A tanulmányból az is kiderül, hogy az indiaiak - a finnekhez és az askenázi zsidókhoz hasonlóan - fogékonyak lehetnek a recesszív (az anya által hordozott és továbbadott) genetikai betegségekre.

David Reich, a bostoni Harvard Egyetem orvosi iskolájának kutatója és csoportja "erős bizonyítékot talált arra, hogy két ősi, genetikailag eltérő népcsoport a legtöbb ma élő indiai elődje". Az egyik népcsoport az "ősi észak-indiai", mely genetikailag közel áll a közel-keleti, közép-ázsiai és európai emberekhez, míg a másik az "ősi dél-indiai", amely jelentősen eltér az előbbiektől genetikailag.

A mai indiai emberek csaknem valamennyien ennek a két népcsoportnak a keverékei, és szinte mindannyian bizonyos genetikai mutációk kockázatát hordozzák - mondta Reich. Hozzátette, hogy érdemes alaposabban megvizsgálni, nagyobb-e olyan recesszív genetikai betegségek aránya az indiaiaknál, mint a gyógyíthatatlan cisztás fibrózis, a sarlósejtes betegség és a Tay-Sachs-kór.

Reich és kutatótársai a mintegy 6 ezerre becsült, csak csoporton belüli házasságot engedélyező indiai csoportból 25-höz tartozó emberek genetikai állományát vizsgálták. Megállapították, hogy az úgynevezett "alapító hatás" érvényesül, vagyis az emberek nagy számban származnak egy eredetileg kis számú, ősi csoporttól. A finneknél és az askenázi zsidóknál figyeltek meg eddig ilyen alapító hatást.

A külső házasságok korlátozása növeli egy csoporton belül a recesszív betegségek előfordulásának kockázatát. Ezek csak akkor bukkannak fel, ha az adott ember két példányt hordoz a mutáns génből, melynek valószínűségét növeli a csoporton belüli házasodás. Reich elmondta, hogy eddig senki nem vizsgálta és dokumentálta a recesszív betegségek nagyobb arányát Indiában, ám vélhetően százmilliós nagyságrendben érinti az ott élő embereket.

A kutatóknak az adatok alapján nem sikerült elkülöníteniük a kasztokat a törzsektől, ami azt a vélekedést támasztja alá, hogy a kasztok közvetlenül a törzsekhez hasonló szerveződésekből nőttek ki az indiai társadalom formálódása során.