Idén negyedik alkalommal jelent meg jogállamisági jelentés az Európai Bizottság által kiadott dokumentumok alapján, ami kapcsán a tavalyi évben – első alkalommal – ajánlásokat is adott a bizottság. Petri Bernadett elmondása szerint az idei jelentés szempontjából lényeges – módszertani – változás, hogy azt is megvizsgálták, hogy a tagállamok mennyiben voltak képesek megfeleltetni saját jogrendszereiket azoknak a reformoknak, amiket előír számukra az Európai Bizottság.
A jelentés tartalmai kialakítása szempontjából több olyan területre épül, amik a jogállamisági szempontból relevánsak: ilyen az igazságszolgáltatási rendszer, a korrupcióellenes keretrendszer vagy a médiapluralizmus, fékek és ellensúlyok. A felsoroltakkal kapcsolatban vannak általános megállapítások, úgynevezett országjelentések – jegyezte meg az NKE és a a XXI. Század Intézet kutatója.
A mostani jelentés alapján a bizottság szerint az általános európai körkép – a jogállamiságot illetően – többé-kevésbé pozitív, tehát javult, ugyanakkor egyes országjelentésekben diverzifikált,
tehát vannak olyan megállapítások, amik szerint adott ország jól haladt előre, más megállapítások szerint elmaradt az ajánlásokhoz képest.
Magyarországot illetően a bizottság arra jutott, hogy vannak területek, ahol történek előrelépések, mindazonáltal további ajánlásokat is megfogalmaztak. Egyebek mellett pozitívként értékelték azokat az igazságügyi reformokat, amiket maga is előírt, és amiket az uniós jogállamisági, azaz kondicionalitási eljárás keretében mély reformként, válaszként Magyarország felajánlott. Ezek nagy részét nevesítik, hogy ilyen tekintetben hazánk eleget tett az ajánlásnak – magyarázta Petri Bernadett.
Ami az újabb elvárásokkal kapcsolatos megállapításokat illeti, részint olyan területekről van szó, amik említés szintjén már előkerültek a 2022-es reformelvárások megfogalmazása során, részint teljesen újak – tette hozzá a kutató. A bizottság különböző aggályokat fogalmazott meg – mások mellett – a sajtószabadsággal kapcsolatosan, említve a médiaszabályozási hatóságot, a közszolgálati média függetlenségét, illetőleg
lényeges, relatíve új kitétel Magyarországgal kapcsolatban – de más tagállamok esetében is előjött – a vagyonnyilatkozatok rendszere és a „forgóajtó” jelenség.
Utóbbi arra értendő, hogy egy adott ágazaton belül bizonyos magas beosztású személyek forognak az állami – jelen esetben tagállami – és magánszektor között – magyarázta a szakértő, megjegyezve: ezen a téren amúgy – az európai ombudsman több, 2021-es, 2022-es, és várhatóan idei jelentése alapján – az Európai Bizottság és Európai Parlament sem áll a helyzet magaslatán, miután számos magas rangú eurokrata, akár biztos kerül be a magánszektorba, illetőleg onnan az uniós intézményrendszerbe, ami nyilván egy lobbiképességet, egyfajta korrupciós potenciált hordoz magában.
A kormány újabb nyomásgyakorlásként értékelte a jelentés több részét. Petri Bernadett úgy véli, hogy az a fajta módszertan, vagy metodológia, amire a jogállamisági jelentés épül, az mindenféleképpen rejt magában olyan kockázatokat, hogy nem objektív, aminek elsősorban az az oka, hogy nem áll mögötte olyan kivizsgálás, ami ténybeli megállapításokra adhatna lehetőséget.
Magyarországra vonatkozólag körülbelül 20 értékelés érkezett különböző civil szervezetektől, amik jelezték, hogy milyen kifogásokat támasztanak a hazai működéssel kapcsolatosan. Ezek a csoportok viszont javarészt kormánykritikusnak és baloldalinak tekinthetők, így nem lehet attól eltekintetni, hogy nem egyfajta politikai nyomásgyakorlás és politikailag motivált információk kerülhetnek a jelentésbe – fogalmazott a kutató.
Megjegyzendő, hogy a bizottságnak nincs arra kapacitása, hogy ezeket leellenőrizze, vagy akár ténybélileg utánajárjon, így a legtöbb esetben ezek csak átemelésre kerülnek a privát és civil szervezetek megállapításai, ami politikai kockázatot rejt magában, mi több, komoly befolyással bírhat a Magyarországnak járó uniós források folyósítására – emelte ki Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet és a XXI. Század Intézet kutatója.
