Újabb megrázó részleteket osztott meg bántalmazásáról Szilágyi Liliána a Hír Tv Magánterület című műsorában. A vasárnap este megjelent riportban az úszó azt mondta, nincs túl sok jó élménye gyermekkorából – írja összefoglalójában a Telex.

„Amire emlékszem az otthoni közegből, az, hogy folyamatosan rettegek, folyamatosan kiszámíthatatlan az, hogy mikor robban ki valami veszekedés vagy bántalmazás (…), mikor kell látnom a földön az anyámat” – idézik a 25 éves Eb-ezüstérmes olimpikont.

Ahogy arról az Infostart is beszámolt, Szilágyi Liliána először szerdán beszélt, illetve posztolt arról, hogy édesapja, Szilágyi Zoltán egykori olimpikon úszó, volt edzője, fizikailag, lelkileg és szexuálisan is zaklatta.

Nagyjából másfél-két évvel ezelőttig szinte minden verseny előtt az volt a fejében mondta a Hír Tv-ben, hogy „bárcsak az apám egyszer azt mondta volna, hogy büszke rám”.

Szilágyi Liliána ma már abban sem biztos, hogy magától az úszást választotta volna-e gyermekkorában, bár mindig is szerette a vizet, inkább a balett, az öttusa vagy vívás felé ment volna el. Emlékszik egy esetre, határozottan a balett mellett döntött, erre azt mondta neki az apja, hogy akkor másnap az uszodában találkoznak.

Aki nem élte át, Szilágyi szerint az igazából nem is érti a bántalmazást, de akik átélték, sem feltétlenül tudják, hogy miben voltak benne. Ő maga sem tudta ezt sokáig. Mint fogalmazott, akkor döbbent rá, hogy nemcsak ennyi az élet, amikor már olyan állapotban volt, ami végzetes is lehetett volna.

2015-ben egy izraeli családi nyaraláson öngyilkos akart lenni, mert nem látott más kiutat.

Abban az évben hetedik lett a világbajnokságon, és egyre komolyabb eredményeket ért el az úszásban. Úgy fogalmazott, édesapja egyre jobban elborult, és ahogy jöttek az eredmények, annál jobban törte meg és nyomta el őt.

A 19 éves úszónő elszökött a tengerpartra a nyaralás utolsó estéjén, és magával vitte a nagyapjától örökölt kiskést. „Levittem a tengerpartra, és azt mondtam, hogy nem megy tovább. Itt a tenger mellett, én nekem elég volt, kiszállok. És csak ültem ott, teljesen egyedül, és valami belső hang azt mondta, hogy nincs vesztenivalóm, és most, akárhogy, de el fogok jönni” – fogalmazott.

Egy évvel később, 2016-ban jött el otthonról az édesanyjával, és kezdte meg a traumák feldolgozását.

A 2016-os olimpia után olyan mentális állapotba, hogy szerette volna felfüggeszteni a sportolói pályafutását, és kis pihenőt kérni, mert mint fogalmazott nem értette, mi történik vele, nem tudta, hogy érzelmileg hol van, és teljesen instabil volt. Nem engedték neki, hogy abbahagyja az úszást, a környezetéből azt mondták, most van élete csúcsformájában, és folytatnia kell. A másik ok pedig egy amerikai ösztöndíj volt, amit az úszás miatt kapott.

„Muszáj, hogy felelősségre legyen vonva bizonyos dolgokért” – tette hozzá. Azt is mondta, ő nem akar senkit hibáztatni, nem az a célja, hogy bosszúhadjáratot folytasson, de szeretné a maga igazát.