Hónapok óta lehetett rá számítani, most bekövetkezett. Dél-Afrika, a "szivárvány-nemzet" első fekete elnöke örökre lehunyta a szemét.

Nelson Mandela halálhírét csütörtök késő este Jacob Zuma államfő jelentette be. Az elnök megrendülve tudatta televíziós beszédében az országgal, hogy Mandela "családja körében, békésen távozott 2013. december 5-én, 20 óra 50 perckor. Most már pihen " - mondta Zuma, aki hozzátette "a nép elveszítette apját". Zuma elrendelte, hogy a zászlókat engedjék félárbócra és megkezdődött a néhai elnök állami temetésének előkészítése.

Mandela, aki aktivizmusa miatt 27 évet töltött börtönben, nemcsak az apartheid-rendszer ellenfele, de a faji megbékélés harcosa is volt.

Egyetlen periódust töltött csak ki elnökként 1994-től, de ekkor működött Dél-Afrikában az "Igazság és Megbékélési Bizottság", amely feltárta a rendszer bűneit, ugyanakkor megpróbálta elősegíteni a dél-afrikai fehér kisebbség és a színes bőrű többség közötti megbékélést. Megválasztása előtt elszaporodtak az erőszakos összecsapások.

"Eljött az idő a sebek begyógyítására, hogy áthidaljuk a köztük lévő szakadékot" - mondta híres beiktatási beszédében.

Annak ellenére, hogy Mandela hónapok óta betegeskedett, sok honfitársát sokkolta halálhíre. Sowetóban, a háza előtt dél-afrikai zászlóba burkolózott emberek dalokat énekeltek.

Az híradás idején éppen ülésező ENSZ Biztonsági Tanácsában egyperces néma csenddel adóztak emlékének. Ban ki-Mun ENSZ főtitkár "az igazság bajnokának és másokat inspiráló, közvetlen embernek nevezte".

Barack Obama, az első színes bőrű amerikai elnök azt mondta: Mandela példája nélkül nem tudná elképzelni életét.

F. W. de Klerk, Dél-Afrika utolsó fehér elnöke, akinek kormányzása idején engedték ki a börtönből Mandelát, arról beszélt: politikai ellenfelek voltak és kapcsolatuk gyakran viharos volt, de tárgyalásaik során a kritikus pillanatokban mindig megtalálták a közös hangot. "Legnagyobb öröksége az, hogy békében élünk egymással" - mondta.

Nelson Mandela - vagy ahogy emlegették: Madiba, fiatal jogászként még az apartheid elleni fegyveres harc híve volt, a gerilla parancsnokot egyesek terroristának nevezték. Megválasztása után azonban a megbékélést sürgette. 1999-ben önként átadta a hatalmat a fiatalabb nemzedék képviselőinek és az AIDS elleni harcnak szentelte életét - fia is ebben a betegségben halt meg 2005-ben. Utoljára 2010-ben, a dél-afrikai rendezésű labdarúgó Vb-n állt a nyilvánosság elé.