. Az Isten előtti meghajlás jele nemcsak a hústól, hanem például a dohányzástól, az édességtől, a szórakozástól való tartózkodás is lehet, miközben nagyobb figyelmet fordítunk embertársaink szükségleteire.

A korai egyházban a bűnbánati felkészülés első napján, hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból, nekik nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Egyesek bűnbánatuk jeléül magukra vették a hamu jelét, a hamvazkodást az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a bűnbánat látható jeleként a hívek számára.

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet.

A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, amit kezdetben a férfiak fejére szórtak, a nőknek a homlokára rajzoltak keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás, miközben a pap ezt mondja: „Emlékezz ember, hogy porból lettél és porrá leszel" (Memento homo, quia pulvis es, in pulverem revertis).

Nagyböjt első napján, hamvazószerdán Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek délután öt órakor az esztergomi bazilikában, Veres András győri megyés püspök, az MKPK elnöke este hat órakor a győri a Nagyboldogasszony-székesegyházban celebrál szentmisét.

Tátrai Zsuzsanna az InfoRádióban elmondta: a vidám mulatságokkal, bálozásokkal tarkított farsangi időszakot követően a böjttel jóval csendesebb hetek következnek, amikor egy kicsit visszavonulnak az emberek, és a befelé fordulás kerül a gondolatok középpontjába. A néprajzkutató hozzátette: a nagyböjt idején tilos volt lakodalmakat, mulatságokat tartani, és elvárták az emberektől, hogy ilyenkor csendesedjenek el egy rövid időre, méltóságteljesen készüljenek a húsvétra.

A hagyományoknak megfelelően a böjti időszakban leginkább ciberelevest, valamint különféle gyümölcsleveseket és főzelékeket fogyasztottak.

Tátrai Zsuzsanna elmondta: a néphitben a hamvazkodásnak gyógyító erőt is tulajdonítottak, és elterjedt, hogy aki ebben részt vesz, annak elmúlik a fejfájása. A néprajzkutató megjegyezte, hogy bár hamvazószerda a nagyböjti időszak kezdete, de régebben a hagyományoknak megfelelően másnap, csütörtökön egy napra felfüggesztették a böjtöt, hogy elfogyasszák a farsangról megmaradt ételeket.

Mint fogalmazott, az egészséges életmódra ösztönözte az embereket, hogy nagyböjt idején nem ettek zsíros ételeket és húsféléket, manapság viszont ezt nagyon sokan összetévesztik a fogyókúrával.

A böjti időszakban ez az önmegtartóztatás egyik formája volt.

A pálinkafogyasztásra ugyanakkor nem vonatkozott a böjti tilalom, mert Tátrai Zsuzsanna elmondása szerint gyógyító erejű italnak tartották.

A néprajzkutató felidézte, hogy a korábbi évtizedekben számos helyen, közösségben még a farsang lecsengéseként tréfás hamvazkodást is tartottak. „Ahogy a karácsonyi ünnepkörből is nehezen tud az ember kimozdulni, úgy a farsangtól is nagyon nehéz megválni, és ez a régi időkre is jellemző volt” – magyarázta.

Tátrai Zsuzsanna hozzátette: manapság a vendéglátóipar igyekszik minél jobban kihasználni a hamvazószerdát követő napot, a torkoscsütörtököt vagy csonkacsütörtököt arra, hogy különböző árengedményekkel minél több vendéget becsalogasson az éttermekbe, étkezdékbe és vendéglőkbe.