A bonni régészeti múzeum szakemberei a Xanten melletti feltáráson találták meg a vasból készült sisakot - az ásatási terület korábban a Rajna medre volt, legkevesebb ezerötszáz éven keresztül.

Az intézmény főrestaurátora elmondta: kollégái véletlenül találták meg a ragasztó maradványait, amikor a sisakról egy apró fémdarabot távolítottak el. A régész fűrészének hője miatt ugyanis leestek az ezüstből készült babérágak a sisakról, és láthatóvá vált a ragasztás.

"Ez szenzációs felfedezés, nagyon szerencsések vagyunk, hogy kétezer év után megtaláltuk a ragasztó nyomait" - lelkendezett Frank Willer.

Az elemzés szerint a római ragasztó bitumenből, marhafaggyúból és szurokból készült, a szakembereknek azonban még nem sikerült reprodukálniuk az anyagot, és elképzelhetőnek tartják, hogy fűrészport, kormot vagy homokot is kevertek bele.

"Ha végre elő tudjuk állítani ezt a szuperragasztót, versenyképes lesz bármelyik mai megfelelőjével. De hol lesznek a mai ragasztók kétezer év múlva?" - érzékeltette a rómaiak mesterségbeli tudását a főrestaurátor.