A Nemzetbiztonsági Hivatal már idézett évkönyve a feketegazdaság, a kábítószer-kereskedelem, vagy a nemzetközi terrorizmus mellett olyan filozofikus, illetve szociológiai problémákkal is foglalkozik, mint például az információs társadalom jövője, illetve az általa generált súlyos problémák.

Információs válság veszélye

Az információk mai életünk építőköveit képezik, korunk jellemző embertípusa: a "homo informationicus", a "mindig tájékozódásra kényszerített" ember. A gazdaság mozgatórugója is mindinkább a tömegtermeléssel előállított adatfolyam. Erre fokozottan érvényes a szinergia, azaz a rendszer több, mint az alkotóelemek összessége.

Az emberiség történelmére visszatekintve megállapítható, hogy első alkalommal folytat olyan gazdálkodást, amelynek legfontosabb erőforrása nemcsak megújítható, de önmagát tápláló is egyben. Előbb-utóbb korlátozásokra lesz szükség, ellenkező esetben információs válság alakul ki. A jelenlegi rendszerben például kevés, vagy egyáltalán nincs szűrő - hívja fel a figyelmet a nemzetbiztonsági Hivatal évkönyve.

"Az információs társadalom szociális problémája: az emberek egy része nem tud elég nagy sebességgel alkalmazkodni a technikai - és az ezáltal indukált társadalmi - átalakuláshoz, így egy új elit jön létre, és a társadalom fokozott mértékben differenciálódik."

Nemzetbiztonsági kihívások

Az információs társadalom egyéb kihívásokkal is szembesíti a nemzetbiztonság őreit. "A hivatal kiemelt figyelmet szentel az informatikai biztonság területén belül az információvédelemnek, amely az adatok által hordozott információk sértetlenségének, hitelességének és bizalmasságának elvesztését hivatott megakadályozni. Természetesen figyelmet fordít a nemzetbiztonsági védelemben részesített intézmények informatikai rendszerei megbízható működésére, amely az adatok rendelkezésre állását és a hozzájuk kapcsolódó rendszerek funkcionalitását hivatott biztosítani.

Tapasztalataink szerint az informatikai rendszereket támadók akcióik sikere érdekében három pillérre építenek: az informatikai rendszereszközök sérülékenységére, a védelem elhanyagolására, valamint a humánerőforrás jelentette kockázatokra. Nemzetbiztonsági szempontból az informatikai rendszerekre a legnagyobb veszélyt a humánerőforrás jelenti: a felhasználó, aki pénzért, vélt vagy valós sérelmei miatt, esetleg ideológiai alapon szenzitív adatokat szerez meg és szolgáltat ki ellenérdekelt hírszerzőknek, (szervezett) bűnözői csoportoknak, egyéb érdekköröknek" - olvasható az NBH elemzésében.

Veszélyes rendszergazdák?

A fentieknél is veszélyesebb azonban, ha az információ megszerzésére törekvő a rendszergazdák valamelyikét nyeri meg valaki saját céljai érdekében - vázolja a veszélyeket a tanulmány.

Ehhez hozzájárul, hogy egyes intézmények nem különítik el a rendszergazdák feladat- és hatáskörét, sok helyütt pedig felvételük előtt, illetve alkalmazásuk idején semminemű ellenőrzésnek nem vetik alá őket. Nyom nélkül

Ez azért lehet különösen veszélyes, mert a rendszergazdák egyes adatbázisokban akár úgy is módosíthatnak, hogy nem vagy csak nehezen felfedhető nyomok maradnak utánuk.

"A védelem nem megfelelő szintű biztosítása kiemelt kockázatot jelent. A hivatal tapasztalatai szerint az államigazgatási intézményekben a felső vezetés ugyan tudja, hogy az informatika fontos terület, illetve alapvető előnyeivel és hátrányaival is tisztában van, a biztonsági kockázatok felmérése ugyanakkor mégsem tartozik a napi gyakorlat körébe.

Saját erő

Gyakran okoz problémát, hogy bár az intézmény törekszik a hatékony védelem kialakítására, nem tudja saját erőből felmérni, mekkora a rendszer fenyegetettsége, így a beruházás költségeit alul vagy túlbecsülik. Fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy az informatikai biztonság kérdése elsősorban humánerőforrás-probléma, ezért nem várható el, hogy arra az informatikai terület találjon teljes körű megoldást.

Nemzetbiztonsági szempontból lényeges, hogy az elkövetők a támadásaikkal mindinkább a döntéshozók befolyásolására is törekednek, ami akár odáig is terjedhet, hogy lokális, országos vagy regionális hálózatok megbénításával politikai/gazdasági akaratukat megpróbálják a döntéshozókra rákényszeríteni" - olvasható az NBH évkönyvében.