Kínai és német kutatók a "csontkamra darázs" (Deuteragenia ossarium) nevet adták a fajnak. "A fészkek a történelmi sírkertek és kolostorok osszáriumaira, csontkamráira emlékeztetnek. Ezekben a kamrákban helyezték el egykor a kiürített sírokból az emberi csontokat, hogy legyen hely a temetőkertben" - írja kutatótársaival közösen a PLos One című szaklapban megjelentetett tanulmányában Michael Staab, a Freiburgi Egyetem szakértője.

Az új faj az útonálló darazsak közé tartozik, amelyek pókokon élősködnek. Sok alfaj élő pókokra rakja le petéit, amelyből aztán a kikelő lárvák táplálkozni tudnak. Mások - mint a Deuteragenia ossarium is - egy szintén táplálékul szolgáló lebénított pókot helyeznek a petékkel együtt a fészekként szolgáló üregbe. Az üreghez egy egyelőre ismeretlen funkciójú, többnyire üres és lezárt előkamra tartozik.

Staab és csapata összesen 829 darázsfészket gyűjtött be Kína délkeleti részén és meglepetésükre 73 esetben egy teljesen új alfajra bukkantak, amelynek előkamráiba egyenként tucatnyi hangyatetemet zártak. A tetemek egymás hegyén-hátán feküdtek, mint a csontok az osszáriumban.

A tudósok feltételezése szerint a hangyafal célja a fészek kémiai álcázása és az ellenségtől, illetve parazitáktól való védelem. A csontkamra darazsak lárvái valóban lényegesen kevésbé szenvedtek parazitáktól, mint más fajoké.

A hangyák sok kémiai anyagot állítanak elő, köztük szénhidrogént, amely az azonos fészekben élők azonosítását szolgálja. "Ezek a molekulák a hangyaboly illatát kölcsönzik a darázsfészeknek. Mivel a hangyák igazán vehemensen védik fészküket, azok a ragadozók, amelyek egyszer már találkoztak velük, messziről elkerülik a darázsfészket is" - írták a tudósok.

A bogaraktól a hernyókon át a kígyókig sok állat használja ki a hangyákat úgy, hogy inkognitóban a fészkükben él vagy oda rakja le petéit, tojásait. A Deuteragenia ossarium azonban az első ismert faj, amely szó szerint hangyatetemekből emel védfalat.