"Az egyedül élők száma és aránya az életkor előrehaladtával emelkedik. Tehát minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyedül kell élnie. Éppen ezért a legnagyobb arányban a 75 év felettieknél látni egyedül élőket, az ilyen korú nők fele egyedül él. A férfiaknál ennél kisebb az arány. Ennek oka pedig az, hogy a várható élettartam különbsége miatt a nők tovább élnek, mint a férfiak, tehát nagyobb eséllyel özvegyülnek meg" - magyarázta Kamarás Ferenc.

"Van azonban az egyedül élésnek egy másik jellemvonása is, ami demográfiai szempontból talán fontosabb: ez pedig az, hogyan alakul az egyedülállók száma a szülőképes korban lévő hölgyek és 50 év alatti urak esetében. Ez ugyanis nagymértékben befolyásolja a párkapcsolatot, valamint a gyermekvállalást" - tette hozzá a szakember.

Az adatokból pedig kitűnik, hogy lényegesen emelkedett az egyedül élő hölgyek és urak száma az 50 év alattiak körében, ez a mutató a nőknél mintegy másfélszeresére emelkedett. Mintegy 162 ezer olyan szülőképes korú nőről van szó, aki egyedül él vagy élt 2011-ben, háromnegyedük hajadon, 42-43 százalékuk felsőfokú végzettségű.

"Érdekes módon a nőknél az iskolai végzettség emelkedésével együtt nő az egyedüllét aránya" - mutatott rá Kamarás Ferenc.

Jelezte, hogy a férfiaknál másként alakul a helyzet. Náluk a 30-34 éveseknél a legnagyobb az egyedül állók számának emelkedése. Az 50 év alatti korcsoportokat tekintve pedig a férfiak között többen élnek egyedül, mint a nőknél.

Ami viszont az iskolázottság és az egyedül élés összefüggéseit illeti, a férfiaknál éppen az előző ellenkezője igaz: minél magasabb az iskolai végzettség, annál alacsonyabb az egyedül élők aránya.

A férfiaknál mind a középfokú végzettségű, mind az egyetemet, főiskolát végzetteknél a 30-34 évesek élnek a leggyakrabban egyedül. A váltás a 35 éves és e feletti korcsoportoknál történik, amikor valamennyi életkorban a legfeljebb középfokú végzettségű - érettségi nélküli - férfiak dominálnak az egyedül élők között, méghozzá az életkor előrehaladásával egyre nagyobb arányban.

E jelenség egyik lehetséges magyarázata a nők és férfiak iskolai végzettsége közötti egyre nyilvánvalóbbá váló különbség. A fiatal középkorú nők a szó szoros értelmében "leiskolázták" a hasonló életkorú férfiakat. A 25 év alatti nők körében több az érettségizett nő, a 25-39 évesek körében pedig jóval több az egyetemet, illetve főiskolát végzett nő, mint férfi.

A szakmunkás vagy szakiskolát végzett férfiak viszont minden 50 év alatti korcsoportban jelentősen, a 30-49 éveseknél négy-ötszörösen felülmúlják a hasonló életkorú és végzettségű nőket. Ezek a különbségek visszaköszönnek az egyedül élők nemenkénti és iskolai végzettségi szint szerinti eltérő arányaiban.

Más szóval a "házassági, illetve élettársi piac" törvény-szerűségeinek megfelelően a magasabban képzett, de kevesebb számú férfi könnyebben "elkel", illetve talál magának az elvárásainak megfelelő partnert, mint a magasabban képzett, de magasabb létszámú női populáció - derül ki a statisztikai adatokból.

A kutatók megállapításai szerint tehát a "szingli" jelenség nem feltétlenül önként vállalt életforma, hanem lehet akaratlan vagy kényszerű döntés következménye. Elterjedtségét a fiatalok és a középkorúak körében számos tényező, köztük a társadalmi-gazdasági státus, az iskolai végzettség szintje, a lakáskörülmények, illetve a munkaerő-piaci és jövedelmi helyzet, továbbá a családi körülmények is befolyásolhatják. Demográfiai hatásaival és következményeivel viszont e jelenség egyik legnagyobb kihívása elé állítja a családpolitikát.