Tavasszal.

Március, április? Május? Még az is tavasz.

Legyen megértőbb velem szemben. Tehát valamikor a tavasz során.

Mit tekint benne a legvitatottabb kérdésnek?

Egyelőre nem látok hevesebb vitákat. Olvasgatom, amennyire itt ez a kampány megengedi, azokat az előterjesztéseket, amelyeket benyújtottak a különböző civil szervezetek meg szakmai érdekképviseletek. Legutóbb a Nemzeti Bank is, meg a Legfelsőbb Bíróság elnöke is elküldte már az észrevételeit, tehát formálódik az a nemzeti konzultáció, amelynek az eredményeképpen leszűrhetjük a lényeget és megszövegezhetjük az alkotmányt. A parlamenti bizottság, úgy látom, hogy jó tempóban dolgozik. Mi igyekszünk, a miniszterelnök mellett működő tanácsadó testület igyekszik követni a parlamenti bizottság tempóját, ezért mondtam, hogy szerintem reális célkitűzés a tavaszi alkotmányozás.

Milyen alkotmányt tart ön személy szerint kívánatosnak?

Egy világos, a magyar történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, egyszerű, sok értelmezésre nem szoruló, a későbbi, utánunk következő jó néhány parlament számára alaptörvényként szolgáló alkotmányt tartok kívánatosnak. Lehetőleg egy olyan alkotmányt, amely katalógusszerűen megnevezi a sarkalatos törvényeket is. Tehát azokat a kétharmados vagy négyötödös törvényeket, amelyek az alkotmánnyal együtt rajzolják ki a teljes magyar közjogi berendezkedést, a teljes magyar jogrendszer kontúrjait.

Intézményeket szabályozni kíván az alkotmányban? Kívánatosnak tartja ezt?

Azt gondolom, hogy miután az alkotmányos szabályozás adja a legerősebb garanciát, ezért néhány intézmény esetében néhány alapállítás rögzítése az alkotmányban kívánatosnak látszik. Ez egybevág a rendszerváltás hagyományával, és egybeesik az európai alkotmányos szokásokkal is. És aztán egy-egy intézményre vonatkozó, ugyan fontos, de nem alapvető szabályokat pedig kétharmados, sarkalatos törvényekben illendő megfogalmazni.

Az új alkotmány szellemisége, preambuluma, az a nemzeti együttműködés rendszerének tükre lesz, csak alkotmányos formában?

Kicsit elegánsabbnak kell lennie, levegősebbnek vagy távlatosabbnak, perspektivikusabbnak, hiszen ott azért egy ezeréves magyar államiságnak, legalább ezer éves magyar államiságnak az elismerését is ki kell fejeznie. Tehát emelkedettebb szövegre lesz szükség, mint az a parlamenti határozat, amely most iránymutatás szempontjából vagy értékek szempontjából pótolja a hiányzó alkotmányos előszót, vagy preambulumot.

De mégis pontosabb szövegre? Merthogy intézmények is lesznek benne írva.

Az a második rész. Tehát szerintem először egy preambulumnak kell következni, amely arra a kérdésre ad választ, hogy mégis, miért élünk mi egy országban, mi köt bennünket össze? Mik azok a dolgok, amikről hasonló módon gondolkodunk, mik azok a legnemesebb emberi tulajdonságok, amelyeket mindannyian tisztelünk? Ezt kell összefoglalni egy alkotmány előszavában, legalábbis Európában ez így szokás, az európai alkotmányokat, ha olvassa az ember, akkor ilyen példákat lát maga előtt, és utána következnek a rendelkező részek. Itt már megkezdődnek a szakmai viták, technikai viták, melyik kérdéskörrel foglalkozzon először az alkotmány, az alapvető emberi és szabadságjogok előre kerüljenek vagy hátrébb, az intézmények kerüljenek előre vagy azok hátrébb, de hát ezek már azok a technikai-szakmai viták, amelyek ugyan fontosak, de talán kisebb érdeklődésre tartanak számot.

Kormánya teljesítményét mikor kívánja értékelni? Azon túl, hogy nyilván a kormányüléseken folyamatosan értékeli. De nyilvánosan?

A múltkor azt írták valahol, hogy már nagyon unják, hogy állandóan értékelem a kormány teljesítményét, és hogy nem mondok semmi újat, csak mindig értékelem a mögöttünk hagyott néhány hónapot. Tehát lehet, hogy most egy kis szünetet kéne tartanom.

Az alkotmány elfogadása nem jó alkalom arra?

Egy alkotmány az sokkal többről szól, mint egy kormány. Tehát kormányok jönnek-mennek, miniszterelnököt hol így hívják, hol úgy, az Alkotmány, az pedig egy komoly dolog, az beleépül az ezeréves magyar államiság testébe, tehát az a törzséhez tartozik, tehát az nem egy cserélhető végtag vagy sapka, hogy hol így, hol úgy viseli az ember a kalapját. Az Alkotmány, az a test része. Tehát az egy sokkal komolyabb dolog, mint az adott kormány teljesítményének értékelése.

Eddig minden kormánytaggal elégedett?

Szerintem kiválóan dolgoznak a kormánytagok, de én embert hiba nélkül még nem láttam, és munkát sem láttam, hogy tökéletes lett volna. A tökéletesség, az sajnos egy olyan cél, amely felé az ember törekszik, de elérni vajmi kevés esélye van. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy a kormánytagok egy bizonyos mércének próbáljanak megfelelni, egy saját maguk által, saját maguk elé állított szakmai, emberi és erkölcsi mércének. És hogyha a mérce megvan és a mércében egyetértünk, és a kormánytagok azért ebben egyetértenek, mi a kormányban egyetértünk efelől, akkor van mi felé törekednünk, van mihez képest javítani a munkánkat.

Mi a személyes célja Magyarország európai uniós elnökségével? Ha van személyes célja?

Nézze, személyes célom az nincsen, az országnak vannak céljai. A személyes célom csak annyi, hogy szeretném túlélni fizikailag. Az elnökség nehezebb, mint az angol labdarúgó bajnokság, vagy legalábbis nagyobb fizikai megpróbáltatást jelent. Csak most az év végéig el kell látogatnom 26 tagállamba, mindenhol tárgyalnom kell a miniszterelnökökkel, hogy tisztázzam az ő elvárásukat a magyar elnökséggel kapcsolatban. Tehát hogy mit várnak tőlünk, mi az a néhány dolog, amit ők fontosnak tartanak, és nemcsak szeretnék, hanem el is várják a magyar elnökségtől, mármint, hogy teljesítse azokat. Aztán ha ezen túl vagyunk és elkészítjük a magyar elnökség végleges és részletes programját, akkor megkezdődik maga az elnökség. Abban lesz néhány csúcstalálkozó, ahol a 27 miniszterelnök tanácskozik majd, lesz minden bizonnyal egy keleti partnerség nevezetű csúcs, ami azt jelenti, hogy az unióval sajátos együttműködési kapcsolatban álló hat tagállammal kiegészített csúcsértekezletet fogunk tartani. Mert jó esély van arra, hogy ez Budapesten történjen meg, és nekem újra el kell mennem 26 államba, hogy megpróbáljam levezényelni a magyar elnökség programját. Ezért mondtam, hogy biztos intellektuálisan is komoly kihívás ez, de elsősorban fizikai megpróbáltatásnak látom jelen pillanatban.

Van valamilyen speciális magyar ügy, aminek a képviseletére alkalmat ad az elnökség?

Hogyne, magyar ügy több is van, ezzel nincs is semmi baj. A baj inkább az, hogy itt egy sajátos csillagállás látszik kialakulni. Az Európai Unió belevágta a fejszéjét jó néhány olyan nagy fába, amelynek a jövője kidől vagy nem, az pont a magyar elnökség idejére esik. Ezeket tehát nem mi választottuk, nem speciális magyar szempontokat vagy érzésvilágot tükröznek, hanem egész egyszerűen az unió előtt álló komoly feladatok. Mondok egy-két ilyen példát. Itt van például ez a most rendkívül intenzív tárgyalás alatt álló közös európai gazdasági kormányzás kérdése, amely azt jelentené, hogy kellő időben a tagállamok a költségvetésüket egy bizonyos szemeszter eljárás keretében benyújtják az uniónak, az unió meg értékeli azokat. Ez először éppen a mi elnökségünk alatt fog megtörténni, beesik oda 27 tagállam költségvetése, amiről valamilyen véleményt kell kialakítani annak érdekében, hogy az olyan balesetek vagy tragédiagyanús balesetek, mint ami Görögországban történt, megelőzhetők legyenek. Vagy például ennek az ősznek a feladata, hogy beadják a tagállamok a 2020-ig szóló nemzeti fejlesztési terveiket, amit aztán éppen a mi elnökségünk idején kell értelmesen rendszerezni és földolgozni, viszonyulni hozzá. Aztán ami elnökségünk idejére várható reményeink szerint Horvátország uniós csatlakozási tárgyalásainak befejezése és a belépésük, az is egy komoly munka. Vagy mint említettem, a keleti partnerség hat állama és az unió közötti tárgyalásoknak egy nagyon izgalmas fordulója következik szintén a mi elnökségünk alatt. Vagy a következő hét évre szóló közös költségvetési gazdálkodás vitáinak első fordulója, az is a mi elnökségünk vége felé esedékes majd. Most csak néhány dolgot mondtam, és van még egy-kettő. Ezeket nem mi választottunk, nem én választottam, ez az unió saját életritmusából következő kihívások rövid listája volt. Tehát az, hogy a magyarok persze akarnak foglalkozni a kulturális sokszínűséggel, a vízgazdálkodás kérdésével, a Duna stratégiával, az természetes, de szerintem ezeket meg fogja előzni, vagy ezekkel azonos súlyú lesz az a néhány ügy, amit most említettem, és nem mi helyeztük az asztalra őket.

Saját ügyet asztalra tesz Magyarország?

Az európai vízgazdálkodás kérdésében szeretnénk ilyet, a Duna stratégiát szeretnénk, a kulturális sokszínűség ügyében szeretnénk még valamit elérni, és ismét egy nem általunk választott, de a mi vállunkat terhelő munka az európai roma stratégia is. Az európai cigány közösségek számára készített hosszú távú javaslatot is le kell tehát tenni az asztalra, és ezt mi vállaltuk, ezt el fogjuk készíteni.

Ennek az alapjai, az elvei látszanak már?

Ennek az alapjai látszanak, mert szerencsére én személy szerint már évek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel, mint az Európai Néppárt ezzel az üggyel megbízott alelnöke. A Fidesz mint kormányzópárt is tud nekünk segíteni, mert nekünk van egyedül cigány származású európai parlamenti képviselőnk Járóka Lívia személyében, aki hosszú hónapok óta vezet már konferenciákat, készített javaslatokat, és azokat számos helyen már meg is tárgyaltatta. Tehát nem kell nulláról indulni, nyilván ezért is bízták ránk ezt a munkát.

Mit tervez a magyar-orosz, orosz-magyar kapcsolatok kiegyenesítése érdekében?

Ezzel a kérdésével ön egy hangyabolyba nyúlt. Most, gondolom, nem éri be azzal, hogyha én udvarias diplomáciai válaszokat adok, hogy kiegyensúlyozott viszonyra törekszünk, a kölcsönös gazdasági előnyöket keressük, a kölcsönös elismerés és tisztelet hangján szeretnénk egymással beszélni. Nem hiszem, hogy ezzel ön megelégszik. Vannak súlyos ügyek, méghozzá olyan ügyek, amelyeknek a súlyát pénzben mérik, rendezetlen gazdasági ügyek, és amíg ezeket a rendezetlen gazdasági ügyeket nem tudtuk elsimítani, addig az udvarias diplomáciai deklarációk, sajnos keveset fognak érni.

Mol? Malév? Gáz?

Igen, úgy látom, hogy ön mindent tud.

Igazunk van ezekben az ügyekben, vagy kompromisszumokat kell kötnünk?

Én nem vagyok üzletember, remélem, nem is leszek már az életemben, az egy másik világ, de azt tudom mondani önnek, hogy amit én ismerek az üzleti világból, az nem az igazságról szól, meg arról, hogy kinek van igaza, hanem leginkább jó tárgyalási pozíciókról, erőről, jogszabályokról. Szóval az egy harcos világ, és kétségkívül a küzdelmet úgy kell lefolytatni, hogy a végén valahol az igazság környékén kössünk ki, meg méltányosnak érezze mindenki a megoldást, de ez nem lesz egy egyszerű művelet. Itt van például az ön által említett két-három ügy. A Malév esetében tragikomikusnak kell nyilvánítanom a helyzetet és a kifejezés talán csak annyiban nem indokolt, hogy milliárdszám viszi el az emberek pénzét ez a tragikomikus történet. Az előző kormány olyan szerződéseket kötött, hogy a magyar állam viseli a pénzügyi költségek tekintélyes részét, az oroszoknak van egy kis tulajdonrésze, de nélkülük semmiben nem lehet dönteni. Tehát abszurd, képtelen helyzetek álltak elő. Nem is lesz egyszerű rendezni ezt. Dolgozunk rajta, jönnek is az oroszok. Most egy tárgyalódelegációval érkeznek majd, és megpróbáljuk ezeket a kérdéseket rendezni. Úgy hívják ezt, hogy kormányközi vegyesbizottság. Fellegi miniszter úr vezeti majd a magyar delegációt, és Zupkov miniszterelnök-helyettes úr vezeti az orosz felet. Itt zajlanak majd a tárgyalások. De itt van a MOL-részvény kérdése is, ahogy ön említette.

Ajánlottak már valamit, vagy mi ajánlottunk már valamit?

Ezek olyan tárgyalások, amelyeknek egy része a nyilvánosság előtt zajlik, a másik része meg inkább tapogatózásnak mondható. De biztosat itt csak akkor lehet mondani, hogyha a felek kezet fogtak egymással és ráütötték a pecsétet a megállapodásra. Persze, Magyarországnak vannak elképzelései arról, hogy hogyan kellene megoldani ezeket a problémákat, és a tárgyalóasztalnál igyekszünk is odaadóan képviselni Magyarország érdekeit.
A magyar és a szomszédos országok, magyarlakta szomszédos országok viszonyában mit ért el eddig, hogy érzi?

Szerintem a kettős állampolgársággal meg tudjuk szüntetni azt a diszkriminációt, ami eddig sújtotta a magyarokat a Kárpát-medencében. Ugye minden nemzeti közösségnek fölkínálták - a többi állam - az állampolgári kötelék létrehozásának lehetőségét, csak a magyarok tagadták meg eddig a sajátjaiktól ezt a lehetőséget. Ezt most orvosoltuk. Szerintem ez egy - nemhogy szerintem, mert ez kevésbé fontos, de a határon túli magyarok szerint ez egy történelmi jelentőségű lépés, tehát én ezt helyezném az első helyre. Ugyanakkor azt is érzik a határon túli magyarok, hogy nemzeti kormánya van Magyarországnak. Ugye mi nemzeti ügyek kormányának nevezzük magunkat. A nemzeti ügyek közé maga a nemzet is oda tartozik, természetesen, vagyis az országhatárokon átnyúló magyar nemzeti közösség összetartozásának erősítése. És az ez iránti elkötelezettség az érezhető a belpolitikában is és a külpolitikában is.

A szlovákiai Híd-mosttal javulhat valamit a viszony?

Egyelőre nem lesz nehéz javítani rajta, merthogy nincsen viszony. Tehát most próbálja megtalálni a helyes kapcsolatrendszer logikáját mind a magyar kormány, mind pedig a Híd nevű párt Szlovákiában. Ez egy vegyes párt, ilyennel nemigen volt dolgunk, ezért a vele való együttműködés helyes rendszerének kialakítása az erőfeszítést, gondolatokat és időt is igényel. Eddig ugye az volt a helyzet, hogy voltak a többségi pártok, szlovák pártok, román pártok, szerb pártok, meg voltak a magyar pártok. A Híd az első olyan alakulat, amely egy vegyes párt. A parlamenti képviselőinek fele szlovák, a másik fele meg magyar. Most ezzel az új jelenséggel kell valamit kezdenünk.

És sikeres a Híd, míg a másik tisztán magyar párt éppen most nem sikeres.

Így van, ez a helyzet.

Ehhez a területhez hírlik, hogy különösen ért, ez a labdarúgás.

Ezt csak én terjesztem. Ezt semmilyen objektív tény nem igazolta még vissza.

A labdarúgópályák környékén működő - nem tudom másképp fogalmazni -, de erőszakszervezetek, azok mikor térnek vissza a rendőrség kebelébe? Biztos hallotta, hogy időnként szurkolókat vernek.

Egy rossz vitát nem be kell zárnunk, hanem sutba kell hajítanunk. Ez a rossz vita, ez úgy hangzik - és én ezt már évek óta figyelem -, hogy az egyik, mondjuk úgy, hogy állami álláspont szerint a ma hatályban lévő törvények, azok lehetőséget adnának arra, hogy a futballpályákon érvényes jogrend, az egybeessen a futballpályákon kívüli jogrenddel, vagyis ott is törvényesség, rend, nyugalom uralkodjék, csak valahogy a jogalkalmazó szervek nem tudnak élni a jogszabály által kínált lehetőségekkel. És van egy másik álláspont, ezt nevezzük a futballista álláspontnak, vagy az MLSZ-álláspontnak, amely azt mondja, hogy ne viccelődjünk egymással, ezeknek a jogszabályoknak az alapján nem lehet gyorsan, hatékonyan föllépni a rendbontókkal szemben, legyenek a rendbontók egyébként szurkolók vagy éppen az őket felügyelő rendvédelmi szervek. Ezt a vitát kellene végre elfelejtenünk, és azt mondanunk, hogyha valami papíron működik, de a valóságban nem, akkor az olyan, mintha az nem is működne. Ezért aztán alkossunk új jogszabályokat. Én kötöttem egy megállapodást az MLSZ elnökével, amely arról szól, hogy az MLSZ letesz az asztalra - van egy saját jogi bizottsága -, letesz az asztalra egy olyan új jogszabályi keretet, amelyet kér, hogy a parlament, illetve a kormány foglaljon törvényi és kormányrendeleti formába, és onnantól kezdve úgy, ahogy az angolok erre képesek voltak, rövid időn belül fölszámoljuk a magyar labdarúgópályák nézőterein uralkodó állapotokat. Az, hogy a trágárság meg az erőszak ma szinonimájává váljék egy labdarúgó rangadónak, ez elfogadhatatlan. A labdarúgás egy nemes sportág, az egyik legférfiasabb és egyben legerkölcsösebb sportág is abban az értelemben, hogy a tiszta, nyílt harcmodorra épül. Csapatok állnak össze a közös cél érdekében, a bajtársiasság jegyében, egyenruhát húznak és a lovagiasság szabályai szerint összemérik az erejüket egy hasonló másik csapattal, miközben a közönség sportszerűen szurkol ebben a küzdelemben. Sőt, nemcsak sportszerűen szurkol, hanem egy komoly élményben is része van. Kisgyerekeknek, szülőknek, anyukáknak, nagyszülőknek.

Most egy másik országról beszél.

Most igen, most egy másik országról beszélek, de ilyenné kellene tenni a mienket is.

Pécsből, Európa Kulturális Fővárosából látott-e valamit?

Még semmit. Az az igazság, hogy hálátlan munka az enyém, mert eddig csak a balhékat láttam. Tehát ellenzékiként rendszeresen találkoztam azzal a problémával, hogy mi nem készül el, melyik pénzt tűnt el, mi az, aminek nincs meg az alapja, mennyi határidőt fogunk majd mulasztani. Ezzel találkoztam. Aztán szerencsére megválasztották Páva Zsoltot polgármesternek, és én megnyugodhattam, mert úgy gondoltam, hogy legalább egy ember van ebben az országban, aki tudja, hogy mi történik ezzel a nagyszerű, egyébként Pécs városa számára óriási lehetőséget kínáló projekttel, lehetőséggel és programmal. Most vagyok itt először miniszterelnökként az európai kulturális fővárosság kiváltságát viselő időszakában Pécs városának. Most sem fogok belőle olyan sokat látni, az az igazság.