Nézzünk először egy kézenfekvő gyakorlati példát, az áramfelhasználásét. Ezen a területen két iránya is van az ártalomcsökkentésnek: ha kevesebb áramot használunk, és ha tisztább forrásból szerezzük be az elektromos energiát.

Nem kis tételről van szó: az elektromos áram termelése és felhasználása hozzávetőleg a teljes szén-dioxid-kibocsátás egynegyedéért felelős, amiből közel egyharmadnyi a háztartások áramfelhasználása.

A fogyasztás csökkentésében sokat segíthetnek az energiatakarékos háztartási készülékek, de még többet a vízmelegítés karbonlábnyomát (vagyis az ehhez a tevékenységhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást) a nullára csökkentő napkollektor, azaz napenergiával működő vízmelegítő felszerelése. Aki pedig napelemmel fedi be a háztető egy részét, akár a teljes áramfogyasztását „zölddé” változtathatja.

A magyar háztartások többsége a hőenergiát vezetékes gáz elégetése útján nyeri. Természetesen itt is van mód a környezeti ártalmak csökkentésére. Egyrészt a gázfogyasztás is csökkenthető – hőszigeteléssel, a nyílászárók cseréjével, fűtéskorszerűsítéssel, vagy akár azzal, ha napközben lejjebb állítjuk a termosztátot.

A fűtéshez hasonló nagyságrendű tételt jelent az egyéni, illetve háztartási szintű kibocsátásban a közlekedés, amelynek káros melléktermékei nemcsak az üvegházhatást, hanem a légúti megbetegedések gyakoriságát is fokozzák.

A legnagyobb mértékben az autózás terheli a környezetet, az egy utaskilométerre jutó kibocsátás a szárazföldi alternatívák közül ebben az esetben a legmagasabb. Az ártalmak csökkenthetőek a ritkább autóhasználattal, a kisebb karbonlábnyomú hibrid vagy elektromos autók használatával, a közösségi közlekedés előnyben részesítésével, és persze a nulla kibocsátású gyaloglással vagy kerékpározással. A hosszú utazásnak különösen nagy a karbonlábnyoma, főként akkor, ha repülővel megyünk (a közösségi közlekedéshez képest az autó háromszoros, a repülő kilencszeres gázkibocsátási többletet jelent). A nemzetközi turizmus egymagában a teljes globális szén-dioxid-kibocsátás 8 százalékáért felel.

És ahogyan a repülő helyett választhatjuk – Európán belüli utazásnál – például a vasutat, ugyanúgy a kisebb, hétköznapi fogyasztói döntéseink is befolyásolják, milyen világot hagyunk majd az utódainkra.

Közismert, hogy a vegetáriánus vagy vegán étrendnek alacsonyabb a szén-dioxid-kibocsátása, mint a húsevésnek, és azt is sokan tudják, hogy a helyben termelt élelmiszer (a kisebb szállítási igény miatt) klímabarátabb, mint amit távolról hoztak. A divat, illetve annak egyik ága, a fast fashion is a nagy szennyezők közé tartozik: az áruk 40 százaléka anélkül válik benne hulladékká, hogy valaki egyszer is hordta volna, de környezeti szempontból az is fenntarthatatlan, hogy egy jó minőségű ruhadarabot azért nem hordunk többet néhány hónapnyi használata után, mert a színe vagy a gombolása „kiment a divatból”.

Hogy a dohányzásnak is van ártalomcsökkentett változata, az első pillantásra még talán azok számára sem nyilvánvaló, akik maguk is dohányoznak. Pedig a káros hatások mérséklésére ezen a területen is van lehetőség. Amikor valaki rágyújt egy cigarettára, az elégő dohánynövény széntartalmából gáz halmazállapotú szén-dioxid, vagyis üvegházhatású gáz is keletkezik.

A füstben lévő több ezer vegyi anyag közül 93-ról már megállapította az FDA, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala, hogy káros vagy potenciálisan káros az egészségre. Ha valaki leszokik, akkor 100 százalékkal csökkenti a dohányzáshoz kapcsolódó kibocsátást – ez a legteljesebb módja az ártalomcsökkentésnek.

De azon dohányzó felnőttek, akik az ismert környezeti és egészségügyi káros következmények tudatában sem szoknak le, tájékozódhatnak a füstmentes alternatívákról, amelyek égés és füst hiányában akár 70-95%-kal kevesebb káros anyagot bocsáthatnak ki, mint a cigaretták. A károsanyag kibocsátás csökkenésének mértéke és az egészségkárosító hatás csökkenése közötti összefüggés vonatkozásában azonban jelenleg nem áll rendelkezésre bizonyíték. Mivel a füstmentes technológiák esetében nem történik égés, így a közvetlenül a használatuk során keletkező szén-dioxid kibocsátás is jelentősen kevesebb a hagyományos dohánytermékekhez képest.

A teljes ártalomcsökkentést azonban kizárólag a leszokás biztosíthatja, a leszokással a dohányzáshoz köthető károsanyag kibocsátás teljes megszűnése mellett bizonyítottan csökken a dohányzáshoz köthető betegségek kialakulásának kockázata is. A füstszűrőkben lévő cellulóz-acetát (egy módosított cellulózból készült bioműanyag) a mikroműanyag-szennyezés egyik forrása, ráadásul korommal, kátránnyal és más szennyezőkkel is terhelik a talajt, illetve közvetve a talajvizet is. Bár sok dohányos megfelelően kezeli és helyezi el a csikkeket a hulladéktárolókban, így is túl sok hulladék kerül a környezetbe.

A szemetelés megszüntetésének legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja, ha nem dobjuk el a csikket, hanem a kommunális hulladékkal együtt megfelelő hulladékgyűjtőkbe gyűjtjük.

A fentieket összeszámlálva néhány apró, de a környezet szempontjából fontos életmódbeli változtatással akár havi 100 kilogrammal is csökkenthető az üvegházgáz-termelés. Nekünk is jobb lesz, a jövendő generációk pedig hálásak lesznek érte!

A saját és környezetünk érdekében ugyanakkor a legjobb az, ha egyáltalán nem dohányzunk, így se füst, se csikk nem keletkezik, vagy ha már elkezdtük, akkor mihamarabb tegyük le, hiszen csak így szüntethetők meg teljesen a környezeti és egészségügyi ártalmak.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.

(x)