A szervezet valamennyi szervét, sejtjét a szív legizmosabb részéből, a bal kamrából kitóduló vér látja el oxigénnel. A kamrából indul ki a főverőér, az aorta. Amikor a bal kamra összehúzódik, a hirtelen megemelkedő nyomás kinyitja az aortában lévő billentyűt és a vér benyomul a főverőérbe.

Ahogy a főverőérbe belökött vér szétáramlik a test minden sejtje felé, és az ott uralkodó vérnyomás meghaladja a kiürült bal kamrában lévő nyomást, a tökéletes, többszárnyú ajtóra emlékeztető billentyű bezárul, a bal kamra ismét megtelítődik vérrel, majd újra összehúzódik.

Veleszületett hibaként vagy betegség következtében a billentyű képezte kijárat szűk lehet és a bal kamrának ezért sokkalta nehezebb a vér kipréselni az aortába, mint egészséges körülmények között. A szűk billentyűt ilyenkor megfelelően tág billentyűre cserélik, lehet műbillentyű, illetve szervdonortól származó transzplantátum, vagy - egy új módszerrel - a tűdő főverőér billentyűjének átvarrása, majd annak transzplantátummal való helyettesítése.

Német kutatók George Petrov vezetésével először egereket vizsgáltak. Úgy találták, hogy ha beszűkítették az egerek főverőerét, majd ezt műtéttel megszüntették, a nőstény állatok sokkal hamarabb fölépültek operáció után, mint a hímek. Tapasztalataik szerint a nőstények szíve másképp alkalmazkodott a szűk kijáratot jelentő, fokozott terheléshez, mint a hímeké.

Ennek alapján kezdték tanulmányozni a szűk aortabillentyű miatt operált emberek szívének viselkedését. Szívsebészetükön 53 nőt és 39 férfit operáltak. A beavatkozás előtt a nők szívének izomtömege lényegesen nagyobb volt, mint a férfiaké, viszont a sikeres beavatkozást követően ez sokkal kifejezettebben csökkent.

A billentyűcsere után a nők szívének bal kamrája gyorsabban működött egészséges összehúzódással. A szövettani vizsgálat tanúsága szerint az idős nők szívében kevesebb volt a kötőszövet, mint a férfiakéban.