A KDNP-s Móring József Attila arra kérte a kormányt, hogy az útfejújítások tervezésénél az önkormányzati kezelésű szakaszokat is vegye figyelembe, mert a helyhatóságoknak nincs elég forrásuk erre, majd méltatta, hogy Somogyban idén több mint 4 milliárd forintot fordítottak a közutak fejlesztésére.

Tasó László államtitkár reményét fejezte ki, hogy a kormány a helyi kezelésű úthálózatok fejlesztésében is tud segíteni és az eddigi útfelújítási ütem folytatását ígérte.

Kunhalmi Ágnes, az MSZP részéről úgy vélte, hogy zsákutcában van a magyar közoktatás, mert 2010-ben a Fidesz megtörte a korábbi fejlődést, lemondott a tudásalapú társadalomról, így ma már a gyerekek nem jutnak hozzá azokhoz az ismeretekhez, amelyekre szükségük volna.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára egyáltalán nem értett egyet az ellenzéki képviselő helyzetértékelésével, mint mondta: a kormány 2010 óta jóval többet költ az oktatásra, mint korábban a szocialisa kormányok.

Apáti István, a Jobbik képviselője ismét a letelepedési kötvény ellen emelt szót és hangsúlyozta, hogy ezért nem tudta támogatni korábban a Jobbik a kormányfő alaptörvény-módosítását, majd úgy látta, hogy ha valóban fontos volt a kormánypártoknak a betelepítési kvóta elleni küzdelem, akkor engedtek volna ebben a kérdésben.

Dömötör Csaba, a Miniszerelnöki Kabinetiroda államtitkára viszont úgy látta, hogy a Jobbik kapkodva próbálja meg nem történtté tenni azt, hogy semmibe vette 3,3 millió ember szavazatát a referendumon. Hozzátette: a letelepedési kötvények árusítását felülvizsgálja a kormány.

Az LMP-s Sallai R. Benedek ismét a korrupció ellen emelt szót, felidézve a kormány-közeli korrupciógyanús ügyekről szóló sajtóhíreket, amire Dömötör Csaba a kormány eredményeit sorolta, például a minimálbér emeléséről szóló megállapodást.

A fideszes Tilki Attila a kárpátaljai magyarok ezreinek második világháború utáni, megtorlásként elrendelt, 1944. novemberi elhurcolására emlékeztette képviselőtársait, amire Rétvári Bence maga is a magyarság egyik súlyos tragédiájának nevezte a magyarországi, illetve a kárpátaljai magyarok elhurcolását a kényszermunka-táborokba, amelyről a szocializmusban nem is lehetett beszélni.