A kutatók azt remélik, hogy a vér glükózszintjének és az inzulinérzékenységnek a változásait figyelve hamar meg lehet állapítani, ha valakinek erős hajlama van a betegségre. Így korábban meg lehet kezdeni a kezelést, és meg lehet akadályozni a diabétesz kialakulását. A tanulmányt a londoni University College munkatársai készítették.

A kutatók 6538 britet figyeltek tíz éven át, ezalatt 505 esetben diagnosztizáltak cukorbetegséget. Azt vizsgálták, hogy az önkéntesek vércukorszintje és a szöveteik reagálása az inzulinra - ez az inzulinérzékenység - miként változott az idők folyamán. Ugyancsak vizsgálták, hogy az inzulint termelő bétasejtek a hasnyálmirigyben hogyan működtek.

A kutatók kimutatták, hogy azoknál, akiknél nem fejlődött ki a cukorbetegség, a szervezet kémiai háztartása egyenletes volt az idők során. Akiknél viszont megjelent a betegség, ott gyorsan kezdtek változni ezek a mutatók, főleg a vércukorszint, méghozzá már három évvel a betegség kifejlődése előtt. Az inzulinérzékenység fokról fokra csökkent a cukorbetegség jelentkezését megelőző öt évben.

A bétasejtek működése pedig három-négy évvel a diagnózis előtt fokozódott, ahogy a szervezet megpróbált válaszolni a megugrott vércukorszintre, majd a diagnózis utáni három évben csökkent.

A kutatók szerint felfedezéseik segítségével pontosabb modelleket állíthatnak fel a cukorbetegség kockázatának megállapítására. Mint írják, a legtöbb tanulmány a betegség korai stádiumaira koncentrál, amikor már jelentősen megváltozott a szervezet kémiai háztartása. Dr. Adam Tabak, a kutatás vezetője szerint mivel az ő módszerük már a betegség jelentkezése előtt kimutatja a magas kockázatot, alkalmas lehet a megelőzésre.