Bíró Zoltán, a Retörki főigazgatója kiemelte: tavaly nyáron hozták létre az intézetet, első kiadványuk Gombos Gyula irodalomtörténész, író írásainak megjelentetése volt, ő "mint a magyar politikai gondolkodás kiemelkedő egyénisége" megérdemli, hogy gondolatait közzétegyék.

Beszámolt arról, hogy tavaly decemberben nemzetközi konferenciát rendeztek, továbbá volt gazdaságpolitikai konferenciájuk is. Hozzátette, kiadványaik "tisztíthatják a köztudatot" a rendszerváltással kapcsolatban, amelyet "meg kell érteni úgy, ahogy a maga valójában létezett", és azt is el kell ismerni, hogy voltak szerencsétlen momentumai is.

Simon János a Puccs vagy összeomlás? című kötetről közölte: a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatási programja keretében készítette néhány kollégájával az interjúkat 1988-1989-ben az akkori legfőbb MSZMP-vezetőkkel, azaz a PB-tagokkal. Megjegyezte: "rosszul jött az SZDSZ-nek az abban szereplő Aczél György-interjú".

Azt mondta, az eddigi 18 könyve közül ezt övezi a legnagyobb érdeklődés, s megjegyezte azt is, nem használt indulatos kifejezéseket, a 25 évvel ezelőtti szóhasználatot is változatlanul hagyta. Kitért arra: hálás azért, hogy mindegyik PB-tag fogadta őt a lakásán, ennek során "tükörbe néztek". Volt olyan interjúalanya, aki elsírta magát az interjú közben, és volt olyan is, aki elismerte, hogy az emlékezetet szereti megszépíteni az ember.

Utalt arra, hogy a Kádár-korszak nyelvezete bonyolult volt, emiatt a 16 soros mondatok sem ritkák a könyvben.

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás 1989 című könyvről szólva kiemelte: a 15 szerző közül nyolc a Retörkiben dolgozik, hét pedig külsős, ami azt bizonyítja, hogy intézetük "beágyazódott", és ezentúl is szeretnének minél több intézettel együttműködni. A szerzők 1942 és 1987 között születtek, s emiatt rendívül izgalmas, hogy a különböző generációk hogyan látják a rendszerváltás történéseit - tette hozzá.

A történész úgy fogalmazott, maga is megdöbbent, amikor az iratanyagok alapján felidéződött, mennyi minden történt 25 éve. Megjegyezte: formai szempontból elütnek egymástól a tanulmányok, a szociológiaiakban például nincsenek lábjegyzetek.

Salamon Konrád a Tüntetések könyvéről elmondta: a kommunista diktatúra idején a parlamentáris demokráciáról álmodoztak, a rendszerváltás idején pedig sok tüntetést szerveztek, de az Antall-kormány ellen is volt tüntetés, ezek közül pedig kiemelkedik a taxisblokád.

Rámutatott: ahogy bővült a választójog, a politikai pártok rákényszerültek arra, hogy minél egyszerűbben fogalmazzák meg programjaikat annak érdekében, hogy minél több embert meg tudjanak szólítani. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a politikai megszólalások egyszerűsödtek, a jelszavak használata pedig divattá vált, ugyanakkor bekerült a politika eszköztárába a gyűlöletkeltés - állapította meg. Bibó Istvánt idézve azt mondta: demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni azoktól a képzelt veszedelmektől, amelyek azáltal válnak valódiakká, hogy elképzeljük azokat.