A kutatók Gerd-Christian Weningerrel, a Kölni Egyetem professzorával az élen régészeti, paleontológiai és paleogenetikai vizsgálati eredményeket elemeztek. Az így nyert adatok alátámasztották azt a korábbi feltételezést, hogy a Neander-völgyi ember kihalását a klímaváltozás okozta. Az elemzés eredményei eredetileg a Quaternary International című folyóiratban láttak napvilágot.

A tudósok úgy vélik, hogy a Neander-völgyi népesség egészen a legutolsó glaciális periódusig (jégkorszakig) sikeresen alkalmazkodott az éghajlati változáshoz Európában, ahol a Földközi-tengertől északra, a 53. és a 45. szélességi kör között vándorolt.

A legutolsó jégkorszakban azonban hat további lehűlési ciklus, úgynevezett Heinrich-esemény történt, amikor az észak-amerikai gleccserekről hatalmas jégtáblák sokasága szakadt le, és került az Atlanti-óceánba. A jég elolvadása következtében rengeteg édesvíz jutott az Atlanti-óceánba, megváltoztatva a tengeri áramlatok "mintázatát", és negatív hőmérsékleti anomáliát kiváltva.

A Heinrich-események, amelyek hirtelen következtek be, és körülbelül 750 évig tartottak, nemcsak "pótlólagos" lehűlést eredményeztek, hanem rendkívüli szárazságot váltottak ki a Földközi-tenger partvidékén. Így annak ellenére, hogy a Neander-völgyi ember sokkal nagyobb hidegekhez is képes volt alkalmazkodni, a vadászó-gyűjtögető népesség nem volt felkészülve a Heinrich-eseményekkel járó szárazságra, amely súlyos károkat okozott a növény- és állatvilágnak.

Weninger professzor csoportja úgy véli, hogy a Neander-völgyi népesség a negyedik Heinrich-esemény alatt halt ki.