Az ősi, archaikus makromolekulák vizsgálata közben kiderült, hogy évmilliókkal ezelőtt, az első sejtekben a DNS nem öregedett, az ősi sejtek értek, szaporodtak, de nem haltak meg. Az évmilliós fejlődés során az ősi gének mutálódtak, és a többsejtű szervezetek "rendőrállamának" szolgálatába kellett állniuk. Ezek az elnyomott DNS-ek máig próbálják visszanyerni korábbi állapotukat, amikor korlátlanul szaporodhattak. Ezen elmélet alapján a rák nem betegség, hanem visszaalakulás - olvasható az egyetem közleményében.

"Az eddigi elképzelések szerint a daganatos betegségeknek genetikai, öröklött okai lehetnek, noha természetesen a sugárzás, kémiai anyagok, vagy vírusok is okozhatnak sejtszaporodást és rákot" - hangsúlyozta Nagy Károly professzor, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet igazgatója.

Mint kifejtette, az archaikus makromolekulák - elsősorban a DNS és az RNS (ribonulkleinsav) -, illetve az RNS komplexebb formája, az úgynevezett ribozimek voltak azok a makromolekulák, amelyek több mint egymilliárd évvel ezelőtt, már a sejtek létrejötte előtt is léteztek.

"Sinkovics József professzort, aki régóta foglalkozik a rákkutatással, kísérletei során egyre jobban kezdte el érdekelni ez a téma. Az ő fejében fogant meg tulajdonképpen, hogy ez a folyamat nem egy különleges, ritkán előforduló dolog. Ellenkezőleg, ez az ősi folyamatokhoz való visszatérés iránt a sejtek szintjén megmutatkozó igény" - fogalmazott Nagy Károly.

Mint elmondta, a daganatképződés folyamatát bizonyos kisméretű ribonukleinsav-molekulák (mikroRNS-ek) indítják be, amelyek a rákgéneket kordában tartó géneket (tumorszupresszor-géneket) támadják meg, vagy változtatják meg.

"Ilyenek mindenki szervezetében elnyomva, szunnyadó állapotban megtalálhatók. Az egyik elmélet szerint akkor alakul ki a daganat, ha a rákgéneket elnyomó mechanizmus valamilyen módon sérül. Ilyen sérüléshez elsősorban fertőző betegségek, gyulladások vezethetnek, amelyek során sokszor szabadulnak fel a tumorszupresszor-gének családját célzottan károsító mikroRNS-ek. Olyan nem örökletes tényezőkről van tehát szó, amelyek az egyént érik élete során érik. Ezeket összességében epigenetikus tényezőknek hívjuk" - fogalmazott az SE Orvosi Mikrobiológiai Intézetének igazgatója.

Magyarázatként hozzáfűzte: a daganat kifejlődéséhez sokféle mikroRNS szükséges, és ezek csoportja nemcsak tumoronként, hanem egyénenként is változó.

"Ezért úgy tűnik, hogy általános terápiát, a kezelés általános receptjét nem lehet kidolgozni. Egyénre szabott terápia szükséges, ami megoldható lesz, mert ma már mérni tudjuk a mikroRNS-ek mennyiségét és bizonyos mértékben a minőségét is, azt, hogy milyen fajták szabadulnak fel. Ez az utóbbi éveknek egyik nagyon komoly eredménye, a molekuláris onkológia ma már itt tart, képes ezen kis RNS-molekulák milyenségét pontosan megállapítani. Elképzelhetők akár olyan anyagok kifejlesztése, amelyek a mikroRNS-ek funkcióját képesek gátolni" - összegezte Nagy Károly.

Sinkovics József professzor ma 13.30-kor az SE Nagyvárad-téri elméleti tömbjében tartja előadását.

Az SE közleménye szerint Sinkovics József 1948-50 között tanársegéd, majd adjunktus volt a mai Semmelweis Egyetem elődjének Orvoskari Mikrobiológiai Intézetében. Az akkori hatalom politikai okokból bebörtönözte, ahonnan 1954-ben szabadult. Még a börtönben kezdte írni az első magyar virológiai könyvet. 1956 óta él az Egyesült Államokban, ösztöndíjjal a New Jersey-i Rutgers Egyetemre került. Dolgozott orvosként a houstoni Rákkutató Központban, itt mutattak ki először vírusrészecskéket a különböző tumorokban. Közben a tampai St.Joseph Rákkutató Intézet orvos-igazgatójává és a Dél-Floridai Egyetem professzorává nevezték ki. Mind a kísérleti rákkutatás, mind a klinikai onkológia területén jelentős eredményeket ért el.