Számos témát érintett Ferenc pápa azon a budapesti beszélgetésen, amelyen magyarországi jezsuita rendtársaival vett részt látogatása alkalmával, ennek a "beszédnek" a tartalmát ugyanakkor eddig nem hozták nyilvánosságra. Most azonban igen.

A fiatalokkal való bánásmóddal kapcsolatban a katolikus egyházfő a "tanúságtételt" ajánlja, anélkül nem lehet hatni a fiatalokra. "A tanúságtétel következetes életvitelt jelent" - fogalmazott. "Világosan kell beszélni, következetességet kell mutatni nekik.

A fiatalok megérzik, ha nincs következetesség."

Keményen kiállt amellett, hogy "a fiatalok nem tűrik a kettős beszédet", ez azonban nem párosulhat együtt a közlő agressziójával. "A világosságnak mindig kedvességgel, testvériességgel, atyai szeretettel kell párosulnia."

Szerinte a fiatalokat hagyni kell elmondani, hogy mit éreznek.

Számára fontos a fiatal és az idősebb közötti párbeszéd, a beszélgetés, a megvitatás, a tapasztalatcsere.

Egy rendtársa azt tudakolta a pápától, hogyan kell egyszerre szeretni egy adott bűncselekmény elkövetőjét és áldozatát egyaránt. A pápa szerint ez valóban nem könnyű, de azt ajánlja, a bűnösre is "Isten gyermekeként" kell tekinteni.

"A bántalmazót (...) el kell ítélni, de mint testvért. Az elítélést a szeretet cselekedeteként kell felfognunk. Az ellenség szeretetének van egy logikája, egy módja, mely így is kifejeződik. Ezt nem könnyű megérteni és megélni. (...) Lelkipásztori gondoskodásra van szükség. Büntetést érdemelnek, de lelkipásztori gondoskodást is."

Beszélt arról is, hogy rendszeresen gyónt Jálics Ferencnél, akit egy másik rendtárssal együtt ártatlanul börtönöztek be, elzárásukhoz pedig semmi köze sincs, a történetről pedig minden nyilvános.

Szerinte a II. vatikáni zsinat "befogadása" még most is zajlik, ami a modern világhoz való hozzáállást illeti.

"Azt mondják, egy évszázadba telik, mire teljesen végrehajtják azt, amit egy zsinat akart. Azt is tudom, hogy borzasztó nagy az ellenállás. Hihetetlen nagy a restaurációra való törekvés, melyet én hátraarcnak nevezek, hiszen a Zsidóknak írt levél mondja: Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk."

A veszély szerinte ma a visszafordulás, a modernség elleni reakció. "Ez a nosztalgia betegsége."

"Ezért döntöttem úgy, hogy mostantól minden újonnan felszentelt papnak engedélyt kell kérni ahhoz, hogy az 1962-es Római Misekönyv szerint misézhessen. Minden szükséges konzultáció után azért döntöttem így, mert úgy láttam, hogy a II. János Pál és XVI. Benedek által jól bevezetett lelkipásztori intézkedést ideológiai célokra használják fel, arra, hogy visszatérjenek a múlthoz. Meg kellett állítani ezt a visszafordulást, mely nem volt benne elődeim lelkipásztori elképzelésében."