Az amigeleken.hu összefoglalója szerint a találkozón az üzletember kijelentette, hogy nem akarja eladni a klubot, és hozzátette: nem is lenne kinek, mert nem nyüzsögnek a klub iránt érdeklődők, konkrétan

senki nem kereste meg vételi ajánlattal.

A vállalkozó hat diósgyőri szurkolóval osztotta meg gondolatait annak a nyílt levélnek az apropóján, amelyben a szurkolók arra kérték Leisztinger Tamást, hogy személyesen beszéljen a drukkerek képviselőivel, ne bízza ezt másra.

A szurkolókat az foglalkoztatta leginkább, hogy igazak-e a pletykák, amelyek szerint valamelyik kormányközeli vállalkozó vásárolná meg a diósgyőri klubot, de a tulajdonos ezt határozottan cáfolta, azt azonban elismerte, örömmel venné egy tőkeerős befektető jelentkezését, akivel közösen nagy terveket szőhetnének, és egy erős DVTK-t építhetnének.

Leisztinger Tamás – saját bevallása szerint –

1,8 milliárd forintot fektetett saját vagyonából a klubba, a miskolci önkormányzat 800 millió forinttal támogatta a diósgyőri labdarúgást, a miskolci támogatók pedig mindösszesen 90 millió forinttal.

Tao-támogatásként az ARAGO-csoport 2,5 milliárd forint összegyűjtésében működött közre, míg az önkormányzat egyetlen forintot sem hozott ezen az ágon.

A DVTK másik tulajdonosával, az önkormányzattal feszült a viszonyról, amit azzal a példával is alátámasztott, hogy a klubot teljesen kizárták a stadionavató mérkőzés szervezéséből, és még azt is elutasították, hogy a DVTK öt perc megszólalási lehetőséget kapjon a megnyitón. A vállalkozó szerint

sokkal szerencsésebb lett volna egy 11 ezer fős stadiont építeni,

amit könnyebb megtölteni, és hangulatosabb meccseket lehetett volna játszani, de ebben a kérdésben is leszavazták, pedig Miskolc lakossága egyre csökken: míg harminc éve több mint 210 ezren lakták, addig a tavalyi adatok szerint mintegy 54 ezerrel kevesebben.)

Az élvonalbeli focicsapat szereplése kapcsán Leisztinger elismerte, hogy nem szakterülete a futball, ezért igyekezett a focihoz értő szakembereket alkalmazni több, de a jelek szerint inkább kevesebb sikerrel. Tomislav Szivics például sokszor túllőtt a célon, sok fejtörést okozva a tulajdonosnak, nem jött be Egervári Sándor alkalmazása sem, és a tulajdonos azt is megtanulta, hogy az egy nemzethez tartozó külföldi játékosokból háromnál többet nem szabad alkalmazni egyszerre a klubnál. Leisztinger Tamás szerint

az elmúlt évek futballszakmai lépései vezettek oda, ahol most tart a csapat, vagyis a kieső helyhez.

Arra viszont már rájött, ah egy külföldi futballistát kínálnak emgvételre, mi áll a háttérben. A tulajdonos pontosan látja és tudja, hogy becsapják. Ismeri a technikát, amikor egy játékos 10 ezer eurót keres papíron, de csak kétezret kap kézhez, a többit pedig visszaosztja az edzőnek, a menedzsernek, a sportigazgatónak.

Amikor a szurkolók megkérdezték tőle, nem zavarja, hogy hülyének nézik, kezét széttárva ezt felelte: „Ez van.”

Leisztinger hozzátette, milliós nettó béreket visznek haza a focisták, és különösen a magyar játékosok vannak jól megfizetve.

Bódog Tamás menesztéséiről Leisztinger azt mondta: „Előbb el kellett volna küldenem!” Utalt arra a korábbi elhatározására, miszerint, ha valaki a sajtón keresztül üzen neki, azt kirúgja. Bódog Tamás nyilatkozott, mégsem küldte el, bizalmat szavazott neki. Utólag úgy véli, hogy ezzel rossz döntést hozott. Bódogban mindenki bízott, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyetlen győzelmet szerzett tavasszal a bajnokságban, és kiesett a csapat a Magyar Kupából, úgy, hogy a Puskás 3-0-ra verte a DVTK-t a visszavágón.

Bódog olyan szinten taccsra vágta fizikailag és lelkileg a csapatot, hogy még most sem tértek magukhoz – fogalmazott.

Leisztinger Tamás kikérte két játékos véleményét, és miután azt mondták, nem látnak reményt arra, hogy Bódoggal együttműködjenek, meghozta a döntést: a közönség körében igen népszerű edzőnek mennie kell. A tulajdonos azt reméli, hogy egy új edző olyan impulzust hozhat, amely lendületet ad a kiesés elől menekülő csapatnak, és azt is elmondta, hogy jó iránynak tartja a spanyol vonalat, sőt nagy vágya, hogy kipróbáljanak dél-amerikai, esetleg uruguayi focistákat is Diósgyőrben.

Az esetleges kiesésről (jelenleg tizedik a csapat, de az utolsó két fordulóban a Ferencvárossal és a Diósgyőrrel játszik) Leisztinger Tamás azt mondta, bizakodó, akkor is, ha most úgy tűnik, minden ellene dolgozik. Ha mégsem tud kimászni a hullámvölgyből a csapat, és kiesik, akkor jövőre biztosan feljut – mondta, majd hozzátette, hogy a második vonalnak egy előnye lehet: segíti a megtisztulást.