Az 1960-as évek Beatles-előtti korszakában a rekord totófőnyeremény révén egyik napról a másikra multimilliomossá vált fiatal, szőke angol munkásasszony igazi tévéceleb lett. A hirtelen meggazdagodás és a reá irányuló közfigyelem kulturális sokk volt számára, azt hitte, hogy egy felsőbb társadalmi réteg tagja lett. Annyi bizonyos, hogy a régi barátai, néhány nagy közös ivászat után elidegenedtek tőle. A férjét hamarosan sírba vitte az ital, az egyik új luxusautójuk, az ezüstszürke Chevrolet kormánykereke mögött halt meg. A másik kocsival, egy rózsaszín Cadillac-kal, ő maga járt, amint megtanult vezetni.

Vett magának egy kis modern, kertes családi házat, bundákat, ékszereket, cipőkből egyszer egy ültében tizennégy párat. Amig élt a férje, egzotikus, távoli üdülésekre utaztak, új ismerőseikkel hajnalig tartó pezsgőpartikat rendeztek. Aztán rátört a magány, egész nap tévézett vagy a pénzsegélyt kéregető leveleket olvasta. Két ízben kísérelt meg öngyilkosságot.

Amikor a pénze veszélyesen fogyni kezdett Egy kiadó tanácsára megírta a memoárjait, Spend, Spend, Spend azaz Költs! Költs! Költs! címmel, ebből készült a színpadi zenés játék. Ez újból sokat hozott konyhára, de ezt is sikerült hamar elverni. Még háromszor ment férjhez. Az egyik férje alkoholmérgezésben halt meg, a másik kábitószer túladagolásban, a harmadik két hét után megszökött. Vivian Nicholson csúf kis sorházban halt meg, egy kormos gyárépület árnyékában, élete vége felé belépett a Jehova tanúi közé, így legalább az alkohol-problémája megoldódott, nem ihatott. Öt nagy szekrényben őrizte az 1960-as években összevásárolt gyönyörű ruháit, ezeket nézegette nagy nosztalgiával.