A szakértők speciális elektronmikroszkóppal három különböző pigmentsejttípust azonosítottak a szivárványos guppiknál (Poecilia reticulata). Ezek közül mindig legalább kettő szükséges egy színfolt kialakulásához.

A kutatásban a tübingeni Max Planck Fejlődésbiológiai Intézetének és a Nagojai Egyetem biotechnológiai központjának tudósai vettek részt, akik eredményeiket a Plos Pne című szaklapban mutatták be.

A dél-amerikai halak színmintájának titkát eddig nem sikerült kideríteni.

Míg a nőstény guppikra egyszerű, általában jellegtelen rejtőszín jellemző, addig a hímek ragyogó és feltűnő színpompával hívják fel magukra a figyelmet. Jó okuk van erre: korábbi tanulmányokból ugyanis kiderült, hogy a nőstény guppik leginkább a színes hímekkel párosodnak, amelyeknek nagy, narancsos színfolt díszíti a testét és az úszóit.

Amikor azonban ragadozóhal úszik a vízben, a hímek színei "megfakulnak", hogy nehezebben vegye őket észre az ellenség.

A guppik eredetig Dél-Amerika, pontosabban Venezuela, Trinidad és Tobago, Guyana, Barbados környékéről származnak, de számos helyre betelepítették őket. Magyarországon több melegvízű forrásban élnek elvadult, önfenntartó populációi.