A "rossz" LDL koleszterin a koszorúér-szűkület legfőbb okozója: a zsírnemű anyag a vérben keringve oxidálódik és rátapad a verőerek falára, ahol növekedő párnaként beszűkíti az ér átmérőjét és így gátolja a véráramlást. Nagy előrelépést jelentett a szívroham megelőzése szempontjából azoknak a gyógyszereknek a fölfedezése, melyek csökkentik a koleszterin vérszintjét.

Ételekkel is jut koleszterin a szervezetünkben, de a legnagyobb mennyiséget mi magunk termeljük: a vérkeringésünkbe kerülő koleszterin legnagyobb része a májunkban készül. A sztatin alapú készítmények azt az enzimrendszert gátolják, amelyik a koleszterin előállításában játszik szerepet.

Májunk épségére viszont vigyázni kell. Sok laboratóriumi vizsgálat létezik, melyek jelzik a máj működését, a májfunkciót. Az évek óta folyamatban lévő tanulmányok igazolták, hogy a sztatinok a legbiztonságosabb gyógyszerek közé tartoznak, de nem voltak adatok: van-e kockázata annak, ha májbetegségben is adják ezeket a készítményeket.

Vasziliosz G. Atirosz és munkatársai évek óta a koleszterincsökkentés és a koszorúér-betegség kapcsolatával foglalkoznak. Kutatásaiknak most azokat az adatait elemezték, melyek a sztatinkezelés és a kórosnak vélt májfunkciós eltérések közötti összefüggésre vonatkoztak.

A kutatók az 1600 vizsgálati alanyból 437 koszorúér-betegségben szenvedő személyt emeltek ki, akiknek a laboratóriumi eredmény alapján valószínűleg májműködési zavaruk volt. Ezek közül 227 kapott sztatinkezelést, a többiek nem szedtek ilyen gyógyszert.

A hároméves megfigyelési idő alatt a sztatin kezelésben nem részesülő kontrollcsoportban a szív-és érrendszeri betegségek okozta esemény, az infarktus vagy a szélütés 20 százalékban fordult elő, míg a sztatin érvédő hatását bizonyítva a gyógyszert szedők között ez csak 10 százalék volt.

A májra vonatkozó eltérések aránya nem különbözött: a sztatin nem okozott májkárosodást. A szív-és érbetegségek rizikóját a sztatin szedése ugyanakkor 39 százalékkal csökkentette, tehát ez a gyógyszerelés indokolt és biztonságos.