A vasárnap közzétett tanulmány az üvegházhatású gázok okozta felmelegedés egyik leginkább vitatott és legkevésbé ellenőrzött hatását elemzi. Ezek a szélviharok, amelyeket az Atlanti-óceán térségében hurrikánnak, Ázsiában pedig tájfunnak neveznek, a meleg vízű tengerek felett képződnek, ezért adódik a kérdés: vajon a felmelegedés fokozza-e gyakoriságukat és/vagy intenzitásukat.

A mostani vizsgálatot végző kutatócsoport, amelyet Tom Knutson vezetett a Meteorológiai Világszervezetnél (WMO) dolgozó munkatársaival, más tudósok által az utóbbi négy évben már megerősített kutatási eredményeket vett alapul, és számítógépes modelleket használt ahhoz, hogy 2100-ig előrejelezze a trópusi viharok keletkezését.

Az "A1B" forgatókönyv esetén "valószínű, hogy a forró égövi viharos forgószelek gyakorisága világszerte csökken vagy nem változik". (Az A1B forgatókönyv az éghajlatváltozási modellszimulációk által adott becslések középértékével számol, és a Föld átlaghőmérsékletének 2,8 Celsius-fokos emelkedését jelzi előre.)

Miközben összesített számuk mérséklődik, a legerősebb szélviharok intenzitása valószínűleg jelentősen növekedni fog az évszázad végéig. Gyarapodni fog a viharokkal járó csapadékmennyiség is: 20 százalékkal is emelkedhet a forgószél középpontjától számított 100 kilométeres sugarú körben. Ráadásul lesznek olyan területek, ahol a mostaninál gyakrabban csapnak le heves szélviharok - figyelmeztetnek a kutatók.

A tanulmány alapján további vizsgálatra lesz szükség a még feltáratlan területeken, többek között, hogy mi okozta korábban a trópusi viharok változékonyságát, és milyen hatása lesz a felmelegedésnek a ciklonok természetére az egyes térségekben.