A Firenzei, a Ferrarai, a Pisai, a Velencei és a Pármai Egyetem kutatói etruszk és középkori, X-XV. századi csontleletekben, valamint a mai Toscana lakosainál az anyai ágon öröklődő úgynevezett mitokondriálist DNS-t vizsgálták. A tudósok vizsgálataikról a Molecular Biology and Evolution című szaklap legújabb számában számoltak be.

A középkori és mai toscanai lakosság között világosan kimutatható volt a genetikai rokonság. Ugyanakkor nem találtak kapcsolatot a bronzkori elődökkel.

"Sokan feltételezik, hogy az ősi DNS-t nehéz vizsgálni a minták szennyezettsége miatt, ám a legújabb módszerek kizárják a tévedés lehetőségét" - magyarázta David Caramelli, a Firenzei, és Guido Barbujani, a Ferrarai Egyetem kutatója.

A legegyszerűbb magyarázat, hogy a toscanai lakosság a Kr.e. I. évezredben nagyszabású demográfiai átalakuláson esett át. A bevándorlás és a kikényszerített migráció oly mértékben felhígított az etruszk genetikai örökséget, hogy napjainkban már igen nehéz azt kimutatni.

A vizsgálat eredményei azonban nem jelentik feltétlenül azt, hogy az etruszkok valóban kihaltak. A Firenzei és Ferrarai Egyetem kutatói tovább folytatják vizsgálataikat, kiderítendő, hogy a régió némely elszigetelt településén nem él-e tovább a lakosságban tovább az etruszkok genetikai öröksége.

Az etruszkok a mai Umbria, Lazio és Toscana területén éltek a Kr.e. I. évezredben. A Kr.e. VI. századra Közép-Itália meghatározó erejévé váltak, ám a gallok és a szirakúzaiak ismételt támadásai arra kényszerítették az etruszkokat, hogy szövetségre lépjenek az épp kialakulóban lévő római állammal, amely a későbbiekben magába olvasztotta civilizációjukat.

A legtöbb ismeretet az etruszkokról a régészet szolgáltatta, valamint a római történetírók csöppet sem jóindulatú leírásai, amelyek falánknak és züllöttnek ábrázolták itáliai szomszédjaikat.