1989. április 15-ödikén a Liverpool és a Nottingham Forest játszott volna FA-kupa elődöntőt Sheffieldben, a Hillsborough Stadionban. Az érkező liverpooli szurkolókat - a wikipédia információi szerint - 5 szektorban helyezték volna el, amelyeket egyenként 1600 fő befogadására hitelesítettek. Fél órával az elődöntő kezdete előtt a beléptetőkapuhoz legközelebbi 3-as és 4-es szektorok már zsúfolásig megteltek, ám a stadionon kívül még több ezren várakoztak.

Mivel a meccs kezdetekor is sokan álltak még kint, a rendőrség megnyitotta előttük a kapukat. A szurkolók beözönlöttek a legközelebbi lelátók felé, ám ezzel a bent lévőket nekipréselték a pályát védő és a szektorok közötti vasrácsoknak. Az 1600 főre hitelesített legzsúfoltabb szektorokban így akár háromezren is lehettek. Sokan megpróbáltak átmászni a rácsokon a pályára vagy egy másik szektorba, ám többeket halálra tapostak.

A játékvezető 6 perccel a meccs kezdete után már le is fújta a mérkőzést, mivel sérültek és a pániktól megzavarodott szurkolók özönlötték el a játékteret. 700 fölött volt a sérültek száma, 96-an pedig belehaltak a tragédiába. (A futball egyik legszörnyűbb napjáról készült fotókat itt tekintheti meg.)

A vétkes szervezők és rendőrök felelősségére a későbbi Taylor-jelentés mutatott rá. Az angol szurkolói kultúrát gyökeresen megváltoztatta a Lord Taylor igazságügy miniszter vezetésével, 1990-re elkészített dokumentum, amelynek nyomán lebontatták a szektorok előtti rácsokat, megszüntették az állóhelyeket a stadionokban, kötelezővé tették az egységes beléptetőrendszert, valamint alkoholtilalmat vezettek be és bekamerázták a lelátókat. Mindez lehetővé tette, hogy családi programmá válhasson Angliában szurkolni egy labdarúgó mérkőzésen.