Az 1989-es négy igenes népszavazás a rendszerváltozás egyik jelképes eseményévé vált, a választók arról mondhattak véleményt, hogy kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e vagyonával az MSZMP, az első szabad választás után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására, feloszlassák-e a munkásőrséget.

Az első országos ügydöntő népszavazáson a választópolgárok (7 799 059 fő) 58,03 százaléka (4 526 602 fő) vett részt, és a négy kérdésre a többség igennel válaszolt, így annak döntései az országgyűlésre nézve kötelező érvényűek voltak. 

A második országos ügydöntő népszavazást a köztársasági elnök közvetlen választásáról tartották 1990. július 29-én. A referendum a 14 százalékos részvétel miatt érvénytelen volt. Az összes választópolgár közül mindössze 1 093 612 fő ment el szavazni.

Az első két népszavazáson az 1989. évi XVII törvény volt érvényben, miszerint a népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha az ország összes választópolgárának több mint a fele, azaz 50 százalék + 1 fő érvényesen szavaz és az érvényesen szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésekre azonos választ adott.

Az Alkotmánybíróság 1993-ban született határozata kötelezte a törvényhozást a népszavazási törvény módosítására. Az 1997. október 31-én hatályba lépett alkotmánymódosítás rendelkezései szerint az ügydöntő országos népszavazás akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint a fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ ad. Mindez azonban még nem volt hatályos 1997-ben, amikor a harmadik ügydöntő népszavazást tartották.

1997. november 16-án arra a kérdésre kellett válaszolniuk a szavazóknak, hogy egyetértenek-e a Magyar Köztársaság NATO-hoz csatlakozásával? A referendumon az összes választópolgár (8 059 039 fő) 49,24 százaléka (3 968 668 fő) vett részt és a résztvevők 85,33 százaléka szavazott igennel.

Az Országos Választási Bizottság jogértelmező vita után érvényesnek nyilvánította a szavazást; figyelembe vette, hogy a törvényhozók mulasztása miatt a népszavazás kapcsán ütközött egymással az alkotmány és a törvény, de úgy ítélte meg, hogy az alkotmány - mind a jogalkotói szándék, mind pedig a jogforrási hierarchia szempontjából - magasabb rendű jogszabály, mint a népszavazási törvény.

2003. április 12-én negyedik alkalommal Magyarország európai uniós csatlakozásáról tartottak országos ügydöntő népszavazást, ezúttal kivételesen szombati napon. A választásra jogosult polgárok (8 042 272 fő) 45,62 százaléka, azaz 3 669 252 fő járult az urnákhoz, a csatlakozásra az érvényesen szavazók 83,76 százaléka (3 056 027 fő), az összes választásra jogosult állampolgár 38 százaléka mondott igent.

2004. december 5-én a sorrendben ötödik országos, ügydöntő népszavazáson a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, azaz a kettős állampolgárságról és a kórházak privatizációjáról döntöttek a szavazók. A részvétel 37,49 százalékos volt, mivel a 8 048 739 választásra jogosult állampolgár közül 3 017 739 fő ment el szavazni.

A hivatalos végeredmény szerint mindkét népszavazás eredménytelennek bizonyult, miután egyik kérdésre sem adott azonos választ a választópolgárok 25 százaléka. A Legfelsőbb Bíróság által elrendelt újraszámolás után az első kérdés esetében az igen és nem szavazatok aránya 65,02/34,98 százalékról 65,01/34,99 százalékra változott. A második kérdésnél az igen-nem arány 51,57/48,43 százalék maradt.