Reshma Jagsi és munkatársai azt vizsgálták, hogy az USA Állami Egészségügyi Intézetei által meghirdetett pályázatokra kiosztott ösztöndíjak hogyan oszlottak meg a tudományos kutatómunkára vágyó fiatal férfiak és nők között.

Hat év alatt 2783 pályázó nyert el olyan ösztöndíjat, amely a kutatás idejére biztosítja a tudós megélhetését. Ez a jövedelem még olyan, oktatói-vezetői támogatást is tartalmaz, mely megkönnyíti a karrierépítést.

A kétféle kutatói ösztöndíjból a nyerteseknek 32, illetve 44 százaléka volt nő. A vizsgálat felmérte, hogy az ösztöndíjasok közül a következő öt évben hányan kapták meg az RO1-díjat, mely olyan kitüntetés, amely szinte garantálja a legmagasabb tudományos elismerést és további sikert az Egyesült Államokban.

Az ösztöndíjasként dolgozó orvosok közül öt éven belül a nők 18,8 százaléka, a férfiak 24,8 százaléka részesült tudományos díjban. Ez a különbség a két nem tagjai között a következő tíz évben is folytatódott. Tíz esztendei tudományos tevékenység után is csaknem tíz százalékkal több férfi nyerte el a díjat, mint nő.

A kutatók igen részletesen tárgyalják a tudományos munkában megnyilvánuló férfi-nő ellentét okait. Kétségtelen, hogy a családi szerepek, a gyermekszülés és -nevelés sok, eredetileg kutatómunkát végző nő tudományos karrierjét állította le vagy késleltette jelentősen.

A tanulmány írói szerint az orvosi gyakorlatban az is gyakori, hogy az orvosnők szinte teljesen a gyógyító munkával foglalkoznak, és nem harcolják ki maguknak azt a többletidőt, melyre a kutatáshoz is szükségük volna.